Az isteni hangú srácról annyit kell tudni, hogy 2009-ben az American Idol 8. évadában (akkor még picit szolidabb külsővel) tűnt fel, ahol a második helyig jutott. Akkoriban felröppentek olyan pletykák is, hogy azért nem adták neki az első helyet, mert a döntő előtt nem sokkal nyíltan felvállalta, hogy meleg. De hogy valóban ez volt-e az oka, az már nem fog kiderülni.
A lényeg, hogy azóta kiadott egy nagylemezt, fellépett több tucat show-ban (közte a kint nagy népszerűségnek örvendő Oprah és Ellen DeGeneres show-ban is) és világ körüli turnéra indult. Azaz elmondhatjuk, hogy bejött neki a dolog.:)
Habár kishazánkban még csak nemrégiben robbant be a köztudatba, én már jó pár hónapja beleszerettem a hangjába és a dalaiba, hála az egyik ismerősömnek aki „megfertőzött” vele.:) Ennek a „betegségemnek” azóta is szenvedő alanya a közvetlen környezetem és persze igyekszem is tovább adni másoknak.:P
Egy ideje pedig (szerencsére) a rádióból, a tévéből és lassan a csapból is ő folyik. Ezzel elérték, hogy nálunk is tini lányok százai kezdtek rajongani érte, amit nem tudom, hogy pozitívumként vagy inkább negatívumként könyveljek el.
Szeptemberben kiderült, hogy a Glam Nation Tour keretében (miután bejárta Amerikát) Európában is fellép és Bécsben is koncertezni fog. Sajnos ennél közelebb nem jött hozzánk. Egy kis tétovázás után és miután Zsüdi barátnőm és egyben társszerkesztőnk felajánlotta, hogy szívesen eljön velem megnézni, sőt még sofőrt is szerzett vőlegénye személyében (örök hálám Ottó!) meg is vettük a jegyeket. Már csak a napokat kellett számolni november 22-ig.:)
Aztán végre elérkezett az a bizonyos Adam-hétfő.:) Az előtte való hetekben persze a koncert volt az egyik fő témám.
Végül hétfő délelőtt kocsiba ültünk és elindultunk Bécsbe. Délután érkeztünk meg és egy kis város és karácsonyi vásár nézelődés után célba vettük a koncert helyszínéül szolgáló WUK-nak nevezett intézményt.
Miután a kezünkben voltak a jegyek, a start előtt egy órával beálltunk az addigra már kissé kígyózó sorba és megállapítottuk, hogy a jelen lévők nagy hányada magyar. Egy kisebb, elég vicces közjáték után (a mögöttünk álló magyar lányokat egy aggódó szintén magyar anyuka előrébb juttatta a sorban, mondván nyugodtabb lenne, ha a lányáék nem egyedül mennének be) egy magyar srác és lány került közvetlenül mögénk, akik nagyon szimpatikusak és jó fejek voltak.
Aztán amikor egy nagy sikoltozást hallottunk azon kezdtünk el tanakodni, hogy ez vajon azt jelenti, hogy kinyitották az ajtókat? És tényleg, rá pár perce már meg is indult a sor előttünk és mi is pár centivel közelebb kerültünk a bejárathoz. 8 óra körül végre belülről is megpillantottuk a helyet, ami sajnos nem volt túl nagy. Újabb sorban állás valami szomjoltóért és a ruhatárban majd végre a teremben voltunk, előttünk a színpad és a tömeg nagy része:
Mivel nem vállaltuk be, hogy már délután lesátorozzunk a helyszínen, így az első sorba sem jutottunk el. Emiatt kicsit nyaknyújtogatós és lábujjhegyenállós lett a koncert, de még ez sem tudta a kedvünket szegni. Picit több mint fél órás várakozás és „bemelegítő-zene” hallgatás után végre elsötétült a terem, sikoltozott a tömeg, megszólalt a zene és vele Adam hangja is.
Számomra picit hihetetlen volt, hogy ott áll pár méterre előttem és élőben énekli azokat a számokat, amiket eddig csak felvételről hallgattam. És hogy végre én is átélhetem azt a show-t és koncertet, amit eddig csak Youtube videókon élvezhettem. Amikor megláttam a színpadon az első gondolatom az volt, hogy húú ilyen magas és ilyen nagy? Majd pedig, hogy élőben is ugyanolyan jól néz ki, mint a felvételeken. (Igen, tudom, hogy meleg, de attól még jó pasi.:P) Aztán már csak énekeltünk, táncoltunk, ugráltunk és néha sikítoztunk a tömeggel.
És itt jön elő a rajongó tini lányok dolog negatív oldala. A sikítozásuk az egyik számnál kifejezetten idegesítő volt, mert szinte alig hallottam tőlük a dalt és elrontottak vele egy lassú, érzelmes számot.
Maga a show számomra nem volt annyira ismeretlen és akkora meglepetés, mert már jó párszor végig néztem a turnéról készült felvételeket a Youtube-n. Elhangzott a For Your Entertainment lemezén lévő számok nagy többsége, köztük a nagy kedvenceim is (Sleepwalker, Aftermath, Whataya Want From Me). Azon sem lepődtem meg amikor a Fever című szám alatt Adam csókot nyomott a szintén fiú basszusgitárosa (Tommy) szájára. Hozzá teszem ez még szolidabb is volt, mint amit más városokban láthattak tőle.:P
A koncert sajnos csak kb. 1 és negyed óra hosszú volt, ennél azért picit többre számítottam. Egy-két perc hangos tapsolás és kiabálás hatására azért egy ráadás számra még persze visszajött a banda, de aztán végleg leléptek a színpadról.
Véget ért a buli, megindult a tömeg. Míg Zsüdi hősiesen sorban állt a ruhatárnál én úgy döntöttem nem megyek haza üres kézzel és vásároltam egy nyakláncot az Adam-es relikviákat áruló, shop-nak csak erős túlzással nevezhető pultnál.
Annak ellenére, hogy a „látási viszonyok” lehettek volna jobbak is, és hogy picit hosszabb koncertre számítottam, azért egyértelmű, hogy csak 5/5-ös pontszámot adhatok rá!!!!
Zsüdi még egyszer köszönöm a képeket, a videókat (Te szorgalmasan gyártottad őket, míg én élvezhettem a koncertet) és hogy bevállaltátok velem ezt az utat. Élmény volt, amit kár lett volna kihagyni, és amit egy jó darabig még biztos nem fogok elfelejteni.
És persze számítok rád a következő koncerten is, amire remélem nem kell sokat várni!
Mert kijelenthetem, hogy az Adam-lázam nemhogy csökkent volna, de még a korábbinál is magasabb hőfokra emelkedett!:)
Végezetül pedig egy videó By Zsüdi:
Andee
Jake testvére, Ben rabbi meghal, és hátrahagyja feleségét Leah-t, akit a zsidó vallás szerint Jake-nek kell feleségül vennie. Míg Leah életét a vallás határozza meg, addig újdonsült férje inkább a karrierjét és más dolgokat tart fontosnak. Hogy fognak együtt élni, ha Jake-nek barátnője van, Leah pedig egy teljesen – a családjától független – életet próbál felépíteni? Kiderül, de a szerelem borítékolható!
