Looper - A jövő gyilkosa

Amerikai fantasztikus akciófilm, 118 perc, 2012

Hát igen. Bruce Willis még mindig ... Igazi Férfi. 

Véres gengszterfilmként kezdődik: 

A jövőben feltalálják az időutazást, amiből az emberiségnek látszólag csak az alja húz hasznot. 

Az anyagias bérgyilkos réteg élvezi a gazdagság hasznát: drog, éjszakai bárok és nők, legmodernebb kocsi és repülő mocik...

 De mindennek ára van. 

      „Egyetlen szabály van csupán: sose hagyd élve az áldozatot. Még akkor sem, ha a célpont Te magad vagy.” 

Spoiler: 

A telekinézis is érdekessé teszi a filmet. A történet szempontjából is, és a látványvilág miatt is.
Bár ettől kicsit x-menes, de azért aranyos a kis "Magneto" (valójában, furcsán komikus módon a Jégkorszak lajhárjára emlékeztető Sid nevet kapta a kisfiú), akit anyatigrisként véd édesanyja. 

Tehát azért a szeretet is jelen van a filmben. Egy elhagyatott házban élnek ketten, egy cukornád ültetvény közepén, ahol anyuka keményen, fegyverrel védi a területét, kisfia és saját életét. Mert hát kell is, ilyen világban. Egy harci kutya nem lenne elég. Már csak azért sem, mert a kisfiú kivételes képességgel rendelkezik.

Csodálkozom azért, hogy Bruce Willis ilyen szerepet elvállalt.. durva a gyerekgyilkosság téma - vajon ezzel az emberiség kegyetlen múltjára akartak célozni?... 

      Pozitívum, hogy az asszonyi gondoskodás, szeretet nagy jelentőséget kapott: a férj-feleség (az időutazás által a múltra visszahatva) és az anya-kisfia kapcsolatok (a jövőre vonatkozóan) reményt adnak, hogy a jövő lehet szebb és élhetőbb. 

Timity

4/5

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Eternal sunshine of the spotless mind (2004)

"Mily boldog az ki feddhetetlen, a világ is feledi, ki elfeledte már. Ez a makulátlan elme örök ragyogása. Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra."

-                                                      -  Alexander Pope  -

Nem szokványos szerelmi történet. Sőt, nem szokványos hollywoodi film, meglepő színészi alakításokkal. Jim Carrey egy drámában?!

Lássuk a sztorit, Clementine (Kate Winslet) kissé őrült, hirtelen, szenvedélyes lány. Joel (Jim Carrey) hozzá képest egy unalmas, átlagos fickó. Szerelmük mégis működik, egy ideig. Mikor szakítanak, Clementine úgy dönt, kitörölteti Joel-t az emlékei közül. Mikor Joel ezt megtudja, ő is felkeresi a céget, aki ezzel foglalkozik, hogy maga is átessen rajta. Ám a törlési folyamat alatt mikor álmában újraéli a boldog és kevésbé boldog közös élményeket, rájön, hogy ragaszkodik hozzájuk. Rájön, hogy még szereti Clementine-t, de már késő, az emlékei fokozatosan köddé válnak. De Joel nem adja fel, küzd az emlékeiért, küzd a szerelmükért, küzd, hogy legyőzze saját magát.

A film azon kívül, hogy rendkívül eredeti, ezzel az emléktörlési lehetőséggel egy hatalmas dilemmába kényszerít minket. Szenvedünk e annyira a fájdalomtól, hogy megérje nem csak a fájó, de az örömteli élményektől is megszabadulni. Van e értelme eldobni a szerelem érzését, még ha el is múlt már, azért mert most éppen fáj a hiány. A választ nem tudom. Elveszteni egy embert, és azt kívánni bár sosem ismertem volna, mert akkor most nem fájna a hiánya, ilyet már éreztem. Ezért megértem Clementine döntését, de nem értek egyet vele.

Mindenképp ejtsünk szót Jim Carrey-ről. Ki mert lépni a ráaggatott vicces skatulyából, tegyük hozzá, nem először, de most is sikeresen. Jó színész, jó eszközökkel. Illett hozzá a szerep. Tudott is vele mit kezdeni. Imádjuk, még mindig!!

Maga a történet, eredeti, elgondolkodtató, kedves, szerethető. A szereplők hétköznapiak, a gondjaik szintén. Mégis valami varázs lengi körül őket. Nagyon megkapó és felkavaró az egész. Nálam 5/5!!

És bár az elején rendkívül zavart, hogy kézi kamerás felvétel, később már fel szem tűnt. A történet magával sodort, és ilyen apróságok többé nem számítottak.

Zsüdike

Napos oldal

Silver Linings Playbook (2012)

Sokáig halogattam ezt a filmet. Hallottam róla hideget, meleget is. Jennifer Lawrence mennybemenetele, díjeső, stb. Végül mégis megadtam magam. Nem ez volt életem filmje, mégsem bántam meg.

A sztori végülis egy szerelmi történet két mentális nehézségekkel küzdő ember között. Pat (Bradley Cooper) a szüleivel kénytelen élni, mert elvesztette a feleségét, a házát, a munkáját. 8 hónapot töltött elmegyógyintézetben, ahonnan kikerülve megpróbál újra talpa állni, visszahódítani a feleségét, és rendbe hozni az életét. Tiffany (Jennifer Lawrence) szintén a szüleivel él, férje elhunyt, állását elvesztette. Kapcsolatuk barátságként indul, de idővel egymás gyógyszerévé is válnak.

A történet igazából elég hétköznapi, mindenkivel megeshet típus. Mégis magával ragadja az embert. Ez köszönhető a színészi játéknak is, hisz J. Lawrence tényleg jót alakít benne, és Robert de Niro, mint Pat apja, zseniális, mint mindig.

Bradley Cooper számomra túl jóképű volt ehhez a karakterhez. Könyörgöm, csorog a nyála a felesége után, aki amúgy egy semmitmondó nő, miközben ő bárkit! megkaphat. Nem reális.

Viszont a történet jó, pozitív, szerethető. 4/5.

Vigyázat!! A szám dühkitörést okozhat! 

Zsüdike