2014. december 17., szerda

Időhurok

Predestination (2014)

Rég láttam már filmet, ami ennyire lekötött és elgondolkodtatott, és még most sem tudom eldönteni, hogy tetszett e amit láttam vagy nem.

Hogy hiszünk e az időutazásban, az most mindegy. Főhősünkről (Ethan Hawke) már a film elején kiderül, hogy időutazó, azon belül is valamiféle időügynök. De mégsem a távoli jövőben járunk, hanem a 70es évek beli Amerikában, ahol éppen egy bárban dolgozik csaposként. Munka közben beszédbe elegyedik egy érdekes külsejű férfivel, aki egy rövid unszolásra elmeséli az átlagosnak egyáltalán nem nevezhető élettörténetét. Hogy mi köze ennek a két idegennek egymáshoz, és az időutazás hogy jön a képbe, ezek a történet előrehaladtával lassan kiderülnek.

FONTOS: Ha tervezed, hogy megnézed a filmet, semmiképpen se olvasd el a port.hu-s leírást róla, mert minimum két fordulatot elspoilereznek a kb három soros összefoglalásban.

A film iszonyat jól és okosan van felépítve, az elején persze sok minden érthetetlen, nehezen állnak össze a dolgok, de a végére ahogy kell szép kerek lesz az egész történet.  


Mindenképpen 5/5 mert még másnap is e körül a film körül forogtak a gondolataim. De hogy tetszett e? ...

Zsüdike

2014. augusztus 20., szerda

A beavatott

(Divergent - 2014)

Az újabb mozivászonra vitt fiataloknak szóló könyvsiker, és nálam ugyanaz a felállás, mint a többinél (HP, Éhezők viadala stb) sajnos a könyveket nem olvastam, de a filmet már nagyon vártam. Nem hiába.

Számos párhuzam fedezhető fel az Éhezők viadala és A beavatott között. Mindkét történet egy eltorzult jövőben játszódik, ahol néhány fiatal arra kényszerül, hogy szembeszálljon az elnyomó és irányító társadalmi rendszerrel. Ja és persze, a szerelem egyik történetből sem hiányozhat.

A beavatott mint írtam, a jövőben játszódik. Egy hatalmas háború után a megmaradt emberek fallal vették körbe a várost és sajátságos társadalmat alakítottak ki, ami eddig látszólag jól is működött. Az embereket öt nagy kasztba osztják. Tris, a főhősünk mikor részt vesz a teszten, amin kiderülne, melyik csoportba tartozik, rájön, vele valami nem stimmel. Elfajzott: így hívják azokat, akiket nem lehet csak egy kasztba erőszakkal bepasszírozni. Az ő agyuk máshogy jár, nem lehet irányítani, ergo veszélyesek a társadalomra. Tris végül bár Önfeláldozónak született, a Bátrak csoportját választja és megkezdődik a kiképzése. A Bátraknál találkozik Négyessel, a titokzatos és jóképű sráccal, aki segít neki túlélni a kiképzést. Természetesen közel kerülnek egymáshoz, ám szerelmük nem teljesedhet ki, mert a Műveltek megkezdik a hatalomátvételt és lerohanják az Önfeláldozókat. Elérik, hogy a Bátrakból engedelmes katonák legyenek, úgy, hogy egy szerrel az irányításuk alatt tartják őket. Ám Tris-re, mint elfajzottra nem hatnak a szerek, így csak ő tudja megállítani a mészárlást.

Trist Shailene Woodley játssza, akinek mondhatni bejött a 2014-es év. Többek közt ő a főszereplő a Csillagjainkban a hiba című az év legjobb romantikus filmjének kikiáltott moziban, illetve amiről már én is írtam Spectacular now című tinik életét bemutató filmben. (épp most olvastam, hogy ezt a magyar címet kapta: Az élet habzsolva jó. No comment!!) Mondhatni az új Jennifer Lawrence lett, aki az Éhezők viadala után szinte minden filmben felbukkant.

Négyest Theo James játssza. Én eddig még csak az Underworld Ébredés részében láttam, és már akkor is megjegyeztem, ez a pasi nem rossz. Tartom ezt a nézőpontot!

Nekem nagyon tetszett a film. Legalább annyira, mint az Éhezők viadala. Bár a könyveket (3 részes, egy újabb párhuzam) nem fogom elolvasni, kíváncsian várom a folytatást, amire sajnos csak 2015-ben kerül sor.

Természetesen 5/5.


Zsüdike

Ősz New Yorkban

(Autumn in New York - 2000) 

Még jó múltkor a „síros” filmekről beszélgettünk. Az Édes november jött szóba (ami személy szerint nekem annyira nem jött be), aztán valaki ajánlotta az Ősz New York-bant. Azon apropóból, hogy ha olyan hangulatom van, akkor ezen is lehet bőgni egy jót. Már rég a gépemen volt ez a film, és tegnap eljött a nap, hogy úgy éreztem, meg akarom nézni.

Will (Richard Gere) 48 éves étterem tulajdonos, megrögzött agglegény. Charlotte (Winona Ryder) még csak 22 éves, látszólag egy jókedvű tini. Mikor belemennek egy viszonyba, Will lefekteti a szabályokat, ő nem akar komoly kapcsolatot. Charlotte közli vele, hogy ő sem, mert halálos beteg, nem sok ideje van hátra (na itt a párhuzam az Édes novemberrel). Ám mégsem tudják megállni, és egymásba szeretnek. Will mindent elkövet, hogy megmentse a lányt, a legjobb orvosokat kutatja fel.
Hogy sikerül – e? Ezt most nem írom le, bár a válasz számomra szinte egyértelmű volt.

Ez egy nagyon tömör leírás volt a sztoriról, de a film kb ennyit is érdemel. Vontatott és unalmas. Charlotte karaktere szerintem túl gyerekes egy 48 éves, még mindig ennyire szívdöglesztően kinéző férfihoz. A szinkronhangja meg egyenesen borzalmas. Richard Gere-hez pedig egyáltalán nem illett a szerep, valahogy „rangon alulinak” éreztem hozzá. Ez a film nem nyerte el a tetszésemet, és a jóslatokkal ellentétben, még csak sírni sem tudtam rajta egy jót.


Nálam a pont: 2/5.

Zsüdike

2014. augusztus 9., szombat

Holdfény királyság (Moonrise Kingdom)



színes, feliratos, amerikai filmdráma, 94 perc, 2012 
rendező: Wes Andersonforgatókönyvíró: Wes AndersonRoman Coppolaoperatőr: Robert D. Yeoman

szereplő(k): 
Gilman Jared (Sam), 
Kara Hayward (Suzy), 
Bruce Willis (Sharp), 
Edward Norton (Ward), 
Bill Murray (Walt Bishop),
Harvey Keitel (Pierce),
Frances McDormand (Laura Bishop),
Jason Schwartzman (Ben),
Tilda Swinton


Egy Isten háta mögötti szigeten, 1965 nyarán játszódik a film.  
   A két 12 éves gyermek  találkozása sorsszerű, mint lelki társak, szerelmesek lesznek egymásba, levelezni kezdenek, és titokban megszervezik, hogyan találkozzanak.  Mindketten elszöknek, és hosszú idő után végre személyesen is jobban meg tudják ismerni egymást. 


Közben különböző hatóságok kezdik üldözni őket, így a sziget nyugodt közösségének élete a feje tetejére áll.


Gondoltam, amelyik filmben Bruce Willis játszik, biztos jó, és mikor olvastam, hogy szerelmes gyerekekről szól, egyből rákattantam.
Nem is csalódtam, kifejezetten kellemes meglepetés volt, hogy a szokásos filmektől eltérően ennek más a hangulata, tetszett a változatosság.
Nem nyálasan romantikus, hanem nagyon is érdekes – még felnőttek számára is.

Az emberi és családi kapcsolatok megjelenítése fogott meg a legjobban.
Elgondolkodtató történet, és imádtam a végét ;)







Ha gondoljátok, nézzétek meg a port.hu videóját, a bemutatót itt:



Szerintem 5/5
Timity





2014. június 15., vasárnap

A csajok bosszúja

The other woman (2014)

Rendkívül találó cím, ha egy olyan pasival ülsz be megnézni a filmet, akivel ki akarsz cseszni. Csak egy dolgot jó észben tartani, hogy közben magadat is szívatod. Kamikazék, jó mozizást!

Na jó, azért ejtek pár szót a filmről, ha már a saját hibámból végigszenvedtem.

Kate (Leslie Mann – aki a film alatt azon törte volna a fejét, honnan ismeri, nyugi, nem kell agytábor, a megfejtés: Apafej!) otthonülő kissé zakkant feleség, aki rájön, hogy a férje megcsalja. A szeretőt Cameron Diaz játssza, aki akarata ellenére összebarátkozik Kate-tel. A barátság a film háromnegyed részében céltalan, isznak és a férjet szapulják. Majd csatlakozik hozzájuk egy újabb szerető, Amber akit Kate Upton játszik. Itt esik ki a pasik kezéből a borotva, nem, mégsem kell felvágniuk az ereiket a film alatt, végre mellek, és nem is akármilyenek. Mikor a férjről kiderült, hogy nem csak nőcsábász, hanem tolvaj is, és hogy a felesége neve alatt pénzt rejteget külföldi bankszámlákon, akkor két szőke és egy idegbeteg kattant háziasszony is játszva összerakja a bosszú tervét, amit szinte tálcán kínáltak át nekik.  

Igen, nekem nem tetszett a film. A feleség szerepe eltúlzottan hülye, ezért ez már nem is vicces, inkább kínos volt. Kate Upton tripla nulla a vásznon, abból kettő a szuper melle a harmadik pedig a tehetsége. A sztori már szinte idegesítően kiszámítható, a poénok laposak. Mikor hashajtóval megmérgezték a férjet, az meg rohant a wc-re, és persze hangokkal illusztrálták, amit művel, már fogtam a fejem és félhangosan felkiáltottam: MIÉRT??? Annyi filmben ellőtték már ezeket a szarós-fingós poénokat, a készítők hogy nem unják még, mert mi nézők már nagyon.  

Csak egy bajom van az egésszel. Hogy Cameron Diazt még mindig imádom! Iszonyat szexi nő!! Kizárólag őmiatta nálam 2/5. Bocs csajok! L


Zsüdike



Ui: és hogy egy kis minőséggel is szolgáljak, zene formájában kárpótolom a film alatt velem együtt szenvedőket. A film eredeti címével megegyező egyik kedvenc Caro Emerald számom:



2014. április 21., hétfő

The spectacular now (2013)

Főhősünk Sutter egy tizennyolc éves kamasz, akit épp most dobott a barátnője. Sutter nem egyszerű eset. 18 éves és napi szinten iszik. Iszik a suliban, iszik a munkahelyén, sőt még vezetés közben is. Egy átbulizott éjszaka után véletlenül megismerkedik Aimee-vel, aki totálisan az ellentéte. Szorgalmas és felelősségteljes, egy szürke egér a suliban. Összebarátkoznak. Aimee láthatóan rögtön odavan a fiúért, míg Sutter inkább csak kedveli a lányt, és szeretne segíteni neki. Kapcsolatuk mégis egyre komolyabbra fordul. A fiúnak nyilvánvaló az, amit Aimee nem tud, vagy nem akar észrevenni, hogy rossz hatással van rá. Míg Sutternek se célja, se álma az életben, addig Aimee már a közös jövőjüket tervezi. És itt már csak egy kérdés marad: minek kell történnie ahhoz, hogy Sutter abba hagyja az ivást?

Sutter karaktere nagyon tetszett a filmben. Persze igen, sokat iszik, de figyeltek arra, hogy ennek ellenére mégis számos más pozitív tulajdonsággal is felruházzák. Mint az őszinteség, jószívűség, esendőség. Kicsit elcsépelt is lehetett volna a film, a jófej srác felkarolja a lúzer csajt a suliból, majd persze beleszeret, de mivel egyik karakter sem volt ennyire sarkos, ezért mégis egy átlagos, mondhatni mindennapi sztori kerekedett belőle, amivel egyszerű azonosulni, és könnyebb a tanulságot is leszűrni. A tanulság kicsit túlzás, hisz Sutter útkeresését, önmaga keresését, elviselését, legyőzését nézhetjük végig. Mivel sokan átestünk ezen, hisz erről szól a tinédzser kor, - mikor úgy érezzük, senki sem ért meg, és minden gondunk hatalmasnak tűnik-, könnyebb átérezni Sutter helyzetét.

Rendkívül tetszett a film, annak ellenére, hogy a hangulata elég szomorkás. Egy esős vasárnap délutánhoz hasonlítanám. De mégis magával ragadó. 5/5.

Zsüdike


„ … az igazi nehézség az életemben én magam vagyok. Mindig is én voltam. Amióta csak emlékszem, mindig is féltem. Féltem a kudarctól, mások cserbenhagyásától, hogy ártok másoknak, hogy nekem ártanak. Ha elbújtam a páncélom mögött, másokra figyeltem, ha meg sem éreztem, akkor nem esett bántódásom. Elcsesztem. Nemcsak a fájdalmat, hanem minden mást is kizártam. Jót és rosszat egyaránt. Míg végül nem maradt semmi… „

2014. április 5., szombat

Walter Mitty titkos élete

The secret life of Walter Mitty (2013)

„Ismerd meg a világot! Szállj szembe a veszéllyel! Döntsd le a falakat! Közeledj! Keresd a másikat! Ez az élet értelme!”

Walter Mitty (Ben Stiller) átlagos, mondhatni unalmas fickó. Negatívosként dolgozik a Life magazinnál. Nagy tervekkel indult neki az életnek, ám mégsem járt még sehol, nem volt része kalandban, egyedül a fantázia világában lehet szabad, tehet, amit szeretne. Egy nap fenekestül felfordul az élete, mikor megtudja, hogy a Life magazin mint nyomtatott sajtó megszűnik, az utolsó szám megjelenésére készül a cég. De a tökéletes címlapfotó eltűnik Walter laborjában. És ekkor Walter hoz egy merész döntést, Grönlandra utazik a fotós után, hogy a kép nyomára bukkanjon. Ezután hihetetlen kalandokba keveredik, legyőzi magát, a félelmét, és végül már a fantáziáját sem kell többet használnia, mert már éli az életet, nem csak elképzeli.

Tudom, hogy sokan kritizálták a filmet. Egyrészt a főszereplő, Ben Stiller miatt. Kevesen tartják őt (jó) színésznek. Aki csak ezért nem nézi meg Walter Mitty történetét, annak azt javaslom, lendüljön túl ezen az apróságon, és irány a tv. Ha a sztorit tartja valaki hülyeségnek (de nem az), akkor csak a képekre, csak a tájakra koncentráljon. Fantasztikus helyeken játszódik a történet. A főhőssel eljuthatunk Grönlandra, Izlandra sőt még a Himalájára is. Együtt kalandozunk vele, így mi is átélhetjük, milyen lenne kiszállni a mókuskerékből, egyszerű emberként belekóstolni az utazás izgalmába, távoli helyek felfedezésébe, megtapasztalni a természet csodáit. Walter Mitty története fontos és súlyos üzenetet hordoz, amit tulajdonképpen a film már az elején felfed a Life magazin mottójával, amit a cím alá írtam. Walter Mitty legyőzte a félelmeit, legyőzte önmagát és már nem csak a fantáziájában szárnyalhatott szabadon. Elkezdett élni. 

Illetve még egy ok, ha valaki elkezdte, mindenképp nézze végig, mert végül kiderül, mit is ábrázol a titokzatos 25-ös képkocka. :-)

Érdekes infó még a filmről: Ben Stiller gyűlölők most mély levegő, ugyanis nem csak a film főszerepét vállalta el, hanem a rendezői székben is Ben Stiller ült, és ha megdobálnak kővel, ha nem, engem megvett. 

A film 5/5, annak ellenére, hogy a fantáziavilág egy kicsit sok volt benne. Néhol humoros, ennek ellenére valamiféle melankolikus hangulat lengi be az egész filmet. Persze, ez köszönhető a zenének is.  A képi világ lenyűgöző, mint már írtam. Érdekes kamerabeállások, és gyönyörű megoldások. Nekem kihagyhatatlan volt. 

Zsüdike


2014. március 25., kedd

Az éhezők viadala: Futótűz

The Hunger games: Catching fire (2013)


Végre!!! Bár az eredeti tervem, hogy moziban nézem a folytatást idő hiányában meghiúsult, otthon a tv képernyőjére tapadva is könnyűszerrel visszacsöppentem a történetbe, mintha csak most jöttem volna ki az első rész vetítéséről.


A folytatás nagyjából ott kezdődik, ahol az első rész véget ér. Katniss és Peeta megnyerte a 74. Éhezők viadalát. Azt leszámítva, hogy életben maradtak, csak deficite van a nyereménynek. Először is,  Snow elnök úr megfenyegeti Katnisst, mikor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a lány ezzel a győzelemmel egy jelképpé vált az éhező körzetek szemében. Hogy Katniss biztonságban tudja a családját és igazi szerelmét, Gale-t, minden úgy tesz, ahogy elvárják tőle. Peetával folytatják a szerelmük színlelését, ám ez mégsem elég. A győzelmi körúton minden körzetben zavargások tőrnek ki, ahol csak járnak. Snow elnök természetesen ezt nem tűrheti. Fegyveres erővel bekeményít a körzetekben, ám a lázongó elnyomottaknál már ez is hasztalan. Végül rájön, csak úgy tőrheti meg őket, ha eltiporja a Katnissről kialakított képet, összetöri a reményt az emberekben. Ehhez épp kapóra jön neki a 75. Éhezők viadala, aminek különlegessége az lesz, hogy a már korábbi győztesek fognak küzdeni egymás ellen. Katniss és Peeta hip-hop újra az erdőben találja magát szövetségeseket kutatva, éhezve, szomjazva. De a forradalom már a levegőben van, Katnissnek pedig vállalnia kell a jelkép szerepét.

Bevallom, újra a hatalmába kerített ez a világ. Az Éhezők viadal egy nagyon jól felépített, nagyon jó karakterekkel összerakott film. Most is csak szuperlatinuszokban tudok róla nyilatkozni, csakúgy, mint az első résznél.

Nem is ragozom tovább. Nálam 5/5. Alíg várom a folyatást.

Infó: a harmadik (befejező) könyvet két teljes filmmé osztották fel, vagy is épp úgy járnak el, mint a HP befejező részénél.



Zsüdike

Phillips kapitány

Captain Phillips (2013)

Mielőtt nekikezdünk, foglaljuk össze látatlanban mit érdemes tudni a filmről. Például, hogy  az Oscar-tól a BAFTA díjig, a legjobb filmtól a legjobb rendezőig mindehol jelőlve volt. DE, végül mégsem nyert szinte semmit. Ez persze nem feltétlenül jelenti, hogy rossz film, hisz valamiért mégis ott volt a legjobbak között. Ami nálam már jópont, hogy a cselekmény igaz történeten alapszik, amit én kimondottan preferálok. Illetve, a tény, hogy Tom Hanks játssza a főszerepet, nálam rögtön a „megnézendő filmek” listám élére ugrasztotta Phillips kapitányt.

A történet röviden: Tom Hanks játssza a címben szereplő Phillips kapitány szerepét, aki a Maersk Alabama teherhajó kapitánya. A hajó Afrika partjainál halad, amiről köztudott, hogy fokozott kalózveszély van érvényben. És ahogy lenni szokott, meg is támadják őket. Miután nem sikerül elfoglalniuk a hajót, Phillips kapitány, hogy biztonságba tudja a legénységet, hősies módon a kalózokkal tart, mint túsz. Ekkor már az amerikai flotta is bekapcsolódik a mentésbe.

Két dolgot nem értettem a filmben. Az egyik, hogy az elején már lehet tudni, hogy hatalmas rakományt szállítanak (többek közt ételsegélyt Afrikába), ennek ellenére sincs fegyveres kíséret a hajón, miközben tisztában voltak vele, hogy több mint valószínű, hogy megtámadják őket. Ez egyszerűen nonszensz.
A másik, hogy miért csak akkor sietnek Phillips segíségére, mikor már a szomáliaia
kkal van? Pedig több vészhívást is indít még a hajóról, akkor senki sem pattant neki segíteni. De miután elrabolták, rögtön mozgósítanak mindenkit.

Mindezektől eltekintve, mégis tetszett a film. Két okból. Az egyik, hogy végig lekötött, feszült volt és izgalmas. A másik, hogy igaz történet, és innen nézve Phillips kapitány nem egy légiós elit katona, vagy tudom én mi, mégis olyan hihetetlen bátorságot tanusít minden helyzetben, hogy szinte hihetelen.  

Igen, Oscart én sem adtam volna neki, de nálam most 4/5 pontot simán kap. Jó mozi!

Zsüdike

2014. március 5., szerda

Johnny Lingo legendája



színes, magyarul beszélő, új-zélandi családi film, 91 perc, 2003 

A Jurassic Park és a Hook rendezőjétől!


   Hatalmas vihar után kisbabát sodor partra az óceán egy kis szigeten, egy kenuban. A törzsfőnök először saját fia elé helyezi és utódjának nevezi, de a nép lázongása miatt lemond róla.

 
Johnny Lingo legendája   Ettől kezdve a kis Tama egyik családból a másikba kerül. Amíg rossz fiúként kezelik, addig pedig úgy is viselkedik. Ekkor ismerkedik meg egy kislánnyal, Mahanával - akit szintén kiközösítenek a szigeten iszákos apja miatt és mert ő nem olyan szép, mint a többi lány. 

Később Tama úgy dönt, jobb lesz, ha elhagyja a szigetet, és az óceánon keresztül egy gazdag szigetre kerül, ahol Johnny Lingo a házába fogadja és hisz a rosszcsont fiúban, akinek a szíve még a mennyországból is visszahúz valakihez..



Igazán szívhez szóló a két fiatal története. Az exotikus szigetek Gyöngyszeme az ő Szerelmi történetük - legalábbis még nem láttam szebbet.

  Szórakoztató, kedves film, gyönyörű helyszíneken. És van számomra valami különleges hangulata, ami magával ragadott.
Kevésnek is éreztem a 91 percet, az anyagiasságra nem helyeztem volna ekkora hangsúlyt, és lehetett volna még csöpögősebb hollywood-i happy end a vége, ha valakit meglátogatták volna a végén, azt hiányoltam - aki megnézi, biztos tudni fogja, kire gondolok :)

Lehet, elfogult vagyok, de nekem 4/5.

Timity












2014. február 16., vasárnap

Looper - A jövő gyilkosa

Amerikai fantasztikus akciófilm, 118 perc, 2012



Hát igen. Bruce Willis még mindig ... Igazi Férfi. 

Véres gengszterfilmként kezdődik: 

A jövőben feltalálják az időutazást, amiből az emberiségnek látszólag csak az alja húz hasznot. 
Az anyagias bérgyilkos réteg élvezi a gazdagság hasznát: drog, éjszakai bárok és nők, legmodernebb kocsi és repülő mocik...

 De mindennek ára van. 
      „Egyetlen szabály van csupán: sose hagyd élve az áldozatot. Még akkor sem, ha a célpont Te magad vagy.” 

Spoiler: 

A telekinézis is érdekessé teszi a filmet. A történet szempontjából is, és a látványvilág miatt is.
Bár ettől kicsit x-menes, de azért aranyos a kis "Magneto" (valójában, furcsán komikus módon a Jégkorszak lajhárjára emlékeztető Sid nevet kapta a kisfiú), akit anyatigrisként véd édesanyja. 
Tehát azért a szeretet is jelen van a filmben. Egy elhagyatott házban élnek ketten, egy cukornád ültetvény közepén, ahol anyuka keményen, fegyverrel védi a területét, kisfia és saját életét. Mert hát kell is, ilyen világban. Egy harci kutya nem lenne elég. Már csak azért sem, mert a kisfiú kivételes képességgel rendelkezik.

Csodálkozom azért, hogy Bruce Willis ilyen szerepet elvállalt.. durva a gyerekgyilkosság téma - vajon ezzel az emberiség kegyetlen múltjára akartak célozni?... 
      Pozitívum, hogy az asszonyi gondoskodás, szeretet nagy jelentőséget kapott: a férj-feleség (az időutazás által a múltra visszahatva) és az anya-kisfia kapcsolatok (a jövőre vonatkozóan) reményt adnak, hogy a jövő lehet szebb és élhetőbb. 


Timity
4/5










2014. február 4., kedd

Egy makulátlan elme örök ragyogása

Eternal sunshine of the spotless mind (2004)


"Mily boldog az ki feddhetetlen, a világ is feledi, ki elfeledte már. Ez a makulátlan elme örök ragyogása. Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra."

-                                                      -  Alexander Pope  -


Nem szokványos szerelmi történet. Sőt, nem szokványos hollywoodi film, meglepő színészi alakításokkal. Jim Carrey egy drámában?!

Lássuk a sztorit, Clementine (Kate Winslet) kissé őrült, hirtelen, szenvedélyes lány. Joel (Jim Carrey) hozzá képest egy unalmas, átlagos fickó. Szerelmük mégis működik, egy ideig. Mikor szakítanak, Clementine úgy dönt, kitörölteti Joel-t az emlékei közül. Mikor Joel ezt megtudja, ő is felkeresi a céget, aki ezzel foglalkozik, hogy maga is átessen rajta. Ám a törlési folyamat alatt mikor álmában újraéli a boldog és kevésbé boldog közös élményeket, rájön, hogy ragaszkodik hozzájuk. Rájön, hogy még szereti Clementine-t, de már késő, az emlékei fokozatosan köddé válnak. De Joel nem adja fel, küzd az emlékeiért, küzd a szerelmükért, küzd, hogy legyőzze saját magát.

A film azon kívül, hogy rendkívül eredeti, ezzel az emléktörlési lehetőséggel egy hatalmas dilemmába kényszerít minket. Szenvedünk e annyira a fájdalomtól, hogy megérje nem csak a fájó, de az örömteli élményektől is megszabadulni. Van e értelme eldobni a szerelem érzését, még ha el is múlt már, azért mert most éppen fáj a hiány. A választ nem tudom. Elveszteni egy embert, és azt kívánni bár sosem ismertem volna, mert akkor most nem fájna a hiánya, ilyet már éreztem. Ezért megértem Clementine döntését, de nem értek egyet vele.

Mindenképp ejtsünk szót Jim Carrey-ről. Ki mert lépni a ráaggatott vicces skatulyából, tegyük hozzá, nem először, de most is sikeresen. Jó színész, jó eszközökkel. Illett hozzá a szerep. Tudott is vele mit kezdeni. Imádjuk, még mindig!!

Maga a történet, eredeti, elgondolkodtató, kedves, szerethető. A szereplők hétköznapiak, a gondjaik szintén. Mégis valami varázs lengi körül őket. Nagyon megkapó és felkavaró az egész. Nálam 5/5!!

És bár az elején rendkívül zavart, hogy kézi kamerás felvétel, később már fel szem tűnt. A történet magával sodort, és ilyen apróságok többé nem számítottak.


Zsüdike

2014. február 2., vasárnap

Napos oldal

Silver Linings Playbook (2012)

Sokáig halogattam ezt a filmet. Hallottam róla hideget, meleget is. Jennifer Lawrence mennybemenetele, díjeső, stb. Végül mégis megadtam magam. Nem ez volt életem filmje, mégsem bántam meg.

A sztori végülis egy szerelmi történet két mentális nehézségekkel küzdő ember között. Pat (Bradley Cooper) a szüleivel kénytelen élni, mert elvesztette a feleségét, a házát, a munkáját. 8 hónapot töltött elmegyógyintézetben, ahonnan kikerülve megpróbál újra talpa állni, visszahódítani a feleségét, és rendbe hozni az életét. Tiffany (Jennifer Lawrence) szintén a szüleivel él, férje elhunyt, állását elvesztette. Kapcsolatuk barátságként indul, de idővel egymás gyógyszerévé is válnak.

A történet igazából elég hétköznapi, mindenkivel megeshet típus. Mégis magával ragadja az embert. Ez köszönhető a színészi játéknak is, hisz J. Lawrence tényleg jót alakít benne, és Robert de Niro, mint Pat apja, zseniális, mint mindig.

Bradley Cooper számomra túl jóképű volt ehhez a karakterhez. Könyörgöm, csorog a nyála a felesége után, aki amúgy egy semmitmondó nő, miközben ő bárkit! megkaphat. Nem reális.

Viszont a történet jó, pozitív, szerethető. 4/5.


Vigyázat!! A szám dühkitörést okozhat! 

Zsüdike

2014. január 19., vasárnap

A Wall Street farkasa

The wolf of the Wall Street (2013)

Leondardo DiCaprio, és Martin Scorsese külön-külön is zseniálisak, de ha együtt dolgoznak, odaszegeződök a film elé, és szinte fel sem tűnik, hogy már három órája nézem.

Scorsese már sokszor dolgozott együtt DiCaprioval. Viharsziget, A tégla, Aviátor stb. Egy ekkora mester múzsájának lenni, biztos nem könnyű feladat, főleg ha azt is számításba vesszük, hogy régen ezt a szerepet Robert De Niro töltötte be. Lásd: Taxisofőr, Nagymenők, Casino.  

És valljuk be, Leonardo DiCaprio igenis van olyan tehetséges színész, mint De Niro. Számtalan kitűnő filmben csillogtatta már meg tehetségét, és A Wall Street farkasa méltó folytatása ennek a töretlen karriernek.

Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio) egyelten életcélja, hogy gazdag legyen. Tőzsde alkuszként kezd dolgozni a Wall Streeten, de kisvártatva megalakítja a saját cégét. Először kicsiben, majd egyre növekszik a cég is. Mi a sikere titka? Agilis, kitartó és mindig nagyban gondolkodik. És nem utolsó sorban természetesen rendkívüli értékesítő, kurva nagy dumával. Megvannak a trükkjei, hogy rávegye az embereket arra, hogy rábízzák a pénzüket. Amiből persze ő gazdagszik meg. Dől hozzá a pénz, új feleség, kábítószer minden mennyiségben, buli, csajok, ivászat, orgiák. Csak egy dolgot nem tud Jordan: nem tudja mikor kell kiszállni.

A film igaz történet, vagy legalábbis Jordan Belfort emlékiratai alapján készült. Rendkívül megdöbbentő hogy emberek így is tudnak pénzt keresni, dolgozni, élni. Érdekes volt bepillantást nyerni a tőzsde világába, az alkuszok életébe, akik a kis- és nagyemberek pénzét kezelik. Ez a szakma extrém hozzáállást követel, cserébe pedig Te lehetsz az ász, ha jól csinálod.

A film bár időben hosszú volt, a cselekmény gördülékenysége miatt egyáltalán nem tűnt fel. Nagyon tetszett. Szeretem az életrajzi filmeket, és Jordan Belfort életét egyszerűen vétek lett volna nem vászonra vinni. Mi csak hálásak lehetünk, hogy ezt Scorsese és DiCaprio vitte véghez. Azért ne feledkezzünk el Jonah Hillről sem, akiről már a Pénzcsinálóban is úgy gondoltam, ígéretes tehetség ez a srác. Nem hiába jelölték azért is, és most a Wall street farkasáért is Oscar díjra.


Hogy rövidre fogjam: 5/5.

Zsüdike

2014. január 15., szerda

SZAMSZÁRA

"színes, magyarul beszélő, indiai-német-francia-olasz filmdráma, 140 perc, 2001

Tashi-ért eljönnek szerzetes társai, több mint hároméves magányos meditációból ébresztik fel őt egy eldugott remetelakban..  nagyon rossz állapotban találnak rá. 
Egy folyópartra viszik, ahol társai visszahozzák őt az életbe gondoskodásukkal. Majd együtt visszatérnek a kolostorba. 

Később Tashi úgy érzi, szeretné megtapasztalni a világi életet. 

Otthagyja a kolostort, és feleségül veszi a gyönyörű Pemát, boldogan élnek fiukkal, (Karmával)..  de Tashi nincs felkészülve a mindennapi élet olyan velejáróira, mint a könyörtelen üzleti háborúskodások, és nem csak egy gyönyörű nő él a környéken...


Ez az első játékfilm, amelyet elejétől a végéig a fenséges Himalájában, a rejtőzködő indiai Ladakhban forgattak, ahol a föld 8.000 méter magasan találkozik az égbolttal. A zord éghajlati viszonyok, s a politikailag érzékeny és elérhetetlen helyszín miatt nem könnyű megközelíteni ezt a vidéket, s miközben sasok keringenek a magasban, a parasztok túlnyomórészt buddhista közösségei, a szerzetesek és a remeték a világtól elzárva élik mindennapi életüket."


Spoilerrel:
 Szórakoztató és elgondolkodtató film, komoly mondanivalóval, kevés akcióval, annál több szerelemmel, megfogott engem, mert magában foglal mindent. A kezdettől a végéig, keretbe foglalja az élet szépségeit, értelmét, barátságot, a szerelem és a gyermek születés csodáját, a család fontosságát, egy hű kutya szeretetét, de az élet legnagyobb veszélyeit is... pl. bármikor a fejünkre eshet egy kő...

...vagy tudunk-e hűségesek maradni, tudjuk-e kezelni a bűntudatunkat, tudunk-e megbocsájtani ha kell - ha az érzelemgazdag és munkás életet választjuk, a békés, de érzelemszegény és talán unalmasabb meditálás helyett. Kinek mi a jó.. persze lehetnek ilyen és olyan időszakok is egy ember életében.
Nagy hatással volt rám ez a film, mert az utóbbi időben én is elég sokat meditáltam... én is épp kb 3 évet ha úgy vesszük... Mindemellett megerősítette bennem a társak fontosságát, milyen jó érzés türelemmel gondoskodni másokról, és el is fogadni a gondoskodást. Milyen érzés amikor haza vár a hű társ. 

Akár létezik reinkarnáció, akár nem, az élet az mindig szép! A nehézségeivel együtt. Még a sivár sziklák is gyönyörűek - ha meglátjuk benne a szépséget. A szabad akarat pedig a legnagyobb ajándék.

Mert azok a legjobb dolgok, amiket nem azért teszünk mert muszáj, hanem mert úgy döntünk, hogy kedvünk van hozzá. Eldönthetjük, hogy a nyugodt egyedüllétet, vagy inkább a szerelmet választjuk... veszélyeivel együtt - ami annyi drámát ihletett a történelem során. 
   Persze ideális az Arany középút lenne, egyensúly az élet minden területén. De a megvalósítása természetesen nem egyszerű.


Megnyugtató lenne a tudat, ha tényleg létezik a reinkarnáció, mert akkor nem kellene türelmetlenül minden világi vágyat kielégítenünk, mindenáron. 
Viszont lazán véve az életet.. ahogy manapság szokás.. ha úgy gondoljuk, csak egy életünk van, és abból kell kihozni mindent, ha kevés a hitünk, ha telhetetlen és önző vágyainkkal nagyon megbántunk másokat, nem biztos hogy megéri bizonyos dolgokat megtenni...
Szerintem - ha csak egy életünk van - akkor is érdemes leélni tisztességgel, hittel, szeretettel.. csak hát emberek vagyunk... de a megbocsátás tényleg lemossa a bűnöket és esélyt ad, hogy újra szeretetteljes, bizalommal teli életünk legyen. Persze néha nagyon nehéz... de semmi sem lehetetlen. És van, amikor a hiba is jó valamilyen szempontból.. szóval az élet úgy csodás, ahogy van. 


A legfontosabb pedig, mindig van választásunk, hogy hagyjuk-e a „vízcsepp”-et kiszáradni, vagy „visszadobjuk a tengerbe”... :) - mert „bár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr”. Együtt erősek vagyunk... és csak rajtunk áll, mire használjuk ezt az erőt. Tudunk-e uralkodni hatalmas érzelmek árján.

Részemről 5/5
Timity

2014. január 13., hétfő

Lopott idő

In time (2011)

Sci-fi, ami azt jelenti, hogy kimondottan elfogult vélemény következik.

A film arra nem tér ki, hogy most a jövőbe csöppenünk, vagy egy párhuzamos univerzumban járunk, a lényeg, hogy a Földön vagyunk, és minden az idő körül forog.
Ebben a világban a gyerekek már egy órával a karjukon születnek és csak 25 évig öregszenek. 
25 éves koruk után kapnak egy évet, onnan számol vissza az óra. Ha elfogy az időd az órádon, meghalsz. Az idő pénz, szó szerint, úgyanis mindent időben mérnek. A pénz mint olyan, feleslegessé válik. Időt kapnak a munkáért, és idővel fizetnek a buszjegyért. Ebben a világban nyer csak igazán értelmet az időmilliomos kifejezés. Ugyanis ebben a társadalomban is vannak szegények, akik percről-percre élnek, és vannak a kőgazdag időmilliomosok, aki lassan járnak, mert ugyan hova is siessenek, hiszen ha úgy vesszük, halhatatlanok.

Will Salas (Justin Timberlake!!! bár az Alpha dogban nagyobbat alakított, de itt is szerettük) a gettóben élő munkás. Itt a gettóban a már közhelynek számító, éld úgy a napod, mintha az utolsó lenne mondás abszolút találó, hisz reggel úgy ébred, hogy csak egy napnyi ideje van az óráján. Nap végére szereznie kell, hogy túléljen. Munkával, ügyeskedéssel, találékonysággal, különben az ideje lejár. Egy véletlen folytán egy időmilliomostól szert tesz 100 évnyi időre. Will elhagyja a gettót és megpróbál elvegyülni a gazdagok között. Bár az időrendőrség a nyomában ered, mégis jut ideje megismerkedni Sylviával (Amanda Seyfried), az egyik gazdag lánnyal, akit végül túszként magával visz a gettóba.

Az már a találkozásukkor nyilvánvaló, hogy ez egy jó kis szerelmi szál lesz a történetben, ami persze a gettóban végül ki is teljesedik. Will és Sylvia modernkori Bonnie és Clyde-ként fosztogatni kezdik az időbankokat. A Robin Hood jobb hasonlat lett volna, mivel a zsákmányt nem tartják meg, hanem szétosztják a szegények között.  A rendszer persze meginog, az időrendőrség még mindig a nyomukban. De most már a perctolvajok is vadásznak rájuk.

A szituáció amiben a történet megteremtődött rendkívül tetszik. Jók a karakterek. Jó a cselekmény. 
A film mégis indokolatlanul tele van pakolva mindenféle fiatalok körében ismert és kedvelt szinésszel teljesen feleslegesen. A sztori annyira jó, hogy Hollywood utolsó Gipsz Jakabja, akarom mondani John Smith-e is játszhatta volna a főszerepet, akkor is élvezhető lett volna a végeredmény.

Hogy kik az ismerős arcok, akik elsőre talán nem is tudsz hova tenni?
Justint már említettem, ő mondjuk egyértelmű. A női főszereplőt, Amanda Seyfried is ok. (Mamma Mia). Will barátját az Agymenőkből ismert Johnny Galecki azaz Leonard, míg Will anyját OliviaWilde alakítja, akit a Dr House-ból ismerhetünk, mint 13-as. Aztán ott van még a perctolvaj, Alex Pettyfer a Negyedikből. És el ne feledkezzünk a nagy kedvencünkről, Matt Bomerről, akitől Will az első száz évet kapja.


Nálam a film 5/5. Azt hiszem, ez nyilvánvaló. 

Zsüdike


Alpha dog

Alpha dog (2006)

Tárhelyfoglaló-majdmegnézemvalamikor film a külsővinyón, aminek végül tegnap este jött el az ideje, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtson, főleg, hogy már sokan bizonygatták, hogy jó film, érdemes megnézni.
Ez a baj ilyenkor. Ha már túl sokan mondják, akaratlanul is születnek az emberben olyan elvárások, hogy minimum libabőr, katarzis, miniorgazmus hogy most már én is azt mondjam rá, igen, ez a film megfelelt az előre felállított követelményeimnek.
Nem akarom lelőni a poént, de az Alpha dog közelében sem járt.

A drogok világában kalauzol a film, és a néha bevágott interjúk alapján azt a látszatot kelti, hogy igaz történet pörög a szemünk előtt. Egy zsúfolt jelentben az ezredik szövegnélküli statiszta megnevezése, mint szemtanú szintén erre enged következtetni.
Ha mindez tényleg valóban megtörtént, akkor persze megdöbbentő, és durva a film. Mondjuk az azért zavaró, hogy épp ezektől az "igaztörténtetjelektől"  kb a felétől már sejthető a tragikus végkifejlet.

A sztori szerint Johnny a drogdíler, elrabolja egy adósa öccsét, ezzel kényszerítve őt fizetésre.  Az öccs egy kalandnak éli meg a túszejtést, iszik, csajozik, drogozik mint a banda többi tagja. Ám, az emberrablás az még emberrablás. Erre Johnny is rádöbben egy tiszta pillanatában, és pánikba esik. Két választása van, a kevésbé rossz, ha elkapják emberrablásért. Az életfogytiglani börtön. A súlyosabbik, ha megszabul a túsztol. Azt talán megússza.

A filmben végig uralkodó feszültség, és a kitűnő színészi játék miatt megéri végignézni az Alpha dogot. De mást sajnos nem tudnék kiemelni.  Nálam 4/5. De csak a színészek miatt.


Zsüdike



2014. január 12., vasárnap

Totál beépülve

So undercover (2011)

Tinifilm, tehát aki már nem érintett ebben témában, ne olvasson tovább.

Molly (Miley Cyrus) fiatal kora ellenére magánnyomozóként dolgozik, és egyedül tartja el exzsaru-lóversenymániás lúzer apját. Míg nem egy busás összeg fejében, elvállal egy FBI-os megbízást, miszerint egy főiskolai diákegyesületbe kell beépülnie. Nem is akárhova, egy cicababákkal teli szupcsitrendi csajok közé, így a motormániás lepattant kinézetű Mollyra nem kicsit ráfér a fazonírozás.

Miközben Molly megpróbál beépülni és feladatát teljesítve összebarátkozni a maffia könyvelőjének lányával, természetesen rátalál a szerelem is. Sőt egy jópofa csavar is van a végén, amit aztán végképp nem vár az ember ettől a kis tinifilmecskétől.



Két ok, amiért érdemes megnézni ezt a filmet:

-           -  mert ahhoz képest, hogy tinifilm, egész szórakoztató
-    - és mert a Bosszú című sorozatból Daniel Grayson, azaz Joshua Bowman játssza Molly pasiját. Nem a színészi teljesítménye, amit csodálni lehet rajta, egyszerűn csak jó ránézni és kész.


Nálam ez a film 4/5. Még akkor is, ha a Beépített szépség fiatalkorú verzióját láttam.



Zsüdike

2014. január 5., vasárnap

Időről időre

(About Time, 2013)

Ennek a filmnek már a bemutatója is tetszett és szerencsére nem kellett csalódnom benne.
A történet főszereplője Tim (aki mellesleg totál úgy néz ki, mint Bereczki Zoli) 21 éves korában megtudja a nagy titkot apjától. A család férfi tagjai képesek az időutazásra, igaz csakis a múltba. Ennek tudatában kezdi meg igazi életét Londonban, és különleges képességét egy dologra szeretné igazán használni: megtalálni a szerelmet. Egy érdekes vacsorán (én még nem is hallottam ilyenről, de nagyon bejött az ötlet) megismerkedik Mary-vel. Ám ahhoz hogy szerelmük kiteljesedjen párszor be kell vetnie majd az időutazós trükkjét.
A romantikus szál mellett kapunk még egy furcsa, de imádni való családot, és nem utolsó sorban humort is, ráadásul nem azt az erőltetett fajtát, ami külön jó pont nálam.:) És persze azért a nagy mondandó sem marad el a végén, igaz ebben a rohanó világban sokan megfogadhatnák, velem az élen. Talán ezért is tetszett különösen a film.


Ma délután pont erre a könnyed és épp megfelelő mértékben komoly filmre volt szükségem a kikapcsolódáshoz. És imádtam benne Bill Nighy-t, főleg Harsányi Gábor hangjával.
Nálam egyértelműen 5/5.

Andee