Emlékezz rám (Remember me)

Amerikai romantikus dráma (2010)

Nagy nehezen rávettem magam, hogy megnézzem ezt a filmet. Azt nem mondom, hogy megbántam, de be kell vallanom, sem Robert Pattinson (mindenki Edwardja) sem pedig a film maga nem nyerte el a tetszésemet.

Mivel Robertet ezidáig csak a Harry Potterben (kis szerep) és az Alkonyat filmekben láttam nem volt róla kialakult véleményem. Ebben a filmben nagyot üthetett volna, hisz dráma, és lett is volna rá lehetősége. Szerepe szerint többször is kiborul, jelenet rendez, egyszóval most bizonyíthatta volna, hogy nem csak a szépfiús külseje miatt ülnek be nők milliói a moziba, hanem mert tehetséges színész. De ez ebből a filmből nem derült ki, mert Edward (és én már ennél a névnél is maradok) az Alkonyatból megismert két arckifejezésével dolgozik, ugyanis eddig terjed a színészi játéka.

Arc 1: mikor összehúzza a szemét, mintha koncentrálna – ezt használja, mikor mérges, ideges, koncentrálós, nem válaszolós, szenvedős figurát kell hoznia.

Arc 2: mikor szexin lefelé néz és közben félmosolyra húzza a száját – ilyenkor csak elmosolyodik, de mivel rájött, hogy ezt valóban szexinek találja az érte elepedő nőközönség, ezért okkal vagy anélkül minden filmjében bedobja.

De ami az Alkonyatban elégnek bizonyul, az más filmben kevés, sőt már unalmas.

Akkor vajon miért esett őrá a választás a szereposztó diványon fetrengő jobbnál jobb pasik közül? Mert ő Edward, és sokan úgy gondolják Edward miatt megéri kifizetni a mozijegyet.

Ennyit Pattinsonról. Nézzük a filmet.

A két főszereplő Edward és a lány - akivel természetesen összejön – elvesztette egy-egy szerettét. Egyik sem a közelmúltban történt, de a lánynak már sikerült feldolgoznia a történteket, míg Edward küzd a traumával, és ezért egy “leszarom” állapotban tengeti napjait (amiből persze a lány húzza ki kisebb-nagyobb sikerrel).

Továbbá szerepel még a filmben a szokásos lökött lakótárs, a lányát féltő apa, és a gyerekeit leszaró Pierce Brosnan, aki egész jót alakít ebben a filmben (vagy csak a többiekhez képest tűnt úgy).

Az egyetlen jól eltalált szál, ami nagyon megfogott, az a testvéri szeretet, amire nagy hangsúlyt fektettek az egész film alatt. Ezzel az egy dologgal sikerült lekötnie a filmnek, és majdnem feledtette is velem a történet laposságát, és Edward játékát. De csak majdnem. Ezt onnan vettem észre, hogy a film felénél már hangosan felkiáltottam, hogy haljon már meg valaki, mert akkor legalább lenne valami értelme ennek a szenvedésnek. Tovább nem feszegetném a sztorit, de annyi plusz infót adok még, (amit már film elején lehet tudni, mivel kiírják az évet), hogy a cselekmény nem véletlenül játszódik 2001-ben.

Összefoglalva: azt nem állítanám, hogy rossz film, maradjunk a nem jóban, de az is előfordulhat, hogy csak nekem nem jött be.

A film próbált erőlködni, a történetet kerekké tenni azzal, hogy a cselekmény a metróból indul és ott is ér véget, de valahogy ez most nem jött át. (hogy Pély Barnát idézzem)

És még annyi, hogy az kevés, hogy a címe Emlékezz rám, mert sajnos, nem fogok.

Zsüdi