The laughing corpse - 1994
“Halottkeltő vagyok. Én vagyok a hóhér. De most már tudom, hogy valami más is vagyok. Az, amitől Flores nagyi a legjobban félt. Nekromanta vagyok. Mesterségem a halál.“
Antia Blake története szinte ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött, vagyis zombik, vámpírok, pasik kavalkádja, de természetesen újfent sikerrel veszi az akadályokat.
A történet egy felettébb tisztességtelen ajánlattal indul. Egy gazdag gazember egy millió dollárt ajánl Anitanak, ha életre hív egy több mint száz éve elhunyt illetőt. Többet nem árul el róla. De ő is tisztában van ennek a halottkeltésnek a valós feltételével, ami az emberáldozat. Anita természetesen nem vállalja, a gazember természtesen a nemet nem fogadja el válasznak. Mindeközben egy különsen kegyetlen zombi garázdálkodik St Louise városában, aminek az elfogásában a rendőség kedvenc természetfeletti szakértőnk, Anita segítségét kéri. És hogy a vámpírok is képben maradjanak, Jean-Claude is felbukkan a történetben. Miután az első epizódban Anita elintézte a város úrnőjét, Jean-Claude előrelépett a ranglétrán, és ő lett a város ura, akinek most Anitára fáj a foga.
Ha lehet ez a rész még az előzőnél is véresebb volt. Viszont a “szerelem”, vagyis inkább a vonzalom Anita és Jean-Claude között is erősebb, és hangsúlyosabb, mint eddig, ami nekem kifejezetten tetszett.
Nem tudom, hogy ezért e, de már a harmadik részt olvasom....
Nálam még mindig 4/5.
Zsüdi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése