A Wall Street farkasa

The wolf of the Wall Street (2013)

Leondardo DiCaprio, és Martin Scorsese külön-külön is zseniálisak, de ha együtt dolgoznak, odaszegeződök a film elé, és szinte fel sem tűnik, hogy már három órája nézem.

Scorsese már sokszor dolgozott együtt DiCaprioval. Viharsziget, A tégla, Aviátor stb. Egy ekkora mester múzsájának lenni, biztos nem könnyű feladat, főleg ha azt is számításba vesszük, hogy régen ezt a szerepet Robert De Niro töltötte be. Lásd: Taxisofőr, Nagymenők, Casino.  

És valljuk be, Leonardo DiCaprio igenis van olyan tehetséges színész, mint De Niro. Számtalan kitűnő filmben csillogtatta már meg tehetségét, és A Wall Street farkasa méltó folytatása ennek a töretlen karriernek.

Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio) egyelten életcélja, hogy gazdag legyen. Tőzsde alkuszként kezd dolgozni a Wall Streeten, de kisvártatva megalakítja a saját cégét. Először kicsiben, majd egyre növekszik a cég is. Mi a sikere titka? Agilis, kitartó és mindig nagyban gondolkodik. És nem utolsó sorban természetesen rendkívüli értékesítő, kurva nagy dumával. Megvannak a trükkjei, hogy rávegye az embereket arra, hogy rábízzák a pénzüket. Amiből persze ő gazdagszik meg. Dől hozzá a pénz, új feleség, kábítószer minden mennyiségben, buli, csajok, ivászat, orgiák. Csak egy dolgot nem tud Jordan: nem tudja mikor kell kiszállni.

A film igaz történet, vagy legalábbis Jordan Belfort emlékiratai alapján készült. Rendkívül megdöbbentő hogy emberek így is tudnak pénzt keresni, dolgozni, élni. Érdekes volt bepillantást nyerni a tőzsde világába, az alkuszok életébe, akik a kis- és nagyemberek pénzét kezelik. Ez a szakma extrém hozzáállást követel, cserébe pedig Te lehetsz az ász, ha jól csinálod.

A film bár időben hosszú volt, a cselekmény gördülékenysége miatt egyáltalán nem tűnt fel. Nagyon tetszett. Szeretem az életrajzi filmeket, és Jordan Belfort életét egyszerűen vétek lett volna nem vászonra vinni. Mi csak hálásak lehetünk, hogy ezt Scorsese és DiCaprio vitte véghez. Azért ne feledkezzünk el Jonah Hillről sem, akiről már a Pénzcsinálóban is úgy gondoltam, ígéretes tehetség ez a srác. Nem hiába jelölték azért is, és most a Wall street farkasáért is Oscar díjra.

Hogy rövidre fogjam: 5/5.

Zsüdike

SZAMSZÁRA

"színes, magyarul beszélő, indiai-német-francia-olasz filmdráma, 140 perc, 2001

Tashi-ért eljönnek szerzetes társai, több mint hároméves magányos meditációból ébresztik fel őt egy eldugott remetelakban..  nagyon rossz állapotban találnak rá. 

Egy folyópartra viszik, ahol társai visszahozzák őt az életbe gondoskodásukkal. Majd együtt visszatérnek a kolostorba. 

Később Tashi úgy érzi, szeretné megtapasztalni a világi életet. 

Otthagyja a kolostort, és feleségül veszi a gyönyörű Pemát, boldogan élnek fiukkal, (Karmával)..  de Tashi nincs felkészülve a mindennapi élet olyan velejáróira, mint a könyörtelen üzleti háborúskodások, és nem csak egy gyönyörű nő él a környéken...

Ez az első játékfilm, amelyet elejétől a végéig a fenséges Himalájában, a rejtőzködő indiai Ladakhban forgattak, ahol a föld 8.000 méter magasan találkozik az égbolttal. A zord éghajlati viszonyok, s a politikailag érzékeny és elérhetetlen helyszín miatt nem könnyű megközelíteni ezt a vidéket, s miközben sasok keringenek a magasban, a parasztok túlnyomórészt buddhista közösségei, a szerzetesek és a remeték a világtól elzárva élik mindennapi életüket."

Spoilerrel:

 Szórakoztató és elgondolkodtató film, komoly mondanivalóval, kevés akcióval, annál több szerelemmel, megfogott engem, mert magában foglal mindent. A kezdettől a végéig, keretbe foglalja az élet szépségeit, értelmét, barátságot, a szerelem és a gyermek születés csodáját, a család fontosságát, egy hű kutya szeretetét, de az élet legnagyobb veszélyeit is... pl. bármikor a fejünkre eshet egy kő...

...vagy tudunk-e hűségesek maradni, tudjuk-e kezelni a bűntudatunkat, tudunk-e megbocsájtani ha kell - ha az érzelemgazdag és munkás életet választjuk, a békés, de érzelemszegény és talán unalmasabb meditálás helyett. Kinek mi a jó.. persze lehetnek ilyen és olyan időszakok is egy ember életében.

Nagy hatással volt rám ez a film, mert az utóbbi időben én is elég sokat meditáltam... én is épp kb 3 évet ha úgy vesszük... Mindemellett megerősítette bennem a társak fontosságát, milyen jó érzés türelemmel gondoskodni másokról, és el is fogadni a gondoskodást. Milyen érzés amikor haza vár a hű társ. 

Akár létezik reinkarnáció, akár nem, az élet az mindig szép! A nehézségeivel együtt. Még a sivár sziklák is gyönyörűek - ha meglátjuk benne a szépséget. A szabad akarat pedig a legnagyobb ajándék.

Mert azok a legjobb dolgok, amiket nem azért teszünk mert muszáj, hanem mert úgy döntünk, hogy kedvünk van hozzá. Eldönthetjük, hogy a nyugodt egyedüllétet, vagy inkább a szerelmet választjuk... veszélyeivel együtt - ami annyi drámát ihletett a történelem során. 

   Persze ideális az Arany középút lenne, egyensúly az élet minden területén. De a megvalósítása természetesen nem egyszerű.

Megnyugtató lenne a tudat, ha tényleg létezik a reinkarnáció, mert akkor nem kellene türelmetlenül minden világi vágyat kielégítenünk, mindenáron. 

Viszont lazán véve az életet.. ahogy manapság szokás.. ha úgy gondoljuk, csak egy életünk van, és abból kell kihozni mindent, ha kevés a hitünk, ha telhetetlen és önző vágyainkkal nagyon megbántunk másokat, nem biztos hogy megéri bizonyos dolgokat megtenni...

Szerintem - ha csak egy életünk van - akkor is érdemes leélni tisztességgel, hittel, szeretettel.. csak hát emberek vagyunk... de a megbocsátás tényleg lemossa a bűnöket és esélyt ad, hogy újra szeretetteljes, bizalommal teli életünk legyen. Persze néha nagyon nehéz... de semmi sem lehetetlen. És van, amikor a hiba is jó valamilyen szempontból.. szóval az élet úgy csodás, ahogy van. 

A legfontosabb pedig, mindig van választásunk, hogy hagyjuk-e a „vízcsepp”-et kiszáradni, vagy „visszadobjuk a tengerbe”... :) - mert „bár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr”. Együtt erősek vagyunk... és csak rajtunk áll, mire használjuk ezt az erőt. Tudunk-e uralkodni hatalmas érzelmek árján.

Részemről 5/5
Timity

Lopott idő

In time (2011)

Sci-fi, ami azt jelenti, hogy kimondottan elfogult vélemény következik.

A film arra nem tér ki, hogy most a jövőbe csöppenünk, vagy egy párhuzamos univerzumban járunk, a lényeg, hogy a Földön vagyunk, és minden az idő körül forog.

Ebben a világban a gyerekek már egy órával a karjukon születnek és csak 25 évig öregszenek. 

25 éves koruk után kapnak egy évet, onnan számol vissza az óra. Ha elfogy az időd az órádon, meghalsz. Az idő pénz, szó szerint, úgyanis mindent időben mérnek. A pénz mint olyan, feleslegessé válik. Időt kapnak a munkáért, és idővel fizetnek a buszjegyért. Ebben a világban nyer csak igazán értelmet az időmilliomos kifejezés. Ugyanis ebben a társadalomban is vannak szegények, akik percről-percre élnek, és vannak a kőgazdag időmilliomosok, aki lassan járnak, mert ugyan hova is siessenek, hiszen ha úgy vesszük, halhatatlanok.

Will Salas (Justin Timberlake!!! bár az Alpha dogban nagyobbat alakított, de itt is szerettük) a gettóben élő munkás. Itt a gettóban a már közhelynek számító, éld úgy a napod, mintha az utolsó lenne mondás abszolút találó, hisz reggel úgy ébred, hogy csak egy napnyi ideje van az óráján. Nap végére szereznie kell, hogy túléljen. Munkával, ügyeskedéssel, találékonysággal, különben az ideje lejár. Egy véletlen folytán egy időmilliomostól szert tesz 100 évnyi időre. Will elhagyja a gettót és megpróbál elvegyülni a gazdagok között. Bár az időrendőrség a nyomában ered, mégis jut ideje megismerkedni Sylviával (Amanda Seyfried), az egyik gazdag lánnyal, akit végül túszként magával visz a gettóba.

Az már a találkozásukkor nyilvánvaló, hogy ez egy jó kis szerelmi szál lesz a történetben, ami persze a gettóban végül ki is teljesedik. Will és Sylvia modernkori Bonnie és Clyde-ként fosztogatni kezdik az időbankokat. A Robin Hood jobb hasonlat lett volna, mivel a zsákmányt nem tartják meg, hanem szétosztják a szegények között.  A rendszer persze meginog, az időrendőrség még mindig a nyomukban. De most már a perctolvajok is vadásznak rájuk.

A szituáció amiben a történet megteremtődött rendkívül tetszik. Jók a karakterek. Jó a cselekmény. 

A film mégis indokolatlanul tele van pakolva mindenféle fiatalok körében ismert és kedvelt szinésszel teljesen feleslegesen. A sztori annyira jó, hogy Hollywood utolsó Gipsz Jakabja, akarom mondani John Smith-e is játszhatta volna a főszerepet, akkor is élvezhető lett volna a végeredmény.

Hogy kik az ismerős arcok, akik elsőre talán nem is tudsz hova tenni?

Justint már említettem, ő mondjuk egyértelmű. A női főszereplőt, Amanda Seyfried is ok. (Mamma Mia). Will barátját az Agymenőkből ismert Johnny Galecki azaz Leonard, míg Will anyját OliviaWilde alakítja, akit a Dr House-ból ismerhetünk, mint 13-as. Aztán ott van még a perctolvaj, Alex Pettyfer a Negyedikből. És el ne feledkezzünk a nagy kedvencünkről, Matt Bomerről, akitől Will az első száz évet kapja.

Nálam a film 5/5. Azt hiszem, ez nyilvánvaló. 

Zsüdike

Alpha dog

Alpha dog (2006)

Tárhelyfoglaló-majdmegnézemvalamikor film a külsővinyón, aminek végül tegnap este jött el az ideje, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtson, főleg, hogy már sokan bizonygatták, hogy jó film, érdemes megnézni.

Ez a baj ilyenkor. Ha már túl sokan mondják, akaratlanul is születnek az emberben olyan elvárások, hogy minimum libabőr, katarzis, miniorgazmus hogy most már én is azt mondjam rá, igen, ez a film megfelelt az előre felállított követelményeimnek.

Nem akarom lelőni a poént, de az Alpha dog közelében sem járt.

A drogok világában kalauzol a film, és a néha bevágott interjúk alapján azt a látszatot kelti, hogy igaz történet pörög a szemünk előtt. Egy zsúfolt jelentben az ezredik szövegnélküli statiszta megnevezése, mint szemtanú szintén erre enged következtetni.

Ha mindez tényleg valóban megtörtént, akkor persze megdöbbentő, és durva a film. Mondjuk az azért zavaró, hogy épp ezektől az "igaztörténtetjelektől"  kb a felétől már sejthető a tragikus végkifejlet.

A sztori szerint Johnny a drogdíler, elrabolja egy adósa öccsét, ezzel kényszerítve őt fizetésre.  Az öccs egy kalandnak éli meg a túszejtést, iszik, csajozik, drogozik mint a banda többi tagja. Ám, az emberrablás az még emberrablás. Erre Johnny is rádöbben egy tiszta pillanatában, és pánikba esik. Két választása van, a kevésbé rossz, ha elkapják emberrablásért. Az életfogytiglani börtön. A súlyosabbik, ha megszabul a túsztol. Azt talán megússza.

A filmben végig uralkodó feszültség, és a kitűnő színészi játék miatt megéri végignézni az Alpha dogot. De mást sajnos nem tudnék kiemelni.  Nálam 4/5. De csak a színészek miatt.

Zsüdike

Totál beépülve

So undercover (2011)

Tinifilm, tehát aki már nem érintett ebben témában, ne olvasson tovább.

Molly (Miley Cyrus) fiatal kora ellenére magánnyomozóként dolgozik, és egyedül tartja el exzsaru-lóversenymániás lúzer apját. Míg nem egy busás összeg fejében, elvállal egy FBI-os megbízást, miszerint egy főiskolai diákegyesületbe kell beépülnie. Nem is akárhova, egy cicababákkal teli szupcsitrendi csajok közé, így a motormániás lepattant kinézetű Mollyra nem kicsit ráfér a fazonírozás.

Miközben Molly megpróbál beépülni és feladatát teljesítve összebarátkozni a maffia könyvelőjének lányával, természetesen rátalál a szerelem is. Sőt egy jópofa csavar is van a végén, amit aztán végképp nem vár az ember ettől a kis tinifilmecskétől.

Két ok, amiért érdemes megnézni ezt a filmet:

-           -  mert ahhoz képest, hogy tinifilm, egész szórakoztató

-    - és mert a Bosszú című sorozatból Daniel Grayson, azaz Joshua Bowman játssza Molly pasiját. Nem a színészi teljesítménye, amit csodálni lehet rajta, egyszerűn csak jó ránézni és kész.

Nálam ez a film 4/5. Még akkor is, ha a Beépített szépség fiatalkorú verzióját láttam.

Zsüdike

Időről időre

(About Time, 2013)

Ennek a filmnek már a bemutatója is tetszett és szerencsére nem kellett csalódnom benne.

A történet főszereplője Tim (aki mellesleg totál úgy néz ki, mint Bereczki Zoli) 21 éves korában megtudja a nagy titkot apjától. A család férfi tagjai képesek az időutazásra, igaz csakis a múltba. Ennek tudatában kezdi meg igazi életét Londonban, és különleges képességét egy dologra szeretné igazán használni: megtalálni a szerelmet. Egy érdekes vacsorán (én még nem is hallottam ilyenről, de nagyon bejött az ötlet) megismerkedik Mary-vel. Ám ahhoz hogy szerelmük kiteljesedjen párszor be kell vetnie majd az időutazós trükkjét.

A romantikus szál mellett kapunk még egy furcsa, de imádni való családot, és nem utolsó sorban humort is, ráadásul nem azt az erőltetett fajtát, ami külön jó pont nálam.:) És persze azért a nagy mondandó sem marad el a végén, igaz ebben a rohanó világban sokan megfogadhatnák, velem az élen. Talán ezért is tetszett különösen a film.

Ma délután pont erre a könnyed és épp megfelelő mértékben komoly filmre volt szükségem a kikapcsolódáshoz. És imádtam benne Bill Nighy-t, főleg Harsányi Gábor hangjával.

Nálam egyértelműen 5/5.

Andee