Az éhezők viadala: Futótűz

The Hunger games: Catching fire (2013)

Végre!!! Bár az eredeti tervem, hogy moziban nézem a folytatást idő hiányában meghiúsult, otthon a tv képernyőjére tapadva is könnyűszerrel visszacsöppentem a történetbe, mintha csak most jöttem volna ki az első rész vetítéséről.

A folytatás nagyjából ott kezdődik, ahol az első rész véget ér. Katniss és Peeta megnyerte a 74. Éhezők viadalát. Azt leszámítva, hogy életben maradtak, csak deficite van a nyereménynek. Először is,  Snow elnök úr megfenyegeti Katnisst, mikor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a lány ezzel a győzelemmel egy jelképpé vált az éhező körzetek szemében. Hogy Katniss biztonságban tudja a családját és igazi szerelmét, Gale-t, minden úgy tesz, ahogy elvárják tőle. Peetával folytatják a szerelmük színlelését, ám ez mégsem elég. A győzelmi körúton minden körzetben zavargások tőrnek ki, ahol csak járnak. Snow elnök természetesen ezt nem tűrheti. Fegyveres erővel bekeményít a körzetekben, ám a lázongó elnyomottaknál már ez is hasztalan. Végül rájön, csak úgy tőrheti meg őket, ha eltiporja a Katnissről kialakított képet, összetöri a reményt az emberekben. Ehhez épp kapóra jön neki a 75. Éhezők viadala, aminek különlegessége az lesz, hogy a már korábbi győztesek fognak küzdeni egymás ellen. Katniss és Peeta hip-hop újra az erdőben találja magát szövetségeseket kutatva, éhezve, szomjazva. De a forradalom már a levegőben van, Katnissnek pedig vállalnia kell a jelkép szerepét.

Bevallom, újra a hatalmába kerített ez a világ. Az Éhezők viadal egy nagyon jól felépített, nagyon jó karakterekkel összerakott film. Most is csak szuperlatinuszokban tudok róla nyilatkozni, csakúgy, mint az első résznél.

Nem is ragozom tovább. Nálam 5/5. Alíg várom a folyatást.

Infó: a harmadik (befejező) könyvet két teljes filmmé osztották fel, vagy is épp úgy járnak el, mint a HP befejező részénél.

Zsüdike

Phillips kapitány

Captain Phillips (2013)

Mielőtt nekikezdünk, foglaljuk össze látatlanban mit érdemes tudni a filmről. Például, hogy  az Oscar-tól a BAFTA díjig, a legjobb filmtól a legjobb rendezőig mindehol jelőlve volt. DE, végül mégsem nyert szinte semmit. Ez persze nem feltétlenül jelenti, hogy rossz film, hisz valamiért mégis ott volt a legjobbak között. Ami nálam már jópont, hogy a cselekmény igaz történeten alapszik, amit én kimondottan preferálok. Illetve, a tény, hogy Tom Hanks játssza a főszerepet, nálam rögtön a „megnézendő filmek” listám élére ugrasztotta Phillips kapitányt.

A történet röviden: Tom Hanks játssza a címben szereplő Phillips kapitány szerepét, aki a Maersk Alabama teherhajó kapitánya. A hajó Afrika partjainál halad, amiről köztudott, hogy fokozott kalózveszély van érvényben. És ahogy lenni szokott, meg is támadják őket. Miután nem sikerül elfoglalniuk a hajót, Phillips kapitány, hogy biztonságba tudja a legénységet, hősies módon a kalózokkal tart, mint túsz. Ekkor már az amerikai flotta is bekapcsolódik a mentésbe.

Két dolgot nem értettem a filmben. Az egyik, hogy az elején már lehet tudni, hogy hatalmas rakományt szállítanak (többek közt ételsegélyt Afrikába), ennek ellenére sincs fegyveres kíséret a hajón, miközben tisztában voltak vele, hogy több mint valószínű, hogy megtámadják őket. Ez egyszerűen nonszensz.

A másik, hogy miért csak akkor sietnek Phillips segíségére, mikor már a szomáliaia

kkal van? Pedig több vészhívást is indít még a hajóról, akkor senki sem pattant neki segíteni. De miután elrabolták, rögtön mozgósítanak mindenkit.

Mindezektől eltekintve, mégis tetszett a film. Két okból. Az egyik, hogy végig lekötött, feszült volt és izgalmas. A másik, hogy igaz történet, és innen nézve Phillips kapitány nem egy légiós elit katona, vagy tudom én mi, mégis olyan hihetetlen bátorságot tanusít minden helyzetben, hogy szinte hihetelen.  

Igen, Oscart én sem adtam volna neki, de nálam most 4/5 pontot simán kap. Jó mozi!

Zsüdike

Johnny Lingo legendája

színes, magyarul beszélő, új-zélandi családi film, 91 perc, 2003 

A Jurassic Park és a Hook rendezőjétől!

   Hatalmas vihar után kisbabát sodor partra az óceán egy kis szigeten, egy kenuban. A törzsfőnök először saját fia elé helyezi és utódjának nevezi, de a nép lázongása miatt lemond róla.

 

   Ettől kezdve a kis Tama egyik családból a másikba kerül. Amíg rossz fiúként kezelik, addig pedig úgy is viselkedik. Ekkor ismerkedik meg egy kislánnyal, Mahanával - akit szintén kiközösítenek a szigeten iszákos apja miatt és mert ő nem olyan szép, mint a többi lány. 

Később Tama úgy dönt, jobb lesz, ha elhagyja a szigetet, és az óceánon keresztül egy gazdag szigetre kerül, ahol Johnny Lingo a házába fogadja és hisz a rosszcsont fiúban, akinek a szíve még a mennyországból is visszahúz valakihez..

Igazán szívhez szóló a két fiatal története. Az exotikus szigetek Gyöngyszeme az ő Szerelmi történetük - legalábbis még nem láttam szebbet.

  Szórakoztató, kedves film, gyönyörű helyszíneken. És van számomra valami különleges hangulata, ami magával ragadott.

Kevésnek is éreztem a 91 percet, az anyagiasságra nem helyeztem volna ekkora hangsúlyt, és lehetett volna még csöpögősebb hollywood-i happy end a vége, ha valakit meglátogatták volna a végén, azt hiányoltam - aki megnézi, biztos tudni fogja, kire gondolok :)

Lehet, elfogult vagyok, de nekem 4/5.

Timity