2014. április 21., hétfő

The spectacular now (2013)

Főhősünk Sutter egy tizennyolc éves kamasz, akit épp most dobott a barátnője. Sutter nem egyszerű eset. 18 éves és napi szinten iszik. Iszik a suliban, iszik a munkahelyén, sőt még vezetés közben is. Egy átbulizott éjszaka után véletlenül megismerkedik Aimee-vel, aki totálisan az ellentéte. Szorgalmas és felelősségteljes, egy szürke egér a suliban. Összebarátkoznak. Aimee láthatóan rögtön odavan a fiúért, míg Sutter inkább csak kedveli a lányt, és szeretne segíteni neki. Kapcsolatuk mégis egyre komolyabbra fordul. A fiúnak nyilvánvaló az, amit Aimee nem tud, vagy nem akar észrevenni, hogy rossz hatással van rá. Míg Sutternek se célja, se álma az életben, addig Aimee már a közös jövőjüket tervezi. És itt már csak egy kérdés marad: minek kell történnie ahhoz, hogy Sutter abba hagyja az ivást?

Sutter karaktere nagyon tetszett a filmben. Persze igen, sokat iszik, de figyeltek arra, hogy ennek ellenére mégis számos más pozitív tulajdonsággal is felruházzák. Mint az őszinteség, jószívűség, esendőség. Kicsit elcsépelt is lehetett volna a film, a jófej srác felkarolja a lúzer csajt a suliból, majd persze beleszeret, de mivel egyik karakter sem volt ennyire sarkos, ezért mégis egy átlagos, mondhatni mindennapi sztori kerekedett belőle, amivel egyszerű azonosulni, és könnyebb a tanulságot is leszűrni. A tanulság kicsit túlzás, hisz Sutter útkeresését, önmaga keresését, elviselését, legyőzését nézhetjük végig. Mivel sokan átestünk ezen, hisz erről szól a tinédzser kor, - mikor úgy érezzük, senki sem ért meg, és minden gondunk hatalmasnak tűnik-, könnyebb átérezni Sutter helyzetét.

Rendkívül tetszett a film, annak ellenére, hogy a hangulata elég szomorkás. Egy esős vasárnap délutánhoz hasonlítanám. De mégis magával ragadó. 5/5.

Zsüdike


„ … az igazi nehézség az életemben én magam vagyok. Mindig is én voltam. Amióta csak emlékszem, mindig is féltem. Féltem a kudarctól, mások cserbenhagyásától, hogy ártok másoknak, hogy nekem ártanak. Ha elbújtam a páncélom mögött, másokra figyeltem, ha meg sem éreztem, akkor nem esett bántódásom. Elcsesztem. Nemcsak a fájdalmat, hanem minden mást is kizártam. Jót és rosszat egyaránt. Míg végül nem maradt semmi… „

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése