Mia Hall még nem is tudja, mennyire
szerencsés. Csodálatos a családja, egy népszerű zenész srác a szerelme és egy igazi
zenei tehetség, még a Juilliard-ra is bekerülhet. Az élete eddig
tökéletesnek mondható, de most válaszút elé érkezik. A szerelmét vagy a
hívatását, vagyis a zenét kövesse. Aztán
közbeszól az élet és egy szörnyű baleset után ezt a jelentéktelennek nem
mondható dilemmát felváltja egy ennél is fontosabb. Miután az egész családja balesetet szenved,
és Mia kómába esik, érdemes egyáltalán tovább küzdenie az életéért, vagy adja
fel és kövesse családját a túlvilágra. Maradt még valami, amiért érdemes élnie?
A Ha maradnék – mint mostanában
minden film – egy könyvsiker után készült. Beskatulyázhatjuk tinifilmnek, de
szerintem nem az. Elég megrázó történet, főleg, hogy Mia szülei iszonyat jó
arcok a filmben. Mindenki ilyen szülőkre vágyik tinédzser korában, meg úgy általában.
Két idősávban játszódik a
történet, egyik a valós, a baleset és az utána következő szörnyűségek. A másik
Mia, és az első és a második számú szerelme, vagyis a csellóhoz és Adam-hez
fűződő kapcsolatáról szól.
Nekem jobban tetszett, mint a
Csillagjainkban a hiba. Az számomra túl hatásvadász volt néhol, és tele volt
nem életszerű párbeszédekkel. Ebben a filmben is volt egy-két neccesebb beszélgetés, ami könyvben biztos hosszabb és odaillőbb. Hát itt így sikerült. Ami nem tetszett: A főszereplő lány, aki Mia-t játszotta, nem igazán tudta átadni a fájdalmát a képernyőn. Mikor őrjöngve csuklik össze a kórház folyosóján és látszik rajta, hogy ezerrel próbál kipréselni egy könnycseppet hogy hihető legyen, hogy sír, az kicsit kiábrándító volt, de amúgy jól hozta az elvont csellistát.
Mindent összefoglalva, nálam 4/5.
Zsüdike
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése