Papírvárosok

Paper towns (2015)

Figyelem, egy újabb film, ami egy könyvsiker után készült. Tényleg nem direkt csinálom! A végén még meg is jegyeztem magamnak, milyen jó kis könyv lehetett volna ebből a filmből, és tessék, kiderült, előbb volt a tyúk mint a tojás. John Green alias Nicolas-Sparks-2.0 egy újabb könyve került megfilmesítésre. (A Csillagjainban a hiba ugye mindenkinek megvan. Na azt is ő követte el) És végre egy könyv/film amiben nem hal meg senki a végén! Már ezért is érdemes megnézni. És akkor lássuk a történetet:

Quentin még kissrác, mikor a szomszédjába költözik a vele egyidős Margo és a családja. A fiú az első perctől odavan a lányért, és szerencséjére hamar összebarátkoznak. Egy nap ketten találnak a holtestet egy fa alatt. Quentint nem nagyon zaklatja fel a dolog, de Margo nem tud szabadulni ettől a rejtélytől és utána akar járni. Attól a naptól, mikor Quentin visszautasítja, hogy a lánnyal tartson nyomozni éjszaka, útjuk különválik. Quentin jó tanuló és kissé szerencsétlen srác a gimiben, míg Margo bevállalós, és még mindig a rejtélyek bűvöletében él. Bár már nem barátok, a fiú még mindig a lány után epekedik. Aztán egy éjjel Margo váratlanul újra megkéri Queintin segítsen neki egy éjszakai balhéban. A fiú ezúttal belemegy, és innen nincs megállás, fenekestől felfordul az élete. Az éjszakai csínyek kiszakítják őt a komfortzónájából és maga is meglepődik, milyen felszabadultan érzi magát. Ám Margo másnap eltűnik. De –mint mindig- most is hátrahagyott néhány nyomot. Quentin a barátai segítségével nyomozni kezd, hogy megtalálja a lányt, és hogy bevallhassa, szerelmes belé.

Nagyon tetszett a film. Kellemes a dinamikája, van hogy felgyorsul a cselekmény, néha lelassul, de valahogy mindig jó időben. A történet leköti az embert, a szereplők szerethetőek és – Margot leszámítva – hétköznapiak, ezért könnyű velük azonosulni. Ahhoz képest, hogy tinifilm, nagyon sok fontos üzenet elhangzik a filmben, mindenképp érdemes megnézni.

Margo szemöldökét leszámítva, minden tetszett. 5/5.

Zsüdike