A Kaptár: Utolsó fejezet

Resident Evil: The final chapter (2016)

És igen, végre elérkeztünk a  Kaptár – ha jól számolom hatodik - , vagyis befejező részéhez. Véleményem szerint ezt a mindent megmagyarázó és lezáró részt be lehetett volna biggyeszteni közvetlenül a harmadik, vagy ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor a negyedik rész után is. De nem így történt. (ami amúgy tök érthető, amíg léteznek olyan hülyék, mint pölö én, akik az összes részre megvették a mozijegyet, és ha most kitalálnák, hogy lesz még egy ráadás rész, persze arra is. Menthetetlen L)

Tehát a sztorit tekintve Alice egyedül ébred a semmi közepén. Legyőz egy – számomra már túltolt – zombimadárdinoszaruszkeveréketvagymit – és fut is tovább. Aztán egy érdekes dolog történik, az eddig ellenségének tekintett Vörös Királynő (a kislány formájú program, ami a Kaptárt őrzi), ad egy tippet Alicenek, hogyan állíthatja meg a T vírust. Hogy ezt megtegye, vissza kell mennie a bölcsőhöz, vagyis Raccoon City-be, azon belül is a Kaptárba. Erre az akcióra 48 órája van. Alice versenyt fut az idővel, közben harcol, elájul, elkapják,  megszökik, nekimegy egy csapdának, elájul, megmentik, régi ismerősökkel találkozik, harcol, menekül, embereket veszít, Ő túlél, elárulják, rájön mindenre, üldöz, harcol, menekül, megmenti a világot.

Több észrevételem is van ezzel a résszel kapcsolatban (is).

Ami sok volt: a robbantás, a tűz, tűzön való sértetlenül átmotorozás, a robbantás erejétől való elugrás.

Ami már nonszensz: azt most hagyjuk, hogy Alice mindent túlél, mert az alap. Nem fog rajta a golyó se semmi. Ez már szinte fel sem tűnik. Na de, hogy mindig mindenhol csak a modellek és a jópasik élik túl a zombikat???? Oké nem panaszkodok, mert pölö most így ismerhettem meg egy igen tehetséges és professzionális színészt, akinek máris nagy jövőt jósolok. Ki veszi ezt be? Tehát William Levy, kurva jó pasi és pont. SPOILER - Csak sajnos túl hamar elpatkol – SPOILER vége. Kép csatolva. Ugye, mondtam?! J

Összefoglalva a Kaptártól azt kaptam, amit vártam, sőt most egy kicsit többet.

Amit vártam és kaptam: zombik, minimális fordulat, Alice ahogy mindenkit kinyír, és a szokásos: egy csapat ember elindul valahova, de ahogy összeállnak már tudjuk, hogy Alice-en és Claire-en kívül csak azért vannak ott, hogy látványos halált haljanak.

A plusz pedig, hogy kerek egésszé állt össze a történet. És egész elfogadható kis sztori lett belőle.

Ami hiányzott: a kurva jó – rezidentívölös - zene, amitől pölö a harmadik rész lett a kedvencem.

Nálam a Kaptár befejező része 4/5. De csak mert elfogult vagyok, kövezzetek meg.

Zsüdike 

A védelmező

Jodi Ellen Malpas - The protector

A sztori dióhéjban: Jake egy testőr, ex mesterlövész, akinek a múltja sötét titkokat rejt, és aki mindenkit megdug, aki csak mozog, hogy elterelje a figyelmét a démonjairól. Új munkája, hogy megvédje Camille-t, egy dúsgazdag üzletember lányát, akit halálosan megfenyegettek. Természetesen Camille múltja is sötét titkokat rejt. És természetesen Jake egy férfiisten aki köztünk jár, Camille pedig modell, de olyan gyönyörű, amilyet még nem látott a világ. És most jön a csavar, mindenki kapaszkodjon meg az asztal sarkában, ezek ketten összejönnek. Bár nem akarnak, sőt!, de hát már az első találkozásukkor a szemezéstől majdnem elélveznek, szóval nehéz kitalálni, hogy ebből csak dugás lehet. Félre ne értsen senki, tudtam én mire fizetek be, hisz olvastam már hasonló témájú erotikus könyvet. De most A védelmező valahogy betette nálam a kaput. Egy darabig nem vagyok hajlandó hasonló könyvet a kezembe venni. Időpocsékolás!!! Az egész történetet kb fele ennyi papír elpazarlásával is le lehetett volna tudni. De mivel kb 10 oldalankét felváltva győzködik magukat, hogy „nem, sosem jöhetünk össze”, és hogy „nem, nem érdemlem meg”, vagy hogy „nem, hazudik, eltitkol valamit”, stb és két oldalon keresztül monologizál magában erről, nagyon de nagyon dühítő. Szó szerint átlapoztam ezeket a részeket. Pedig maga a sztori annyi erotikát és izgalmat rejt magában, hogy miért nem sikerült ezt megvalósítani?! Na az a rejtély.  

Egy szó mint száz, talán túlzásba esek, vagy csak most telt be nálam a pohár, de ennél még én is jobbat írok. És pont.

2/5

Zsüdike

Amíg a lányod voltam

Elizabeth Little - Dear Daughter (2014)

Jane Jenkins 10 évet ült börtönben anyja meggyilkolásáért. Ártatlanul vagy sem, azt még ő maga sem tudja, bár ügyvédjén kívül mindenki bűnősnek tartja. Hogy kiderítse valójában mi történt azon a végzetes estén, mindennél előbbre való a számára. A nyomok egy kisvárosba vezetnek, ahol álnéven kezd kutatni, bár még maga sem tudja elképzelni, kőgazdag úrinő anyjának mi köze lehet egy istenháta mögötti helyhez. A sajtó a nyomában, nincs sok ideje. A helyiek barátságosak és Jane számára hamar kiderül, hogy jó nyomon jár. Leo, a jóképű helyi zsaru is kicsit megbolondítja a dolgokat, szóval lesz itt még érdekesség.

A könyv nem az a klasszikus krimi, legalábbis számomra, aki pl Agatha Christie-n nőtt fel. Mégis tetszett, többek közt mert Jane karaterét nagyon egyedire, és szórakoztatóra sikerült megírni. A szeremli szál sem az a most megszokott egymásnak esős, durr bele szerelem, hanem inkább – ami amúgy nekem is jobban bejön – az a macska-egér játékra hajazó egymást kerülgetős flörtölés.

Összefoglalva, én jól szórakoztam. Csajoknak jószívvel ajánlom. 4/5

Zsüdike 

A szoba

Room (2015)

Egy újabb könyv, amit megfilmesítettek, és egy újabb könyv, amit most már bánok, hogy nem olvastam el.

Joy-t hét éve tartja bezárva egy férfi, akinek még nevét sem tudja. Öt éves kisfia, Jack az egyetlen jó dolog az életében. Joy tudja, mi van a szobán túl. Jack nem. Neki a szoba jelenti a világot. És az anyja. Mikor Jack öt éves lesz Joy rájön, ez így nem mehet tovább, és tervet eszel ki a szökésre. Miután sikerül kiszabadulniuk, egészen más nehézségekkel kell szembenézniük. Jack számára minden új és ijesztő. Joy pedig nem tudja kezelni a történteket, érzelmileg összeomlik.    

Ez a film számomra nagyon felkavaró élmény volt, és nem csak azért, mert már magam is anya vagyok. Hanem mert ha belegondolunk, ez egy megtörtént eset is lehetne. Sajnos túl sok ehhez hasonló hírrel találkozunk nap mint nap, és sajnos el kell fogadnunk, sőt tudatosítani kell magunkban és gyermekeinkben, hogy rossz emberek igenis léteznek, köztünk járnak, és sosem lehetünk elég óvatosak. 

Na de vissza a Szobába.

A történéseket főleg Jack szemszögéből látjuk. Éppen ezért csak érintőlegesen derülnek ki számomra fontosnak tűnő részletek. Illetve, csak amíg végére nem értem a filmnek, egészen addig érdekelt, hogy rabolták el Joy-t, miért pont őt, vagy hogy alakult ki ez a mindennapos rutin, amit mi már kész tényként kapunk. Illetve a legfontosabb, hogy szabadulásuk után, mi lesz az elrablóval. Aztán mikor kikapcsoltam a tévét, csak akkor gondoltam bele, hogy a tények amiket hiányolok most nem számítanak. Ebben a filmben érzelmeket akartak bemutatni és nem egy elrablást dokumentálni.

A történetet két részre osztották. Az első részben csak a szobában vannak. Ez az érdekesebb, feszültebb része a filmnek. Az ezt lezáró szökési jelenet pedig igazán izgalmasra sikerült. A második rész már a kinti világ nehézségeiről szól. Itt egy kicsit lelassul az amúgy sem gyors sztori. Talán másnak ez már sok, nálam még ok volt.  

Ami tetszett, hogy egy ilyen típusú filmtől az ember azt várja, hogy a sztori majd folyamatosan ugrál az időben, beavat a részletekbe, de ezt nem kaptam meg. Sok minden az én fantáziámra volt bízva, a lényegtelen infokkal nem foglalkozott. A két főszereplő volt a központ, semmi más.

Az anyát játszó Brie Larson zseniális alakítását csak a kisfiú tudta túlszárnyalni. Mindketten szenzációsan játszották szerepüket, le a kalappal.

A film nálam 5/5. Nagyon emlékezetes és elgondolkodtató egy mű. 

Zsüdike