A szoba

Room (2015)

Egy újabb könyv, amit megfilmesítettek, és egy újabb könyv, amit most már bánok, hogy nem olvastam el.

Joy-t hét éve tartja bezárva egy férfi, akinek még nevét sem tudja. Öt éves kisfia, Jack az egyetlen jó dolog az életében. Joy tudja, mi van a szobán túl. Jack nem. Neki a szoba jelenti a világot. És az anyja. Mikor Jack öt éves lesz Joy rájön, ez így nem mehet tovább, és tervet eszel ki a szökésre. Miután sikerül kiszabadulniuk, egészen más nehézségekkel kell szembenézniük. Jack számára minden új és ijesztő. Joy pedig nem tudja kezelni a történteket, érzelmileg összeomlik.    

Ez a film számomra nagyon felkavaró élmény volt, és nem csak azért, mert már magam is anya vagyok. Hanem mert ha belegondolunk, ez egy megtörtént eset is lehetne. Sajnos túl sok ehhez hasonló hírrel találkozunk nap mint nap, és sajnos el kell fogadnunk, sőt tudatosítani kell magunkban és gyermekeinkben, hogy rossz emberek igenis léteznek, köztünk járnak, és sosem lehetünk elég óvatosak. 

Na de vissza a Szobába.

A történéseket főleg Jack szemszögéből látjuk. Éppen ezért csak érintőlegesen derülnek ki számomra fontosnak tűnő részletek. Illetve, csak amíg végére nem értem a filmnek, egészen addig érdekelt, hogy rabolták el Joy-t, miért pont őt, vagy hogy alakult ki ez a mindennapos rutin, amit mi már kész tényként kapunk. Illetve a legfontosabb, hogy szabadulásuk után, mi lesz az elrablóval. Aztán mikor kikapcsoltam a tévét, csak akkor gondoltam bele, hogy a tények amiket hiányolok most nem számítanak. Ebben a filmben érzelmeket akartak bemutatni és nem egy elrablást dokumentálni.

A történetet két részre osztották. Az első részben csak a szobában vannak. Ez az érdekesebb, feszültebb része a filmnek. Az ezt lezáró szökési jelenet pedig igazán izgalmasra sikerült. A második rész már a kinti világ nehézségeiről szól. Itt egy kicsit lelassul az amúgy sem gyors sztori. Talán másnak ez már sok, nálam még ok volt.  

Ami tetszett, hogy egy ilyen típusú filmtől az ember azt várja, hogy a sztori majd folyamatosan ugrál az időben, beavat a részletekbe, de ezt nem kaptam meg. Sok minden az én fantáziámra volt bízva, a lényegtelen infokkal nem foglalkozott. A két főszereplő volt a központ, semmi más.

Az anyát játszó Brie Larson zseniális alakítását csak a kisfiú tudta túlszárnyalni. Mindketten szenzációsan játszották szerepüket, le a kalappal.

A film nálam 5/5. Nagyon emlékezetes és elgondolkodtató egy mű. 

Zsüdike