Arany

Gold (2016)

Matthew Mcconaughey újabb átalakulásának lehetünk tanúi. Fizikailag (elhanyagolt külső, nagy pocak) mindenképp. Színészileg nekem ebben a szerepében inkább csak erőlködött, de mondjuk azt meggyőzően, szinte már elhittem, hogy ez egy új karakter, és nem ragadt bele az előző piás/drogos szerep egyikébe. Ha valami újat mutat, vagy máshogy mutat, biztosan jobban átjön. De talán arról van szó, hogy korábban olyan magasra emelte a lécet, ahonnan már nincs tovább. Az utóbbi években túlságosan látványos volt a fejlődés mind szinészi játék, mint szerepválasztás terén, hogy megkockáztatom, elérte a saját határait. Ami persze egy érhető dolog lenne, hisz egy igen magas szint ahonnan Mcconaughy – javára legyen írva - még mindig ugyanazzal az alázattal száll alá a piás lúzer szerepébe. A néző pedig csak ámul, hogy megint hogy átváltozott, de már sokadszor, és így szerepről szerepre elveszti az újdonság varázsát.

De a sztori:

Kenny Wells szinte az apa anyatejjel szívta magába az érckutatás tudományát. Ám az apjától megörökölt bányászcéget mégsem tudta életben tartani. Lecsúszott piás válik belőle, akinek egy kocsma az irodája. Ám két dolog van Kenny életében amibe mindig bele tud kapaszkodni. Az egyik a – hozzá képest nagyon is csinos – barátnője, aki a bajban sem hagyja magára, illetve az álmai és a hite, hogy aranyat talál. Egy ilyen álomnak köszönhetően a maradék dollárjaiból utolsó utáni próbálkozásként elutazik Indonéziába, hogy a jóhírű érckutató Michael Acosta-val egy elmélet alapján, amiben már csak ők ketten hisznek aranyat bányásszanak a dzsungelben.  De minden rosszul megy, a jelentések szerint nincs a földben semmi értékes, a tetejében Kenny is maláriát kap, ám ekkor, mint egy csoda mégis aranyra lelnek. Egycsapásra megváltozik az életük, felkerülnek a nagykutyák közé, ahol vagy megtanulnak olvasni a sorok között, vagy felfalják őket vacsorára.

A film vége szerencsére meg van spékelve egy jó kis csavarral, ami nagyon hiányzott volna onnan, ha nincs. És mert megtörtént eseményt dolgoz fel, és mint tudjuk, az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, ezt jól odatette az biztos.

(Túl)Tökéletes színészi játék, érdekes sztori. Nálam 4/5. Jó szórakozást hozzá.

Zsüdike

(csatoltam egy szép M.M-t, csak hogy emlékezzünk rá, ilyen is tud lenni, ha épp nem egy piást játszik) 

A fegyvertelen katona

Hacksaw Ridge (2016)

Ennek a filmnek két érdekes pontja is van, ami már látatlanban felkelti az érdeklődést. Az egyik, hogy igaz történeten alapszik, a másik, hogy Mel Gibson rendezése. Illetve még egy személyes szempont, hogy tesóm is jószívvel ajánlotta megnézésre. Ezek után meg pláne nagy várakozásokkal ültem neki. 

Na lássuk:

Főszereplőnk, Desmond Doss nem túl rendezett családi hátérrel rendelkezik. Az első világháborút megjárt és az ott átélt borzalmak és veszteségek miatt alkoholistává vált édesapja rendszeresen bántalmazza az egész családot. Mindezek ellenére, Desmondból és öccséből rendíthetetlenül istenhívő és kiegyensúlyozott felnőtt lesz. Már folyik a második világháború, mikor Desmond megismeri élete szerelmét, Dorothy-t. Ám még ez sem tartja vissza attól, hogy a bajban szolgálja a hazáját és önként bevonul a hadseregbe. Már a kiképzés alatt mindenki legnagyobb megdöbbenésére kinyilatkoztatja, hogy a hite miatti lelkiismereti okból nem öl embert, ergo fegyverhez sem hajlandó nyúlni. Gyávának titulálják, és mint ahogy lenni szokott mikor valaki kilóg a nyájból, mindenki ellene fordul. Desmond végül sok nehézség árán, de eléri, hogy felcserként a seregben maradhasson. Innen már irány a japán front, ahol Desmond olyat visz véghez, ami valóban nem lehet más, csak Isteni csoda.

Mint már említettem Mel Gibson egy igaz történetet vitt filmre. Éppen ezért nehéz elfogadni, hogy ez  tényleg – kis túlzással – de pont így történt. Mert pontosan az ilyen történeteket szoktuk úgy említeni:  „ilyen is csak a filmekben van”. A Desmondhoz hasonló emberek, akik megingathatatlanul kiállnak a hitük mellett, akik az életüket kockáztatják másokért, és vakon bíznak Istenben, tudva, hogy nem eshet bajuk, ők léteznek egyáltalán? Ha csak a fele igaz annak, amit megtudtunk Desmond Doss életéről, már akkor is egy csodálatra méltó hős. És pont.   

Mindezek ellenére, ha a egész csodálatos történet szóról szóra igaz, így is rendkívül hatásvadásznak éreztem sok helyen. De ettől függetlenül tetszett. És a Pókemberből ismert Andrew Garfield is totálisan elnyerte a tetszésem. 4/5.

Zsüdike

Férfi kell!

Man up (2015)

Hogy milyen egy tökéletes vakrandi? Szerintem pont olyan, mint amit ebben a filmben átélhetünk a szereplőkkel. De hogy kifejtsem: Nancy egy 34 éves roppant cinikus szingli nő, aki félig-meddig akaratlanul ellopja egy másik nő, khm, illetve egy 24 éves lány vakrandis pasiját az orra elől. Valami megfogja Jack-ben és csak hagyja magát sodorni az eseményekkel. Míg nem az egyik helyen össze nem fut egy őrült volt osztálytárssal, aki miatt borul minden és kiderül, ki is ő valójában. A pasi kiakad, mégsem tudnak elszakadni egymástól, és továbbra is egyik kalandból keverednek a másikba. Előkerül Jack volt felesége, sőt még a 24 éves csaj is, akivel eredetileg randizott volna. És hogy ezek után egymásra találnak e? Azt hiszem, ez már a elejétől borítékolható mindenkinek.

Nagyon szeretem Simon Pegg filmjeit. Vannak közte jók, és vannak közte nagyon jók. Hogy ezt hova sorolom? Nekem ez a film tökkkéletes kikapcsolódást nyújtott vasárnap délután. Maga a sztori, hogy bármelyikünk lehetne Nancy helyében, nagyon megfogott. Utólag végiggondolva, még könyvben is szívesen olvasnék hasonlót. Hát még a film hangulata, a londoni éjszaka...

Újranézős lesz. Nálam csakis 5/5 

Zsüdike