Fifti-fifti

(50/50, 2011)

Ez az a film, ami már hónapok óta várta a gépemen, hogy végre megnézzem, de ismerve a tartalmát nehezen szántam rá magam. És biztos nem vagyok normális, amiért pont karácsonykor kerítettem rá sort, de nem bántam meg.

A főszereplő Adam, egy 27 éves srác, akinek az élete egyik percről a másikra kilép a már-már unalmasnak mondható medréből, amikor hátfájásával orvoshoz fordul, és ott közlik vele, hogy rákos daganata van, a túlélési esélye pedig 50%. Különösen tetszett az a jelenet, amikor az orvos közli vele a diagnózist, nagyon jól jellemezve napjaink orvosait (tisztelet a kivételnek).

Az ezt követő másfél órában végignézhetjük, hogyan birkózik meg Adam a betegségével, a kezelésekkel és a halál gondolatával. Ebben segítségére van kissé idióta barátja Kyle, akinek karaktere helyenként kellőképp feldobja a film nyomott hangulatát, és egy igencsak kezdő terapeuta lány.

Dráma egy kis vígjátékkal keverve, nekem bejött.

Néhány helyen meg is könnyeztem, tőlem megkapja az 5/5-öt.

Andee

Lebilincselő karácsony

(Holiday in Handcuffs - 2007)

Romantikus karácsony! IGEN! A karácsony nem csak a gyerekeké. Nekünk, nőknek is szólhat film a legszentebb ünnepen, a mi lelkünket is felmelegítheti a szerelem. Miért is ne?

A recept igazán egyszerű. Egy bolondos csaj, egy őrült tett, és egy jó pasi, aki végül beadja a derekát.

Na de lássuk akkor a sztorit:

Trudie-ra nagy nyomás nehezedik. Képzőművész létére egy kávézóban dolgozik. Nincs karrierje, és a pasija is épp karácsonykor hagyja el. Trudie bepánikol, mivel az örök elégedetlen szüleihez hivatalos karácsonyra, méghozzá Nick-kel, a pasijával. Illetve mostmár ex-pasijával. Trudie jobb ötlete nem lévén, hirtelen felindulásból elrabol a kávézóból egy dögös vendéget, hogy pótolja Nick-et a családi karácsonyon. David, az elrablott, mily meglepő, egy helyes és kedves pasi, aki kezdetben mindent elkövet, hogy megszökjön, de ahogy lenni szokott, idővel megkedveli a lányt, és segít neki az átverésben. 

A kicsit bolond, kicsit lúzer csaj szerepében Melissa Joan Hart, azaz Sabrina, akitől sose számítsunk világmegváltó, drámai filmekre, csak a szokásos, csajos habkönnyed szórakozásra, mint most is. 

A pasi, hát igen. Ő tökéletes választás volt. Lefogadom, hogy bárki örülne neki a fa alatt, az biztos.

Összefoglalva: kellemes karácsonyi szórakozás, nekünk csajoknak, ami sokszor megnevettet, és hát szerelmes film lévén, kicsit felmelegíti a szívünket is, ami így karácsonykor jól esik mindannyiunknak. 

Jó szórakozást hozzá!

4/5 pont

Zsüdike

Felhőatlasz

Cloud Atlas (2012)

„Rettegés, hit, szerelem. Ezek határozzák meg életünk kimenetelét. Ezek az erők, már jóval születésünk előtt jelen vannak, de azután is, hogy elpusztulunk.”

Kétkedéssel vegyes kíváncsisággal ültem be a Felhőatlaszra a moziba, ugyanis a bemutató, csak úgy mint a film első fél órája, több mint zavaros volt. Túl tömény. Idő kellett hozzá, hogy kiforrjon, és hát elöljáróban csak annyit, hogy nagyon megérte.

Figyelem, a leírás nyomokban SPOILERt tartalmaz.

Minden szégyenérzet nélkül bevallom, az első fél órában csak pislogtam, mint hal a szatyorban, és próbáltam beazonosítani melyik kép, melyik időhöz tartozik.

Éppen ezért, itt van egy kis használati utasítás, ha úgy tetszik egy puska a filmhez:

Különböző idősíkon fut több történet is egyszerre. A nézők összezavarása végett, még a szereplők is ugyanazok, csak a kornak megfelelő ruhát hordanak, és más a szerepük. Egy valami köti még őket össze, az pedig egy üstökösre emlékeztető anyajegy, ami minden történetben csak egy emberen található (mindig máson), ő a kulcsfigura abban a sztoriban.

A jelenetek sokszor és - főleg az elején-, hirtelen váltják egymást, ezért nehéz követni, éppen hol is járunk, de mi haladjunk időrendben:

1. idő: rabszolgatartó időkben: Egy ifjú üzletet köt Amerikában, a rabszolgatartás bölcsőjében, ahol a tűző napon rosszul lesz, de szerencséjére egy orvos is van a társaságban, aki a segítségére siet és a maga által kreált csodaszerrel kezeli. Az ifjú, miután elvégezte a dolgát, útra kel, hogy hazatérjen a feleségéhez, de a hajóúton ismét megbetegszik. Két férfi van a segítségére: egy fekete, aki felszökött a hajóra, és a jódoktor, aki persze mindig jót akar.

2. idő: Az 1930as években járunk Skóciában, Edinburgh-ban. Egy ifjú nagy álma, hogy híres zeneszerző legyen, és maradandót alkosson az életben. Ezért elszegődik kottaírónak egy neves és idős zeneszerzőhöz, ahol kellő inspiráció és kitartó munka után megalkotja a Felhőatlasz szextettet. Az ifjú élete fenekestől felfordul, mikor az öregúr magáénak követeli a művet.

3. idő: A hetvenes évek Amerikájában járunk. A fiatal fekete újságírónő apja nyomdokaiba lépve agilis és kitartó, keresi a nagy sztorit, arra nem számítva, hogy a sztori találja meg őt, amit ha megpiszkál még az élete is veszélybe kerülhet, sőt egy bérgyilkost is utána küldenek.

4. idő: A jelen, 2012 újra Anglia. A megcsömörlött könyvkiadó uzsorásai elől menekülve akaratán kívül egy öregek otthonában bújik meg, ahol úgy tűnik eltemette magát örökre, és ahonnan nem talál kiutat.

5. idő: 2100 körül járunk, Új-Szöulban. Számomra ez a világ volt a legérdekesebb, és ezt volt legnehezebb is átlátni. Szonmi-451 egy klón. Azért teremtődött, hogy a hét minden napján egy étteremben szolgálja ki az embereket. Még sosem volt az étterem falain kívül. Miért is lett volna? Egy klón még nem ember. Egy nap fenekestől felfordul az élete, mikor Hae-Joo Im kiragadja őt a szürke és céltalan életéből, és megmutatja neki a való világot. Szomni-451 már nem csak egy klón, mint a többiek. Neki feladata van.

6. idő: Ez az idő nincs évszám szerint meghatározva, de a jövőben járunk jócskán, mégis mintha visszamentünk volna az időben. Furcsa beszéd, pórias ruhák, és a technika teljes hiánya jellemzi ezt a világot. Ám mikor megérkeznek az űrhajós emberek csencseli, ahogy ők nevezték, a technika és a tudatlanság találkozása abszolút kontrasztot képezve sok bonyodalom és egy teljes falu halálához vezet.

 „Az életünk nem a sajátunk. Mind össze vagyunk kötve a múltban és a jelenben egyaránt. És minden egyes bűn, vagy jótett, gyökeret ver a jövőnkben.”

A különböző korok hatással vannak egymásra. Szándékosan nem írom  le, hogy miként, vagy hogy melyik időben ki viseli az üstökös anyajegyet. Figyelni kell, és megérteni, hogy a film milyen lényeges és fontos mondanivalóval bír.

Minden történet egy kisemberről szól, aki nagy dolgot visz véghez, amivel más korban egy hozzá hasonló kisembert inspirálva hozzásegít egy szintén komoly tetthez. Minden mindennel összefügg. A pillangó-effektus évszázadokon is átível, ami megdöbbentő és ijesztő is egyen.

Már szinte törvényszerű, hogy a Felhőatlasz is egy mozivászonra vitt könyvsiker. A Mátrix készítőinek nevéhez fűződik, ami érződik a film hangulatán, és Smith ügynök jelenléte is több mint gyanús volt.

Máskülönben a film két és fél órás. Jó agytorna, és garantáltan figyelemlekötő történet.

Akció, szerelem, szép képek, súlyos mondanivaló, és olyan érdekes megoldások, amin még napokkal később is járt az agyam. Egyszerűen kihagyhatatlan. 5/5.

Zsüdike

Ted

Ted (2012)

Annyi pletyka keringett erről a filmről, és mégha le is húzta minden ismerősöm, én sem maradhatam ki az „akik látták Tedet” csoportból.

A sztori röviden: John-nak nincsenek barátai. Nyolc éves korában kap egy plüss mackót karácsonyra, akit Teddy-nek nevez el. És mint a mesékben, egy karácsonyi kívánság folytán Teddy életre kel, és John többé már nem érzi magát egyedül. Ez édes és cuki, amig John kisfiú, de 35 évesen már ideje lenne felnőttként viselkedni. Legalábbis így gondolja Lori, John barátnője. John sokáig örlődik, kit válasszon, a szerelmét, vagy leghűségesebb barátját, de végül sikerült dűlőre jutnia.

Mindenhol azt olvastam, hogy ez lesz az év vigjátéka. És bár eddig elég gyér volt ez a 2012 év, mivel még egy filmnek sem sikerült úgy igazából megmozgatni a rekeszizmaim, de hogy ez lenne az év legjobb filmje? Attól sajnos fényév távolság választja el. Az tény, hogy Ted a Family Guy  készítőinek első filmes munkája. De a káromkodó plüssmaci meg sem közelíti a sorozat szintjét.

Azzal, hogy túlsztárolták a filmet, az én elvárásaim is egyenes arányban nőttek. Még azt is el tudom képzelni, ha nem hallok a filmről előre, és nem várom annyira az év vígjátékát, még tetszett is volna. De így? Egy -két helyen megmosolyogtatott ugyan, de már fel sem tudnám idézni mivel. Ok, a maci jófej volt, sokat káromkodott, fűvezett, és szexelt (?!), de még ez is kevésnek bizonyult egy jó vígjáték összehozásához.

Nem mondom, hogy elpazaroltam az életemből majdnem két órát, de hasznosabban is tölthettem volna, az biztos. 2/5.

Zsüdi

Abraham Lincoln, a vámpírvadász

(Abraham Lincoln: Vampire Hunter, 2012)

Abraham kisfiúként végignézi, ahogy édesanyja meghal miután egy vámpír megharapja őt. Felcseperedve pisztollyal a kezében akarja megbosszulni anyja halálát, ám egy pisztoly édes kevésnek bizonyul a gyilkos ellen. Szerencséjére azonban segítségére siet egy ismeretlen - mint később megtudjuk Henry -  aki nem csak megmenti az életét, hanem megtanítja neki, hogyan vadászhatja le a vámpírokat. Abraham a frissen szerzett tudásával elindul, és új életet kezd egy kisvárosban, ahol nappal dolgozik és ügyvédnek tanul, éjszaka pedig a Henrytől kapott információk alapján vámpírokat öl. Miután megkeresi őt gyermekkori barátja Will, már nem csak a vámpírok ellen, hanem a rabszolgák felszabadításáért is harcol. És miután úgy tűnik született politikus, végül az Egyesült Államok elnöke lesz. De sajnos még a Fehér Ház sem védi meg őt egy újabb tragédiától.

Őszintén megmondom, hogy az egy-két helyen látványosra sikerült harcjeleneteket leszámítva halálosan untam ezt a filmet, és ez a pontszámon is látszódni fog, ami nálam 2/5.

Andee

Elrabolva 2

Taken 2 (2012)

Az Elrabolva 2 sztorija szorosan összefügg az első résszel.

Egy kis ismétlés: Bryan lányát Párizsi nyaralása első napján elrabolja egy albán alvilági banda, hogy aztán bedrogozva jó pénzért túladjanak rajta. Csak egy dologgal nem számoltak, hogy Bryan végighallgatja lánya elrablását, és hogy ő valójában egy ex-titkosügynök, vagyis nem hagyja annyiban a dolgot. Párizsba megy, legyilkol minden útjába kerülő albánt, és kiszabadítja egyetlen lányát.

A második részben kiderült, hogy albánok nem vették ezt a dolgot olyan könnyen, Bryan párizsi ámokfutása vért kíván. Ezért nem csak ő, hanem lánya és felesége is célponttá válik. Sőt, Bryan szuperképességei ellenére sikerül is őket elrabolni. De az albánok újra csak rájönnek, nem tudják valójában kivel is kezdtek ki.

A film ötlete nagyon tetszett. És hogy a helyszín újra Európa az meg szinte már elvárt.

Nem rugaszkodott el túlságosan a sztori, ez tetszett benne a leginkább. Mert hát logikus, hogy miután Bryan, mint egy egyszemélyes hadsereg hidegre teszi az összes albánt Párizsban, ezt egy alvilági maffia sem hagyhatja szó nélkül.

Tehát a bosszú egy logikus következmény.

Ami viszont nem tetszett, hogy mondhatni eggyel nőtt a tét, vagyis mostmár a felesége is bele van keverve a dologba. Ez egy fölösleges és idegesítő szál volt. De talán még erre is van mentség, mert ha újra csak a lányát rabolják el, akkor mondhattuk volna, hogy „már megint?” , de így csak annyit mondok „Miért????”

Másrészt főleg az nem tetszett benne, hogy túlságosan össze-vissza történtek  az események. Nem volt olyan szép cselekményvezetése, mint az első résznek, ahol utazás-elrablás-mentőakció-siker. Itt kb utazás-elrablás-megmentés-elrablás- bosszú-?

Minden kellék szerepelt a filmben aminek kellett, autós üldözés, verekedés, lövöldözés, érzelmes jelentek, az a bizonyos telefonhívás, amitől a hideg is kirázott az első részben, de valahogy mégsem jött össze a dolog.

Spoiler: Talán nagyobb hatást gyakorolt volna rám a film, ha a feleség meghal a végén. Ebből lehetett volna egy érzelmes lezárás, vagy egy még brutálisabb bosszú a zárójelenetben. Spoiler vége.

Kár érte, nagyon vártam ezt a filmet.

Nálam 3/5. :(

Zsüdi

Démoni doboz

(The Possession, 2012)

A bemutatóját még moziban láttam, ott ígéretesnek tűnt a film.

A lakásban, világos nappal és tévéképernyőn már kevésbé.

A történet a következő: Clyde nemrégiben vált el feleségétől és lányai nála töltik a hétvégét. Kisebbik lánya Emily egy utcai kirakodóvásárban egy dobozra bukkan, amit egyből megvetet az apjával és addig nem nyugszik amíg nem sikerül kinyitnia. Ám ahogyan az sejthető jobban járt volna ha nem teszi.

Mert ezután Emily egyre furcsábban viselkedik és megszállottan ragaszkodik a dobozhoz. Kell egy kis idő, míg az apja rájön, hogy valami nem stimmel a dobozzal és elkezd kutakodni. Végül sikerül kiderítenie, hogy a régi zsidó hitvallásban arra használták a dobozt, hogy a gonosz démonokat, az úgynevezett dybukk-ot bezárják, ami ha kiszabadul egy olyan tiszta lelket keres, akinek elfoglalhatja a testét majd a lelkét is.

Ezután Clyde mindent megtesz, hogy lányát megszabadítsa a démontól.

Hogy tetszett-e? Ez egy igen jó kérdés. Személy szerint picit vontatottnak találtam, és szerintem simán berakható a többi tucathorror közé.

Amit elég hihetetlennek véltem, hogy a film elején közlik, igaz történet alapján készült. És egy kis utánaolvasás után ki is derült, hogy ez annyit tesz, valaki pár éve az E-Bay-en árult egy dobozt, amiben állítólag egy szellem lakott és a doboz környezetében élők furcsa dolgokat tapasztaltak.

A pontszám 3/5 egy kicsi helyett nagy jóindulattal.

Andee

Step up 4 - Forradalom

(Step up 4 – Revolution 2012)

Volt szerencsénk a legújabb táncos filmet moziban végigélvezni. Szinte szó szerint.

A sztori egyszerű, mint egy pofon. Ha ezzel tisztában vagy, csalódás nem érhet.

Sean (Ryan Guzman) tánccsapatával Flash Mob-okat ad elő.

/Flash Mob: Emberek egy csoportja egy előre megbeszélt helyen és időpontban találkozik, véghezvisz egy előre megbeszélt cselekményt, majd utána gyorsan, mintha mi sem történt volna, távozik./

Céljuk, hogy a youtube-on elérjék a 10 milliós nézőszámot, amivel így 100ezer dollár ütné a markukat.

De addig is alkalmi munkákból tartják el magukat. Sean például felszolgáló egy hotelben, ahol véletlenül összeakad Emily-vel, aki szintén táncos, és nem mellesleg a hotel tulajdonosának a lánya. Természtesen egymásra kattannak. Emily is csatlakozik a bandához, bár arról, hogy az apja nem más, mint aki le akarja rombolni a srácok lakótelepét, hogy bevásárlónegyedet húzzon fel a helyére, mélyen hallgat.

A banda két dologra rájön: hogy ha a Flash Mob-ot arra használják, hogy tiltakozzanak az otthonuk lerombolása ellen, akkor nem csak egy jó ügy mellett állnak ki, de a youtube-os nézettségük is hip-hop megugrik. Illetve, hogy Emily és Sean jól átverték őket. Amit persze nem tűrhetnek szó nélkül, ezért olyan flash mob-bal vágnak vissza, ami miatt kizárják őket a nézettségi versenyből, és még a banda is felbomlik.

Ryan Guzman! Sean szerepére tökéletes választás volt. Dicsérhetném színészi játékát, csak sajnos nem lennék túl hiteles. Örülök, hogy a táncokra oda tudtam figyelni Ryan teste, formái, domborulatai és mosolya mellett.  

Csajok, ha akartok egy laza csajos estét, ez a flm tökéletes választás! Kikapcsol, a sztorira sem fogsz sok energiát pazarolni, az egyetlen feladatod, hogy hátra dőlj, és élvezd a látványt!

Nálam 5/5, de csak és kizárólag Ryan miatt! A kép alapján, ugye, hogy nem túlzok? J

Zsüdike

A kaptár - Megtorlás

(Resident Evil - Retribution - 2012)

Figyelem! Nagyrészt elfogult vélemény következik, amit majd a kapott pontok is igazolnak, sajnos.

„Végre!” Ezzel az érzéssel ültem be a moziba megnézni a Resident Evil legújabb részét 3D-ben. De sajnos, a „Csak ennyi?” érzéssel távoztam a filmről.

A sztori nagyon összevissza indul. Aztán kirajozódik, de valahogy még így is túl szimpla.

Nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy tudnák növelni az egy perc alatt kilőtt golyók számát, mint hogy egy kicsit érdekesebb, vagy egyáltalán egy minimum cselekményt összehozzanak.

Röviden a film tartalma: Alice egy jég alatti Umbrella erődítményben ébred, ahonnan ki kell jutnia. Segítsége is akad, ismerős és ismeretlen harcosok személyében. És akkor most spoiler következik: Kijut. Spoiler vége.

A film elején még azt mondtam volna, hogy hasonlít az első részhez, ahol a Kaptárból próbálnak kijutni, és ahogy lenni szokott: a zombik száma nő, az élőké csökken. De ez a rész, köszönő viszonyban sem volt a Kaptárral. A látvány, a lövöldözés elnyomta a durva, illetve a horrorosabb részeket, amiért igazából beültem a moziba.

Egyetlen egy érvet tudok felhozni a védelmében: mégpedig, hogy a Resident Evil valójában egy video játék. Magyarul a sztorit is onnan modellezik. Más mentség nincs.

Látvány 4es, sztori 2es, Milla Jovovich 5ös, gyönyörű, mint mindig.

Összességében tőlem kap egy gyenge hármast, de csak hogy hű legyek magamhoz, ha már előre elfogultnak harangoztam be magam.

Zsüdi

Testcsere

(The Change Up)

Úgy indultam neki a filmnek, hogy valószínű végig szenvedem az utolsó percig, a szokásos storynak hála. Pozitívan csalódtam. Végig nevettem, nem volt unalmas, a már többször lerágott történet miatt sem. A szereplőválogatás baromi jó volt, nekem szinkronhangokkal együtt nagyon tetszett.

Mitch Planko (Ryan Reynolds) egy igazi férfitestbe zárt gyerek. Színészként dolgozik, csajozik, szórakozva tölti mindennapjait. Míg jó barátja Dave Lockwood (Jason Bateman) 3 gyerek édesapja, férj, és kiemelkedő munkaerő egy ügyvédi irodában. Egy görbe este után, mégis egymás életére fáj a foguk. Mitch egy boldog családot akar, Dave egy kicsit szórakozni. De a következménnyel nem számolnak. Másnap reggel, egymás bőrében ébrednek, és helyt kell állniuk az életben, úgy, hogy komoly galiba ne szülessen a váratlan,,eset,, után.

Vicces és aranyos film. Engem nagyon lekötött. Igazi hétvégi vígjáték. Csak ajánlani tudom.

Nálam 5/5.

Bori

Csapatszellem

(Forever Strong, 2008)

Rick a suli rögbicsapatának sztárjátékosa és egyben az edző fia. Miután elveszítik a bajnokságot egy átbulizott éjszaka után, részegen autóbalesetet szenved barátnőjével. A bíróság úgy dönt, hogy javítóba küldi. A fiú tele van dühvel, daccal és ellenkezéssel. Telnek a hónapok, de a bent töltött idő mit sem segít Rick hozzáállásán. Végül nevelőtisztje úgy dönt, hogy elküldi a Highland csapatába játszani. Ez az a csapat, amely évek óta sorozatban megnyeri az iskolai bajnokságot, azaz Rick korábbi csapatának legfőbb ellenfele. Edzőjük sajátos módszerrel vezeti és edzi őket. És bár az elején Rick a saját szabályai szerint próbál játszani, a csapattal töltött idő végül megtanítja neki mit jelent a család, a tisztelet, a becsület és a csapatszellem. Azonban amikor úgy tűnik végre kezd magára találni még meg kell küzdenie apja akaratával és korábbi csapattársaival is.
A film igaz történetet dolgoz fel. Ez nálam már eleve egy pontot jelent. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy láttam már ennél jobbat is. És bár átjön a mondanivalója is, így is csak 3/5-öt ért el nálam.
Egy délutáni mozinak megfelel, de nem kaptam belőle életre szólóan megjegyzendő bölcsességeket.

Andee

Az emlékmás (Total Recall)

 Amerikai akciófilm, 112 perc, 1990
rendező: Paul Verhoeven
író: Philip K. Dick
forgatókönyvíró: Ronald Shusett, Dan O'Bannon, Gary GoldmanFőszereplők:
Arnold Schwarzenegger (Douglas Quaid)
Sharon Stone (Lori)
Michael Ironside (Richter)
Rachel Ticotin (Melina)




(A film régi verziójával nosztalgiáztam a napokban, mielőtt az újat megnézném.
 Már csak azért is, mert az új állítólag nyomába sem ér a réginek, úgy hallom.. )

Doug Quaid a XXI. században él, unja a hétköznapi életét, pedig van munkája, gyönyörű szőke felesége, plusz egy visszatérő rémálma a Marsról, egy barna nővel...
Úgy érzi nagyobb dolgokra lenne képes, nagyon érdeklik a zavargások a Marson.
   Mikor meghallja egy cég hirdetését a memória utazásokról, úgy dönt, ő is befizet egyre.
Kiválasztja úticélként Marsot, és hogy még érdekesebb legyen az utazás, új személyiséget is választ: titkos ügynök akar lenni, és egy barna nőt választ útitársul.

Azt, hogy innentől tényleg a memória "nyaralást" látjuk-e, vagy valóban hozzányúltak Doug agyához, hogy így oldják meg a nagyszabású terv végrehajtását,  mindenki maga dönti el :)

Érdekes belegondolni, hogy ha az embernek más emlékei vannak, másképpen reagál dolgokra. Másképpen gondolkodik, és átállhat a jó oldalra.

 Ahogy a vezető mutáns, Quato mondja:

"Az embert nem az emlékei határozzák meg, hanem a cselekedetei."

Még akkor is átállhat, ha megismeri korábbi énje rossz oldalát:

 Houser-nek Cohagen oldalán csak a pénz, a vagyon, (a turbinium birtoklásával) a hatalom volt fontos, nem törődve a Marson élő munkásemberek leszármazottaival, akik a sugárzások hatására mutánsok lettek és az egyre dráguló levegőért voltak kénytelenek harcolni.

És a reaktor a megoldás, de vajon az Idegenek miért nem indították be miután megépítették? 

5/5
***Timity***

Barátok babával

(Friends with Kids, 2011)

Mivel valami light-os filmre vágytam gondoltam megnézem ezt a vígjátékot, amit még a múlt héten találtam. A sztori elég sablonos, és jó páran feldolgozták már. Vagyis adott két barát Jason és Julie, akik elhatározzák, hogy közösen vállalnak gyereket. Ami  más a többi hasonló filmhez képest az indok, amiért így döntenek. Miután látják, hogy a barátaik milyenek lettek egy-két gyerek után, úgy döntenek, hogy ezt megelőzvén még a nagy ő előtt gyereket csinálnak. Mert hát a legideálisabb elváltként, gyerekkel megtalálni az igazit. Az ötletüket a barátok és a szülők mind kétkedve fogadják, de végül megcsinálják és egy darabig minden működik is tökéletesen. A gyerek szépen cseperedik, mindketten párra találnak, azonban Julie rájön, hogy már többet érez Jason iránt, mint barátság. A férfi viszont visszautasítja, így összeomlik a tökéletes terv. 

A vége persze happy end, bár hogy őszinte legyek ez a legérdekesebb és legbénább szerelmi vallomás, amit valaha filmben láttam.

És hogy mi a véleményem? A főszereplők idegesítettek, a párbeszédek néhol szintén, egyedül a mellékszerepet kapott barátok dobták fel helyenként az egy és háromnegyed órát, amit végül végig néztem.

Tőlem max. egy 2/5-ös pontszámot kaphat.

Andee

A langyos víz partot mos

Szeretem a krimiket. Három filmet is megnéztem mostanában, hátha látok végre valami izgi nyomozást, de nagyon mellé nyúltam. Sajnos a Tetovált lány óta jó krimi nem került az utamba. De lássuk, mit néztem helyette, természetesen időrendben:

A titokzatos lakó

(The lodger – 2009)

Sorozatgyilkos garázdálkodik Hollywoodban. Módszere kísértetiesen hasonlít a híres, hírhedt Hasfelmetsző Jack-hez. Chandler Manning nyomozó, mint egy véreb, olyan mélyen veti magát a gyilkos nyomába, hogy végül még ő maga is gyanúba keveredik. Mindeközben egy jóképű (?), titokzatos férfi veszi ki Ellen és férje kisházát. Egyre több az egybeesés a gyilkosságok és a gyanús lakó dolgai között…

Mondjuk, hogy ez a film majdnem meggyőzött arról, hogy ha keres az ember, véletlenül ráakadhat egy krimiben, ami közben nem vágja egy ötéves is az első öt percben a gyilkos nevét, és ami jóesetben még a figyelmem is leköti. A titokzatos lakó majdnem ilyen volt. Sajnos, túl sok a homályos rész, és a következetlenség nem jó jelző egy krimire.

Ettől eltekintve, nézhető, élvezhető.

Kísértetjárás Connecticutban

(The hounting in Connecticut)

A film igaz történeten alapszik.

A Campbell család Matt, a legnagyobb fiú betegsége miatt kénytelen Connecticutba költözni.

Matt rákos, és részt vesz egy programban, az idő szűkös a család pedig szinte kiveszi az első útjukba eső házat, ami épp olyan tágas, amilyet keresnek, és gyanúsan olcsó, amit a főbérlő meg is magyaráz, a házban történnek furcsaságok. Sara, az anya Matt állapotának rohamos romlása miatt úgy dönt, ennek ellenére is kiveszi a házat. Először csak egy-két szellemet lát a néző, mire a lakók odanéznek, azon nyomban eltűnnek, természetesen. Aztán Matt kezd ijesztő és furcsa dolgokat látni, amire mindenki azt hiszi, hogy hallucinál, ami akár a kezelés mellékhatása is lehet. De hamar kiderül, hogy erről szó sincs, és a dolgok kezdenek nagyon eldurvulni.

Számomra túlságosan hihetetlen, hogy ez a sztori valóban megtörtént. Ahhoz túl nyakatekert, nem életszerű. Ezt leszámítva nézhető volt, de a végét túlságosan elnyújtották. Bár ha az életben is így történt, akkor persze nem szóltam J

Frászkarika

(Fright Night – 2011)

Az 1985-ös Frászkarika manapság oly divatos remake-je ez a film.

Charley és anyja (Toni Collette) mellé új szomszéd költözik. Jerry (Colin Farrel), akiről hamar kiderül, hogy vámpír. Mi ilyenkor a teendő? Az összes klisé működik? Vagy csak néhány? Jerry csak meghívás útján juthat be a házba. Ha nem kap meghívást, megoldja okosban. Charley a barátnőjével, és újdonsült szövetségesével, Peter Vincent-tel, a mágussal, felveszi a kesztyűt a szomszéd vámpírral szemben.

A port.hu szerint műfaját tekintve horror-vígjáték. De valójában a vígjátéknak nem elég vicces, horrornak meg inkább hagyjuk. Ha a készítők csak az egyik kategóriára koncentráltak volna, talán a film is jobban sikerült volna. Ja, és Colin Farrell olyan unottan alakította a vámpírt, hogy szinte a homlokára volt írva, hogy csak a pénzért jöttem srácok, ezért max a kisujjamat megmozdítom, de többet ne várjatok. Ez átjött, ülj le fiam, hármas alá.

Egyik film sem ér meg egy külön posztot, de ha eddig filóztál, hogy megnézd e valamelyiket, talán ez a pár sor segítséget nyújt a döntésben.

A pontok sajnos magukért beszélnek 3/5. Nézhetőek, semmi több.

Ha mégis választanom kellene, akkor a hibái ellenére is A titokzatos lakó volt a legjobb, ott még agyalni is lehetett a gyilkoson. 

Zsüdi

Kislány a küszöbön

(Kokowaah – 2011)

Ez a német vígjáték/dráma igazából egy kérdést boncolgat, amit hogy ne kelljen sokat gondolkodnunk, meg is fogalmaznak nekünk a filmben: mit is jelent apának lenni?

A film magyar címe határozottan beszédesebb, mint a német cím, ami egy étel neve.

Henry egy nőcsábász forgatókönyvíró, aki sosem akart gyereket, élete szerelme is ezért hagyta el őt évekkel ezelőtt. Ám egy nap egy kislány várja őt a lépcsőjén ülve, mondván az anyukája azt mondta, négy hétig most ő fog rá vigyázni. Henry kizártnak tartja, hogy ő egy cserfes, nyolcéves gondját tudná viselni, felkeresi hát a lány apját. Tristan, Magdalena apja, minden homályos részt tisztába tesz, mikor közli Henryvel, hogy Magdalena valószínűleg az ő lánya. Henry nyolc évvel ezelőtt egyetlen egyszer összeszűrte a levet Charlotte-val, a kislány anyjával, miközben mindketten kapcsolatban éltek. Erre most, nyolc év után derült fény, amiért Tristan elhagyta Charlotte-ét, akinek épp az USA-ba kellett utaznia, és mivel másra nem tudta hagyni a kislányt, Henry-re bízta. Ez eddig elég bonyolultan hangzik, de a film nagyon jól fel van építve, Henry kezdi megszeretni a kislányt, Tristan is rájön, hogy bár Magdalena nem a vér szerinti lánya, ennek ellenére nem tudja nem imádni őt. De akkor kié legyen a kislány?

Időközben Charlotte is hazatér, és Henry életében is újra eljön a nagy Ő!

Nagyon aranyos történet. Bár hasonló sztorival sok amerikai filmben találkozhattunk már, de ebben a német verzióban sok az új poén, másra terelődik a hangsúly. Itt valahogy az apaság a központi kérdés, és az apai szeretet, ami sajnos sokunk életéből hiányzik.

Till Schweiger mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Imádom ezt a pasit, jó színész, és mint megtudtam jó rendező is. A Kislány a küszöbön forgatókönyvírója és rendezője is volt egyben, sőt mint megtudtam, a Mezítlábas szerelem is az ő nevéhez fűződik. Hm, tehát ez a szexi külső egy romantikus lelket takar? OMG! :)

Egy bánatom volt csak, hogy a magyar hangja, gondolom igazolt távolléte miatt, nem Stohl András, hanem László Zsolt volt. Nem illett hozzá.

Egy két érdekesség még a filmről: Magdalenat Till Schweiger kislánya, Emma Schweiger játszotta. Illetve, hogy készülőben van a folytatás.

Kellemes, jópofa, néhol tipikus, mégis szórakoztató film. 4/5

Zsüdi

A meztelen valóság

Két régi film, két angol vígjáték, hasonló magyar címmel, teljesen eltérő tartalommal. Egy pont mégis közös: átlagemberek dobják le a textilt, ami meglepő módon közrejátszik a problémáik megoldásában.

Ismét a kronológiai sorrendet követve:

Alul semmi

(The full monty – 1997)

Miután Gus és Danny hüledezve nézi, hogy az asszonyok mennyi pénzt költenek el a város új Chippendale bárjában, jön az isteni szikra, miszerint ez nekik is menne, és még jól is fizet. A munkanélküli központban összeszedik a bandát, és már mehet is a gyakorlás: van ott sovány, kövér, tyúkmellű, öreg és még sorolhatnám a vonzóbbnál vonzóbb jelzőket. Rögös az út a színpadig, pénz kell, hogy lefoglalják a bárt, és a show is idő előtt kitudódik a városban. Hogy mi lesz ebből? Egy jópofa vígjáték, ami mellesleg több díjat is bezsebelt, többek közt Robert Carlyle (Once upon a time - Rumpelstiltskin) a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést is megkapta. Nem véletlen, mert egy kivételesen jó színész.

Felül semmi

(Calendar Girls – 2003)

Mire jó egy női klub? Receptek cserélnek gazdát, süteményt sütő versenyeket rendeznek, és természetesen jótékonykodnak. Mikor Annie férje meghal, a lányok felvetik, hogy a szokásos éves naptárjuk eladásából befolyt pénzt felajánlják a kórház javára. Chris (Helen Mirren) Annie barátnője kitalálja, hogy azzal növelhetnék a naptár népszerűségét, ha a szokásos unalmas képek helyett, ők maguk állnának modellt, méghozzá meztelenül. A 40 pluszos hölgyek belevágnak, és nem várt sikert, és bevételt szül ez a bátor tett.

Nagyon kedves film, amiben megtudhatjuk, hogy van élet a fiatalság, és a feszes bőr elmúlása után is, továbbá, hogy mi is barátság, és hogy maradjunk vidámak, ha az élet hullámai összecsapnak a fejünk fölött.

A filmek utó- és előélete is nagyon érdekes. A Felül semmi például igaz történeten alapszik, míg az Alul semmit színházban is játsszák mai napig. 

Ha egy kellemes, lájtos esti mozit kerestek, mindkét film alkalmas, sőt ajánlott bármely korosztály számára.

Jó filmezést 4/5.

Zsüdi

Amerikai pite: A találkozó

American Reunion (2012)

Tizenhárom éves érettségi találkozójára készül Jim, Oz, Kevin, Finch, és természetesen Stifler. A történetet nem érdemes részletezni, magáért beszél, hogy szinte minden eredeti szereplőt sikerült beszervezni erre a találkozóra: Vicky, Michelle, Heather, Nadja, és természetesen Sitfler mamája sem maradhatott ki.

A találkozó méltó folytatása az 1999-es első résznek, ami akkora durranás volt akkoriban, hogy rögtön kultuszt is teremtett. Hollywood elkezdte önteni magából a tiniknek szóló gusztustalan és feromonoktól túlfűtött sírva-röhögős vígjátékokat, amik megközelíteni igen, de túlszárnyalni nem tudták a Pite sikerét.

Sajnos az utolsó Piték kritikán alulira sikerültek, ezért is tartottam ettől a folytatástól.

Mégis megérte megnézni, jókat röhögtünk rajta, nálam 4/5.

De azt tegyük hozzá, hogy Stifler nélkül a film nem ért volna egy szelet pitét sem, az első két részben csak részben, még itt teljes mértékben ő viszi hátán a múvit.

Zsüdi

Keleti nyugalom - Marigold Hotel

(The Best Exotic Marigold Hotel, 2012)

Szerencsére a délelőtti mellényúlás után sikerült délutánra egy igazán jó filmet találnom. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor kikerült a mozikba, és most végre meg is néztem. És nem csalódtam benne.

A történet szerint 7 angol nyugdíjas Indiába utazik egy hotelba, ami boldog életet ígér nyugdíjas éveikre. Azonban amikor odaérnek kiderül, hogy a szálló közel sem olyan, mint ahogyan az a hirdetésben állt. Az első döbbenet után végül - mivel más választásuk amúgy sem nagyon van - mind úgy döntenek, hogy maradnak és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez. Mivel különbözőek, mindannyian máshogy élik meg a dolgot, de egy biztos, mindegyikük életébe változást hoz az új környezet.

Igazából nem tudok többet írni róla, meg kell nézni és kész. Engem megfogott, magával ragadott és meg is ríkatott. 

Egyértelműen 5/5.

Andee

LOL

(LOL, 2012)

Vagy én nőttem fel végre, vagy a tini filmek lettek rosszabbak.:) Mert idáig - habár jó pár éve kinőttem már belőle - megkockáztatom a kijelentést, hogy még szerettem is őket. Igaz, ez a film már a bemutatója alapján sem sok jóval kecsegtetett, én azért mégis adtam neki egy esélyt. Mint kiderült túl jószívű vagyok.

A sztori nem túl bonyolult, már ha lehet egyáltalán sztorinak nevezni. Lola, vagyis Lol, tini és a szokásos problémákkal küzd: fiúk, szerelem és persze a szülők. És ebben az egy mondatban össze is tudtam foglalni az egész filmet, mert a leírásába sem érdemes több időt fektetni.

Azt viszont megemlíteném, hogy Demi Moore még mindig jól néz ki, szeretnék így kinézni az ő korában. Bár kétlem, hogy ki tudnám majd fizetni az plasztikai sebészét.:P

Nah, úgy látszik ma nehéz tőlem valódi dicséretet kapni...

Egy gyenge kettesnél nem tudok többet adni rá, és ezt is csak az elhangzó egy-két jó szám miatt érte el.

Andee

Indiai vasárnap

Ugyanazon a napon két az indiai kultúrához közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó filmbe sikerült belebotlanom kizárólag a vak végzetnek köszönhetően.

Mindkét filmről elmondható, hogy műfajukat tekintve vígjátékok (legalábbis a port.hu szerint), és hogy önmagukban egyik sem érdemelne egy külön posztot. De egységben az erő! Lássuk őket időrendi sorrendben:

Vak-randi

(Blind dating – 2006)

Danny születésétől fogva vak. És még így is szerencsésnek mondhatja magát, mert egy kivételesen szerető és gondoskodó család áll mögötte. A szerelem az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből. Adódik egy lehetőség, hogy részt vehet egy kísérleti programban, ahol megműtik az agyát, így egy speciális szemüveg, és egy kütyü segítségével képes lesz érzékelni a külvilágot. Danny ezen a klinikán ismerkedik össze Leeza-val, a recepciós lánnyal. Leeza indiai származású, és már menyasszony, mert szülei kijelölték a férjét. Ám erről az apróságról elfelejti Danny-t tájékoztatni, aki fülig beleesik a lányba. Bonyodalmak, sok vicces szó szerinti vakrandi követi egymást, amitől egy kellemes, kiszámítható, de aranyos vígjáték kerekedik.  

 3,5/5 pont.

Csavard be, mint Beckham

(Bent it like Beckham – 2002)

Az indiai kultúra és a foci nem fér meg egymással. Főleg, ha a futball egy fiatal lány szenvedélye. Vagy mégis? Jess (Neela a Vészhelyzetből) épp azon igyekszik, hogy elfogadtassa a hobbiját a családjával, de ez nehezebben megy, mint gondolta. Jules-nak (Kiera Knightley) köszönhetően Jess bekerül egy lány focicsapatba. Tehetségével hamar felhívja magára a figyelmet. Sőt, az edzőjük, a fiatal lesérült volt focisa, Joe mint nőre is felfigyel. Aztán eljön a nap, mikor Jess-nek kockáztatnia kell, hogy elérje az álmait, és szint vallani a családja előtt.   

3,5/5 pont.

Mindkét filmet vasárnap reggeli mellé, illetve csütörtök délutáni esőnapra ajánlom, főleg lányoknak, mint nőknek. Kellemes két film, de semmi több. Viszont mindig izgalmas idegen kultúrákba bepillantást nyerni. Tehát nem bántam meg, engem lekötött mindkét múvi.

Mégis kivételesen most lefelé kerekítek: 3/5.

Zsüdi

Tina

(What's love got to do with it - 1993)

Mint valószínűleg már kiderült, szeretem az életrajzi filmeket. És ha ezek a filmek még világhírű zenékkel is meg vannak fűszerve, elvesztem teljesen. 

 

Az én korosztályom valószínűleg csak a „Rock Nagymamájaként” ismeri Tina Turnert. Fel tudnak sorolni tőle egy, jó esetben két dalt, de fogalmuk sincs, ki azaz Ike Turner, hogyan terrorizálta a feleségét hosszú éveken át, és ennek ellenére, vagy éppen ezért, hogy lett Tinából a mai önbizalommal teli igazi nő. Az önéletrajzi könyvből ihletett filmben mindenre választ kapunk.

Tina Turner Anna Mae Bullock –ként látta meg a napvilágot 1939-ben. Miután édesanyja testvérével elköltözik St. Louis-ba, Anna Mae-t nagyanyja neveli. 18 évesen nagyanyja halála után Anna Mae is hozzájuk költözik. Az élete fenekestől felfordul, mikor egy bárban, ahol testvére dolgozik, találkozik Ike-kal, aki teljesen elvarázsolja a vidéki kis fruskát. Ike-nak ekkor már van némi hírneve, saját zenekara. Elcsábítja Anna Mea-t de nem csak zenekarába, hanem az ágyába is. Később esküvő, gyerek, ahogy elő van írva. Ám az élet koránt sem olyan tökéletes, mint amilyennek lennie kéne. Ike drogfüggősége, és agresszivitása pokollá tesz Anna Mae életét. Hiába a siker, mint Ike és Tina Turner, a színfalak mögött, Ike rendszeresen bántalmazza lányt, aki egy sikertelen szökési kísérlet után, még az öngyilkossággal is megpróbálkozott. Végül egy barátja megismerteti őt a Buddhizmussal, ami nem csak kapaszkodóként, de iránymutatásként is szolgál, erőt adva ezzel Tinának, hogy 18 évnyi házasság után, végre megszabaduljon férje uralmától. Ekkor indul be Tina Turner önálló karrierje, ami máig töretlen.

Nem csak Tina sikerektől és balhéktól hangos életútja, hanem a hit szerepe, és ereje miatt mindenkinek érdemes végignézni, példát venni, erőt meríteni a filmből.

Lényegtelen, hogy hívjuk, egy Istenhez imádkozunk, és Ő meghallgat mindenkit, és erőt ad, hogy leküzdjük önmagunkat, és a világot.

Nem kellemes, inkább érdekes, felkavaró két óra. De mégis jó, sőt, több annál. 5/5.

Zsüdi

Hát igen, egyszerűen a legjobb. 

 

Kémes hármas - (This Means War)

Nem ezt a filmet kerestem neten, amikor erre a 98’ perces (romantikus-akció vígjátékra) csöppentem. 

A borító megtetszett, gondoltam belenézek. Nem bántam meg. Amellett, hogy dögös pasik szerepelnek benne, maga a sztori sem rossz. A két titkos ügynök nem csak munkatársak, hanem legjobb barátok is. 

Évek óta egymás mellett, minden akadállyal megküzdve.Franknek (Chris Pine ) még semmi komoly kapcsolata nem volt. Csajozgat, bulizgat. Tuck (Tom Hardy ) komolya kapcsolatra vágyik, egy biztos családra. De, hogy, hogy jön ide a magánélet, és a csajozás? A srácoknak sikerül ugyanabba a csajba (Reese Witherspoon -Lauren) beleesniük.  

Amikor erre rájönnek, belemennek, hogy győzzön a jobbik. 1 hét alatt, kell elcsavarniuk a csaj fejét.Minden trükköt bedobnak. Versenyeznek, kémkednek. Ha érdekel, kié lesz a csaj, hát akkor nézd meg Te is :-) Nekem tetszett, megmosolyogtató aranyos inkább vígjáték, mint akció film.

Nálam 4/5 .
Bori

Francia filmhetem

Milyen érdekes, hogy egy hete a francia filmek csőstől jönnek hozzám, szinte már válogatnom kell köztük. Teszem ezt mindazok ellenére, hogy néhány keserű csalódás után már eltemettem a francia filmgyártást, azt hittem végleg. De nem, de nem!!!

Minden az Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris - 2011) című Woody Allen filmmel kezdődött. Ott elvesztem, végérvényesen. Bár a rendező és a sztárok amerikaiak, mégis Párizs az igazi főszereplő. Ha létezik olyan, aki utálja az országot, és sosem tervezte, hogy ellátogat oda, annak ez a mozi garantáltan kedvet csinál hozzá annyira, hogy az ember legszívesebben már pakolná is tele a bőröndjét, vagy inkább hagyná a fenébe és a franciák bohém életérzését magává téve elindulna úgy, ahogy éppen van.

Párizst látni, és meghalni. Na, azért még nem, de komolyan tervbe vettem, hogy egyszer el kell jutnom oda. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a mai főváros már csak árnyéka a Remarque könyveiből megismert Párizsnak, mégis azt érzem, szegényen halnék meg, ha nem látnám a divat, a művészet fellegvárát és a szerelem fővárosát a saját két szememmel. Ha nem érzeném lüktetését, nem sétálnék a Szajna partján és nem hallgatnám a francia muzsika kellemes dallamát felszűrődni a hotelszobám ablakán. Gyönyörű elgondolás, és mint tudjuk, nincs lehetetlen, tehát hajrá Párizs!

Az Éjfélkor Párizsban-nak rendkívül egyedi és aranyos a sztorija, rögtön megfogott. Az is kiderült számomra, hogy Owen Wilson tud játszani, nem csak egy betört orrú még szépfiúnak sem nevezhető celeb, hanem ő kérem, valóban színész, és nem csupán, mert a széke háttámlájára ez van írva. Kellemetlen meglepetés, hogy Marion Cotillard, Franciaország második legfelkapottabb színésznője az egyik női főszereplő. Kellett egy francia, ezt tudom mondani. Engem se a Piaf-ban, se a Bor, Mámor, Provence-ban nem nyűgözött le. Ettől eltekintve, a film egy erős 4/5, csak ajánlani tudom, és nem csak francia-fanoknak.

A kettesszámú film már nem egy üdítő vígjáték, hanem az előzőnél jóval komolyabb, felkavaróbb sztori. A gyűlölet (La Haine - 1995) című film a Franciaországba bevándorolt gettókban élő különböző nációk helyzetét hivatott bemutatni egy zsidó, egy arab, és egy fekete srác egy napját végigkísérve. Nem ragozom, a vége nagyon drámai és elgondolkodtató. Az egész filmet végigkísérő feszültség egy utolsó, megdöbbentő jelentbe torkollik bele és teljesedik ki. Éppen ettől a vibrálástól, ami minden percben jelen volt, éreztem úgy, hogy végig kell néznem, bármi lesz is aztán. Nem bántam meg. Tanulság, mondanivaló, fekete-fehér ötletes filmkockák, érdemes megnézni, 4/5.

És a legfrissebb, mai filmem, az Én, a séf (Comme un chef - 2012). Vissza a könnyed vonalhoz, Jean Reno kapitány oldalán, természeten csalódni már nem tudok.

A sztori egyszerű, kiszámítható, mégis szerethető. És egyébként is, egy zsúfolt hét után, ki a fene akar drámai és világmegváltó mozikra beülni? Én ugyan nem, éljenek a vígjátékok!

Tehát a történet: adott két szakács: Alexandre Lagarde (Jean Reno), aki egy három csillagos éttermet vezet, és aki kezd kiégni a szakmáját tekintve. És Jacky Bonnot (Michael Youn), egy meg nem értett született széf, jelenleg festő-mázoló, akit egy nap a véletlennek köszönhetően összehoz a sors példaképével, Alexandre-val. Hamar barátok lesznek, és egymás tudását latba

vetve küzdenek, hogy megtartsák a három csillagot, és életük hölgyeit.

Szimpatikus szereplők, kedves humor, ínycsiklandozó menüsor. Kell ennél több?

Miután az előző elemzések során többször is lehúztuk a magyar szinkronokat, most kötelességem megjegyezni, hogy a fordító rendkívül szellemes és kreatív módon játszott a konyhai kifejezésekkel. Ahogy belecsempészte őket a széfek dialógusaiba, az zseniális volt!

Hát igen, és Jean Reno. Mint színész képtelen rossz lenni, egyszerűen nem megy neki. De mit férfi? A sárm, amit mindig is francia származásának tulajdonítottam, hiába kerestem, az évek alatt elkopott, mint egy agyonhasznált cipőtalp. Kár érted, szép pár lettünk volna.

De a film ettől még 4/5. Mi moziztunk, de pénztárca kímélés szempontjából, otthoni fogyasztásra javaslom, egy pohár bor, egy kellemes vacsora, egy francia félisten pasi mellé (vagy helyett, ha éppen nincs kéznél egy se)

Ennyit az eheti francia estéimről. Remélem, legközelebb egy párizsi élménybeszámolóval térek vissza, nem pedig egy újabb csorgó nyállal végiggyönyörködött francia filmdarabot bemutató leírásával.

Au revior!

Zsüdi