Csapatszellem

(Forever Strong, 2008)

Rick a suli rögbicsapatának sztárjátékosa és egyben az edző fia. Miután elveszítik a bajnokságot egy átbulizott éjszaka után, részegen autóbalesetet szenved barátnőjével. A bíróság úgy dönt, hogy javítóba küldi. A fiú tele van dühvel, daccal és ellenkezéssel. Telnek a hónapok, de a bent töltött idő mit sem segít Rick hozzáállásán. Végül nevelőtisztje úgy dönt, hogy elküldi a Highland csapatába játszani. Ez az a csapat, amely évek óta sorozatban megnyeri az iskolai bajnokságot, azaz Rick korábbi csapatának legfőbb ellenfele. Edzőjük sajátos módszerrel vezeti és edzi őket. És bár az elején Rick a saját szabályai szerint próbál játszani, a csapattal töltött idő végül megtanítja neki mit jelent a család, a tisztelet, a becsület és a csapatszellem. Azonban amikor úgy tűnik végre kezd magára találni még meg kell küzdenie apja akaratával és korábbi csapattársaival is.
A film igaz történetet dolgoz fel. Ez nálam már eleve egy pontot jelent. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy láttam már ennél jobbat is. És bár átjön a mondanivalója is, így is csak 3/5-öt ért el nálam.
Egy délutáni mozinak megfelel, de nem kaptam belőle életre szólóan megjegyzendő bölcsességeket.

Andee

Az emlékmás (Total Recall)

 Amerikai akciófilm, 112 perc, 1990
rendező: Paul Verhoeven
író: Philip K. Dick
forgatókönyvíró: Ronald Shusett, Dan O'Bannon, Gary GoldmanFőszereplők:
Arnold Schwarzenegger (Douglas Quaid)
Sharon Stone (Lori)
Michael Ironside (Richter)
Rachel Ticotin (Melina)




(A film régi verziójával nosztalgiáztam a napokban, mielőtt az újat megnézném.
 Már csak azért is, mert az új állítólag nyomába sem ér a réginek, úgy hallom.. )

Doug Quaid a XXI. században él, unja a hétköznapi életét, pedig van munkája, gyönyörű szőke felesége, plusz egy visszatérő rémálma a Marsról, egy barna nővel...
Úgy érzi nagyobb dolgokra lenne képes, nagyon érdeklik a zavargások a Marson.
   Mikor meghallja egy cég hirdetését a memória utazásokról, úgy dönt, ő is befizet egyre.
Kiválasztja úticélként Marsot, és hogy még érdekesebb legyen az utazás, új személyiséget is választ: titkos ügynök akar lenni, és egy barna nőt választ útitársul.

Azt, hogy innentől tényleg a memória "nyaralást" látjuk-e, vagy valóban hozzányúltak Doug agyához, hogy így oldják meg a nagyszabású terv végrehajtását,  mindenki maga dönti el :)

Érdekes belegondolni, hogy ha az embernek más emlékei vannak, másképpen reagál dolgokra. Másképpen gondolkodik, és átállhat a jó oldalra.

 Ahogy a vezető mutáns, Quato mondja:

"Az embert nem az emlékei határozzák meg, hanem a cselekedetei."

Még akkor is átállhat, ha megismeri korábbi énje rossz oldalát:

 Houser-nek Cohagen oldalán csak a pénz, a vagyon, (a turbinium birtoklásával) a hatalom volt fontos, nem törődve a Marson élő munkásemberek leszármazottaival, akik a sugárzások hatására mutánsok lettek és az egyre dráguló levegőért voltak kénytelenek harcolni.

És a reaktor a megoldás, de vajon az Idegenek miért nem indították be miután megépítették? 

5/5
***Timity***

Barátok babával

(Friends with Kids, 2011)

Mivel valami light-os filmre vágytam gondoltam megnézem ezt a vígjátékot, amit még a múlt héten találtam. A sztori elég sablonos, és jó páran feldolgozták már. Vagyis adott két barát Jason és Julie, akik elhatározzák, hogy közösen vállalnak gyereket. Ami  más a többi hasonló filmhez képest az indok, amiért így döntenek. Miután látják, hogy a barátaik milyenek lettek egy-két gyerek után, úgy döntenek, hogy ezt megelőzvén még a nagy ő előtt gyereket csinálnak. Mert hát a legideálisabb elváltként, gyerekkel megtalálni az igazit. Az ötletüket a barátok és a szülők mind kétkedve fogadják, de végül megcsinálják és egy darabig minden működik is tökéletesen. A gyerek szépen cseperedik, mindketten párra találnak, azonban Julie rájön, hogy már többet érez Jason iránt, mint barátság. A férfi viszont visszautasítja, így összeomlik a tökéletes terv. 

A vége persze happy end, bár hogy őszinte legyek ez a legérdekesebb és legbénább szerelmi vallomás, amit valaha filmben láttam.

És hogy mi a véleményem? A főszereplők idegesítettek, a párbeszédek néhol szintén, egyedül a mellékszerepet kapott barátok dobták fel helyenként az egy és háromnegyed órát, amit végül végig néztem.

Tőlem max. egy 2/5-ös pontszámot kaphat.

Andee

A langyos víz partot mos

Szeretem a krimiket. Három filmet is megnéztem mostanában, hátha látok végre valami izgi nyomozást, de nagyon mellé nyúltam. Sajnos a Tetovált lány óta jó krimi nem került az utamba. De lássuk, mit néztem helyette, természetesen időrendben:

A titokzatos lakó

(The lodger – 2009)

Sorozatgyilkos garázdálkodik Hollywoodban. Módszere kísértetiesen hasonlít a híres, hírhedt Hasfelmetsző Jack-hez. Chandler Manning nyomozó, mint egy véreb, olyan mélyen veti magát a gyilkos nyomába, hogy végül még ő maga is gyanúba keveredik. Mindeközben egy jóképű (?), titokzatos férfi veszi ki Ellen és férje kisházát. Egyre több az egybeesés a gyilkosságok és a gyanús lakó dolgai között…

Mondjuk, hogy ez a film majdnem meggyőzött arról, hogy ha keres az ember, véletlenül ráakadhat egy krimiben, ami közben nem vágja egy ötéves is az első öt percben a gyilkos nevét, és ami jóesetben még a figyelmem is leköti. A titokzatos lakó majdnem ilyen volt. Sajnos, túl sok a homályos rész, és a következetlenség nem jó jelző egy krimire.

Ettől eltekintve, nézhető, élvezhető.

Kísértetjárás Connecticutban

(The hounting in Connecticut)

A film igaz történeten alapszik.

A Campbell család Matt, a legnagyobb fiú betegsége miatt kénytelen Connecticutba költözni.

Matt rákos, és részt vesz egy programban, az idő szűkös a család pedig szinte kiveszi az első útjukba eső házat, ami épp olyan tágas, amilyet keresnek, és gyanúsan olcsó, amit a főbérlő meg is magyaráz, a házban történnek furcsaságok. Sara, az anya Matt állapotának rohamos romlása miatt úgy dönt, ennek ellenére is kiveszi a házat. Először csak egy-két szellemet lát a néző, mire a lakók odanéznek, azon nyomban eltűnnek, természetesen. Aztán Matt kezd ijesztő és furcsa dolgokat látni, amire mindenki azt hiszi, hogy hallucinál, ami akár a kezelés mellékhatása is lehet. De hamar kiderül, hogy erről szó sincs, és a dolgok kezdenek nagyon eldurvulni.

Számomra túlságosan hihetetlen, hogy ez a sztori valóban megtörtént. Ahhoz túl nyakatekert, nem életszerű. Ezt leszámítva nézhető volt, de a végét túlságosan elnyújtották. Bár ha az életben is így történt, akkor persze nem szóltam J

Frászkarika

(Fright Night – 2011)

Az 1985-ös Frászkarika manapság oly divatos remake-je ez a film.

Charley és anyja (Toni Collette) mellé új szomszéd költözik. Jerry (Colin Farrel), akiről hamar kiderül, hogy vámpír. Mi ilyenkor a teendő? Az összes klisé működik? Vagy csak néhány? Jerry csak meghívás útján juthat be a házba. Ha nem kap meghívást, megoldja okosban. Charley a barátnőjével, és újdonsült szövetségesével, Peter Vincent-tel, a mágussal, felveszi a kesztyűt a szomszéd vámpírral szemben.

A port.hu szerint műfaját tekintve horror-vígjáték. De valójában a vígjátéknak nem elég vicces, horrornak meg inkább hagyjuk. Ha a készítők csak az egyik kategóriára koncentráltak volna, talán a film is jobban sikerült volna. Ja, és Colin Farrell olyan unottan alakította a vámpírt, hogy szinte a homlokára volt írva, hogy csak a pénzért jöttem srácok, ezért max a kisujjamat megmozdítom, de többet ne várjatok. Ez átjött, ülj le fiam, hármas alá.

Egyik film sem ér meg egy külön posztot, de ha eddig filóztál, hogy megnézd e valamelyiket, talán ez a pár sor segítséget nyújt a döntésben.

A pontok sajnos magukért beszélnek 3/5. Nézhetőek, semmi több.

Ha mégis választanom kellene, akkor a hibái ellenére is A titokzatos lakó volt a legjobb, ott még agyalni is lehetett a gyilkoson. 

Zsüdi

Kislány a küszöbön

(Kokowaah – 2011)

Ez a német vígjáték/dráma igazából egy kérdést boncolgat, amit hogy ne kelljen sokat gondolkodnunk, meg is fogalmaznak nekünk a filmben: mit is jelent apának lenni?

A film magyar címe határozottan beszédesebb, mint a német cím, ami egy étel neve.

Henry egy nőcsábász forgatókönyvíró, aki sosem akart gyereket, élete szerelme is ezért hagyta el őt évekkel ezelőtt. Ám egy nap egy kislány várja őt a lépcsőjén ülve, mondván az anyukája azt mondta, négy hétig most ő fog rá vigyázni. Henry kizártnak tartja, hogy ő egy cserfes, nyolcéves gondját tudná viselni, felkeresi hát a lány apját. Tristan, Magdalena apja, minden homályos részt tisztába tesz, mikor közli Henryvel, hogy Magdalena valószínűleg az ő lánya. Henry nyolc évvel ezelőtt egyetlen egyszer összeszűrte a levet Charlotte-val, a kislány anyjával, miközben mindketten kapcsolatban éltek. Erre most, nyolc év után derült fény, amiért Tristan elhagyta Charlotte-ét, akinek épp az USA-ba kellett utaznia, és mivel másra nem tudta hagyni a kislányt, Henry-re bízta. Ez eddig elég bonyolultan hangzik, de a film nagyon jól fel van építve, Henry kezdi megszeretni a kislányt, Tristan is rájön, hogy bár Magdalena nem a vér szerinti lánya, ennek ellenére nem tudja nem imádni őt. De akkor kié legyen a kislány?

Időközben Charlotte is hazatér, és Henry életében is újra eljön a nagy Ő!

Nagyon aranyos történet. Bár hasonló sztorival sok amerikai filmben találkozhattunk már, de ebben a német verzióban sok az új poén, másra terelődik a hangsúly. Itt valahogy az apaság a központi kérdés, és az apai szeretet, ami sajnos sokunk életéből hiányzik.

Till Schweiger mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Imádom ezt a pasit, jó színész, és mint megtudtam jó rendező is. A Kislány a küszöbön forgatókönyvírója és rendezője is volt egyben, sőt mint megtudtam, a Mezítlábas szerelem is az ő nevéhez fűződik. Hm, tehát ez a szexi külső egy romantikus lelket takar? OMG! :)

Egy bánatom volt csak, hogy a magyar hangja, gondolom igazolt távolléte miatt, nem Stohl András, hanem László Zsolt volt. Nem illett hozzá.

Egy két érdekesség még a filmről: Magdalenat Till Schweiger kislánya, Emma Schweiger játszotta. Illetve, hogy készülőben van a folytatás.

Kellemes, jópofa, néhol tipikus, mégis szórakoztató film. 4/5

Zsüdi

A meztelen valóság

Két régi film, két angol vígjáték, hasonló magyar címmel, teljesen eltérő tartalommal. Egy pont mégis közös: átlagemberek dobják le a textilt, ami meglepő módon közrejátszik a problémáik megoldásában.

Ismét a kronológiai sorrendet követve:

Alul semmi

(The full monty – 1997)

Miután Gus és Danny hüledezve nézi, hogy az asszonyok mennyi pénzt költenek el a város új Chippendale bárjában, jön az isteni szikra, miszerint ez nekik is menne, és még jól is fizet. A munkanélküli központban összeszedik a bandát, és már mehet is a gyakorlás: van ott sovány, kövér, tyúkmellű, öreg és még sorolhatnám a vonzóbbnál vonzóbb jelzőket. Rögös az út a színpadig, pénz kell, hogy lefoglalják a bárt, és a show is idő előtt kitudódik a városban. Hogy mi lesz ebből? Egy jópofa vígjáték, ami mellesleg több díjat is bezsebelt, többek közt Robert Carlyle (Once upon a time - Rumpelstiltskin) a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést is megkapta. Nem véletlen, mert egy kivételesen jó színész.

Felül semmi

(Calendar Girls – 2003)

Mire jó egy női klub? Receptek cserélnek gazdát, süteményt sütő versenyeket rendeznek, és természetesen jótékonykodnak. Mikor Annie férje meghal, a lányok felvetik, hogy a szokásos éves naptárjuk eladásából befolyt pénzt felajánlják a kórház javára. Chris (Helen Mirren) Annie barátnője kitalálja, hogy azzal növelhetnék a naptár népszerűségét, ha a szokásos unalmas képek helyett, ők maguk állnának modellt, méghozzá meztelenül. A 40 pluszos hölgyek belevágnak, és nem várt sikert, és bevételt szül ez a bátor tett.

Nagyon kedves film, amiben megtudhatjuk, hogy van élet a fiatalság, és a feszes bőr elmúlása után is, továbbá, hogy mi is barátság, és hogy maradjunk vidámak, ha az élet hullámai összecsapnak a fejünk fölött.

A filmek utó- és előélete is nagyon érdekes. A Felül semmi például igaz történeten alapszik, míg az Alul semmit színházban is játsszák mai napig. 

Ha egy kellemes, lájtos esti mozit kerestek, mindkét film alkalmas, sőt ajánlott bármely korosztály számára.

Jó filmezést 4/5.

Zsüdi

Amerikai pite: A találkozó

American Reunion (2012)

Tizenhárom éves érettségi találkozójára készül Jim, Oz, Kevin, Finch, és természetesen Stifler. A történetet nem érdemes részletezni, magáért beszél, hogy szinte minden eredeti szereplőt sikerült beszervezni erre a találkozóra: Vicky, Michelle, Heather, Nadja, és természetesen Sitfler mamája sem maradhatott ki.

A találkozó méltó folytatása az 1999-es első résznek, ami akkora durranás volt akkoriban, hogy rögtön kultuszt is teremtett. Hollywood elkezdte önteni magából a tiniknek szóló gusztustalan és feromonoktól túlfűtött sírva-röhögős vígjátékokat, amik megközelíteni igen, de túlszárnyalni nem tudták a Pite sikerét.

Sajnos az utolsó Piték kritikán alulira sikerültek, ezért is tartottam ettől a folytatástól.

Mégis megérte megnézni, jókat röhögtünk rajta, nálam 4/5.

De azt tegyük hozzá, hogy Stifler nélkül a film nem ért volna egy szelet pitét sem, az első két részben csak részben, még itt teljes mértékben ő viszi hátán a múvit.

Zsüdi

Keleti nyugalom - Marigold Hotel

(The Best Exotic Marigold Hotel, 2012)

Szerencsére a délelőtti mellényúlás után sikerült délutánra egy igazán jó filmet találnom. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor kikerült a mozikba, és most végre meg is néztem. És nem csalódtam benne.

A történet szerint 7 angol nyugdíjas Indiába utazik egy hotelba, ami boldog életet ígér nyugdíjas éveikre. Azonban amikor odaérnek kiderül, hogy a szálló közel sem olyan, mint ahogyan az a hirdetésben állt. Az első döbbenet után végül - mivel más választásuk amúgy sem nagyon van - mind úgy döntenek, hogy maradnak és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez. Mivel különbözőek, mindannyian máshogy élik meg a dolgot, de egy biztos, mindegyikük életébe változást hoz az új környezet.

Igazából nem tudok többet írni róla, meg kell nézni és kész. Engem megfogott, magával ragadott és meg is ríkatott. 

Egyértelműen 5/5.

Andee

LOL

(LOL, 2012)

Vagy én nőttem fel végre, vagy a tini filmek lettek rosszabbak.:) Mert idáig - habár jó pár éve kinőttem már belőle - megkockáztatom a kijelentést, hogy még szerettem is őket. Igaz, ez a film már a bemutatója alapján sem sok jóval kecsegtetett, én azért mégis adtam neki egy esélyt. Mint kiderült túl jószívű vagyok.

A sztori nem túl bonyolult, már ha lehet egyáltalán sztorinak nevezni. Lola, vagyis Lol, tini és a szokásos problémákkal küzd: fiúk, szerelem és persze a szülők. És ebben az egy mondatban össze is tudtam foglalni az egész filmet, mert a leírásába sem érdemes több időt fektetni.

Azt viszont megemlíteném, hogy Demi Moore még mindig jól néz ki, szeretnék így kinézni az ő korában. Bár kétlem, hogy ki tudnám majd fizetni az plasztikai sebészét.:P

Nah, úgy látszik ma nehéz tőlem valódi dicséretet kapni...

Egy gyenge kettesnél nem tudok többet adni rá, és ezt is csak az elhangzó egy-két jó szám miatt érte el.

Andee

Indiai vasárnap

Ugyanazon a napon két az indiai kultúrához közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó filmbe sikerült belebotlanom kizárólag a vak végzetnek köszönhetően.

Mindkét filmről elmondható, hogy műfajukat tekintve vígjátékok (legalábbis a port.hu szerint), és hogy önmagukban egyik sem érdemelne egy külön posztot. De egységben az erő! Lássuk őket időrendi sorrendben:

Vak-randi

(Blind dating – 2006)

Danny születésétől fogva vak. És még így is szerencsésnek mondhatja magát, mert egy kivételesen szerető és gondoskodó család áll mögötte. A szerelem az egyetlen dolog, ami hiányzik az életéből. Adódik egy lehetőség, hogy részt vehet egy kísérleti programban, ahol megműtik az agyát, így egy speciális szemüveg, és egy kütyü segítségével képes lesz érzékelni a külvilágot. Danny ezen a klinikán ismerkedik össze Leeza-val, a recepciós lánnyal. Leeza indiai származású, és már menyasszony, mert szülei kijelölték a férjét. Ám erről az apróságról elfelejti Danny-t tájékoztatni, aki fülig beleesik a lányba. Bonyodalmak, sok vicces szó szerinti vakrandi követi egymást, amitől egy kellemes, kiszámítható, de aranyos vígjáték kerekedik.  

 3,5/5 pont.

Csavard be, mint Beckham

(Bent it like Beckham – 2002)

Az indiai kultúra és a foci nem fér meg egymással. Főleg, ha a futball egy fiatal lány szenvedélye. Vagy mégis? Jess (Neela a Vészhelyzetből) épp azon igyekszik, hogy elfogadtassa a hobbiját a családjával, de ez nehezebben megy, mint gondolta. Jules-nak (Kiera Knightley) köszönhetően Jess bekerül egy lány focicsapatba. Tehetségével hamar felhívja magára a figyelmet. Sőt, az edzőjük, a fiatal lesérült volt focisa, Joe mint nőre is felfigyel. Aztán eljön a nap, mikor Jess-nek kockáztatnia kell, hogy elérje az álmait, és szint vallani a családja előtt.   

3,5/5 pont.

Mindkét filmet vasárnap reggeli mellé, illetve csütörtök délutáni esőnapra ajánlom, főleg lányoknak, mint nőknek. Kellemes két film, de semmi több. Viszont mindig izgalmas idegen kultúrákba bepillantást nyerni. Tehát nem bántam meg, engem lekötött mindkét múvi.

Mégis kivételesen most lefelé kerekítek: 3/5.

Zsüdi