Cukorfalat

Eye Candy (2015)

10 részes 1 évados MTV sorozat. 18+ a célközönség, mivel vérbenúszós-sorozatgyilkosos, ezt leszámítva, mintha egy tinisori lenne. Az összes szereplő kb 25 alatti, mindegy hogy zsaru, vagy klubtulaj. Marha életszerű.

Na a sztori. Lindy egy hekker, akinek a hugát a szeme előtt rabolták el évekkel ezelőtt. Azóta eltűnt személyek felkutatásában segít, csak a saját hugának nem sikerült még a nyomára akadnia.

Sophia, a lakótárs+legjobb barát tiszta jóindulatból Cukorfalat néven felregisztrálja egy társkeri appra, Innen a cím. Lindy végül több pasival is randizik az este folyamán, ám mint kiderül, az egyik közülük, (vagy valaki egészen más), totálisan rákkattan, annyira, hogy még a gyilkosságtól sem riad vissza. Sőt, egyszer csak elkezdenek hullani az emberek Lindy környezetében. Többek közt a volt pasija is, aki amúgy zsaru és a legjobb pasi volt a soriban. Kár érte. Na szóval, Lindy a hekker tudásával besegít a rendőrségnek elkapni a sorozatgyilkost. Közben a gyilkos sem tétlenkedik.

Az egész évad nagyon jól fel volt építve. Tetszettek a középső részek, amikor a gyilkos háttérbe szorult, és az eltűntek után nyomoztak. A gyilkos kiléte is csak a 9. részben derült ki, és azt a szálat is érdekesre írták. Meglepő volt és mégsem. És még miután ez kiderült, még az eltűnt húg vonal is tud bonyolódni. Vagyis nyitvahagyták a sztorit. De úgy tudom, nem lesz több évad.

Ami nem tetszett benne, hogy egyáltalán nem volt életszerű. És ha most leszámítjuk, hogy mindenki idegesítően fiatal a soriban, de hogy ennyi ember – elég brutális – halála senkit se rázzon meg?! Kb öt percig fel vannak zalkatva, aztán már semmi.  

Ja, a legjobb arc Lindy hekker haverja, George volt. Na Ő kellett bele!

Azért a 7,3 imdb értékelést enyhén sokallom. Gondolom Victoria Justice miatt pontozták fel ennyire. Aki amúgy tényleg tök jó nő! Meg tinisztár, vagy mi. Ebből már kinőttem.  Mint színésznő, nem ájultam el tőle.

Nálam csak 3,5, vagyis felkerekítve 4. Egynek jó volt. Ha lesz folytatás, nézem. 

Zsüdike

Charles Martin - Hegyek között

The moutain between us

Végre előbb olvastam egy könyvet, minthogy moziba került róla a film !!!!!!!!!!!!!!!

A sztori: Ben orvos és egy konferenciáról igyekszik haza Salt Lake Cityből. A járatát törölték a közelgő vihar miatt. Csak úgy mint  a csinos Ashley-ét, akivel a reptéren ismerkedik össze. Mivel Ashley épp az esküvőjére utazik, elég sürgős lenne hazajutnia. Végül az az ötletük támad, hogy bérlenek egy kisgépet. Grover, a tapasztalt pilóta nem hivatalosan bevállal egy utolsó fuvart a vihar előtt. Ám mikor a hatalmas hófödte hegyek felett repülnek, váratlanul szívrohamot kap, és a gép lezuhan. Grover utolsó erőfeszítéseinek hála, rajta kívül mindkét utas (és Grover kutyája) is túléli a katasztrófát. Igaz, Ashley-nek súlyosan megsérült a lába. Még szerencse, hogy Ben orvos. És még szerencse, hogy Ben hobbi hegymászó, és profi futó volt, és ért az íjakhoz, és kb mindenhez. Néhány napot eltöltenek a gép roncsában, kvázi biztonságban, de mivel senki sem tudja, hogy egyáltalán felszálltak arra a gépre, a megmentésre hiába várnak. El kell hagyniuk a roncsot és elindulni valamerre. Ki a hideg, és veszélyes hegyek közé úgy, hogy Ashley járni sem tud.

Mindeközben háttérszálként bepillantás nyerünk Ben tökéletes, és irigylésre méltó szerelmi életébe, ami valamilyen titokzatos oknál fogva mégis darabokra hullott. Ashley tapogatózik ugyan, de még neki sem nyílik meg soha.

A könyv számomra sokszor csak tényként írt le nagyon fontos dolgokat, mint pl kurva hideg van, mínusz harminc fok, és Ben már három órája kint dekkol a lesben. Ez azért szerintem elég durva, az író meg szinte elintézte egy mondattal. Nem igazán tudtam beleélni magam, elmélyedni a katasztrófában, mert az, hogy valójában milyen súlyos szituációba is kerültek a főhősök, csupán csak felületesen volt éreztetve, száraz tényként közölve az olvasóval. Mindemellett Ben szinte már a nagybetűs FÉRFI szerepkörben is kezdett kicsit sok lenni, mert tényleg mindenhez ért, tényleg mindent kitalál, feltalál, hordágyat csinál egy leszakadt szárnyból, elvonszolja a nőt bármeddig, vadászik, halászik stb. Azonban míg a balesettel együtt járó kínokat felületesen írja le az író, addig az érzelmi szál nagyon szépen van felépítve. A háttérben, és a jelenben is. Folyamatosan építkezik a sztori, csepegtetik az infókat a múltról, míg végül a könyv végén egy hatalmas csavarral megkoronázásra kerül az egész.

Íme a trailer a filmről. 

Bár a könyvben egyszer sem említik Benről, hogy fekete, így ez a változtatás kicsit meglepett. Meg az, hogy Ashleyből Alex lett. És egy csomó más varia, ami szerintem felesleges volt, de még ezt is megbocsájtom, ha a végét megtartják, mert az nagyot szólt. Legalábbis papíron.

A könyv 4/5. Nem ragadott magával úgy, ahogy kellett volna, de egynek jó volt.

Zsüdike

Túl a fényeken

Beyond the lights (2014)

„- Dob ki! Rajta, hajítsd ki!

- Miért Anyu?

- Csak befutó akarsz lenni, vagy pedig győztes?”

Noni könnyek közt, de kidobja a második helyezettnek járó díjat.

Nagyjából ezekkel a képsorokkal indul a film. A kis Noni gyönyörű hangjával csupán második helyezést ért el élete első tehetségkutatóján. Átlagos kinézet, félénk előadás. Díj kidob.

Aztán ugrunk az időben. Noni már felnőtt nő. Sőt, egy sztár. Látszólag mindene megvan, amit csak kívánhat. Hírnév, pénz, egy rapper pasi. Valami mégsem stimmel. Noni épp átvette élete legfontosabb díját, mégis egy üveg pezsgő elfogyasztása után jobbnak látja, ha véget vet az életének. Megpróbál leugrani a szálloda erkélyéről, ám szerencséjére egy zsaru megmenti. A hős Kaz, egy jóképű és komoly fiatalember, aki politikusi pályára készül. Egyikőjük karrierjének sem tenne jót ez a kapcsolat. Mégis összejönnek.

Egy romantikus majdnemtinifilmbe csomagolt sok mondanivalót magában rejtő jó filmet láttam.

A főszereplő életét édesanyja irányította, úgy ahogy jónak látta. Ami nem biztos, hogy a lányának is jó. Erre Noninak magának kell rájönnie. Ahogy akár nekünk is, ha hasonló cipőben járunk. Mindig a saját életünket kell élnünk! Nem azt, amit más ránk erőltet, vagy elvár tőlünk. Vállalni a felelősséget a döntéseinkért, kiállni magunkért, talán a legfontosabb mérföldkövek a felnőtté válás útján.

Nagyon vártam már, hogy ez a film végre szinkronosan is elérhető legyen. Tudtam, hogy a Nem adok kosarat készítőinek a munkája, és szerencsére nem kellett csalódnom. Végig lekötötte a figyelmem, a sztori jó, és jó irányba halad. A szerelmi szál is tetszett. Egyszóval érdemes megnézni. 5/5.

Zsüdike

The good fight

Nagyon tetszett Andee legutóbbi kezdeményezése, mikor a neki tetsző új sorozatokról posztolt a DW-n. Kedvet is kaptam magam is J

Mindig is szívem csücske volt a The good wife, magyarul A férjem védelmében című ügyvédes sorozat. Nagyon jó (női) karakterek szerepeltek a sorozatban. Érdekes ügyek, visszatérő szereplők. 7 évadot élt meg, de az utolsó kettő miatt nem sértődtem volna meg, ha el sem készül. De ha már volt, megnéztem.  Ezalatt a hét évad alatt a főszereplő – Alicia Florrick – történetéből már mindent kihoztak amit csak lehetett, de –szerencsémre- a készítők felismerték, hogy merre és kivel érdemes tovább vinni a szálat. Fogták a többi izgalmas női mellékszereplőt, és megszületett egy spin off, bár ha úgy vesszük, inkább futott tovább a sorozat The good fight, magyarul Diane védelmében címen. (Ezen a frappáns magyar fordításon azóta is próbálok szemet hunyni.)

Az első három résszel már találkozhattak azon szerencsések, akiknek van otthon HBO-juk. Akiknek pedig nincs, hozzáférhetnek a neten, ahol kis angol gyakorlás gyanánt, a teljes első évad is megtalálható magyar felírattal.

Bízom benne, hogy lesz folytatása, mert a The good wife/fight hosszú évek óta a legjobb ügyvédes sorozat, amt gyártanak. (amihez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy mindkét sorozat producere Ridley Scott, akinek többek között az Alient is köszönhetjük)

Zsüdike

Arany

Gold (2016)

Matthew Mcconaughey újabb átalakulásának lehetünk tanúi. Fizikailag (elhanyagolt külső, nagy pocak) mindenképp. Színészileg nekem ebben a szerepében inkább csak erőlködött, de mondjuk azt meggyőzően, szinte már elhittem, hogy ez egy új karakter, és nem ragadt bele az előző piás/drogos szerep egyikébe. Ha valami újat mutat, vagy máshogy mutat, biztosan jobban átjön. De talán arról van szó, hogy korábban olyan magasra emelte a lécet, ahonnan már nincs tovább. Az utóbbi években túlságosan látványos volt a fejlődés mind szinészi játék, mint szerepválasztás terén, hogy megkockáztatom, elérte a saját határait. Ami persze egy érhető dolog lenne, hisz egy igen magas szint ahonnan Mcconaughy – javára legyen írva - még mindig ugyanazzal az alázattal száll alá a piás lúzer szerepébe. A néző pedig csak ámul, hogy megint hogy átváltozott, de már sokadszor, és így szerepről szerepre elveszti az újdonság varázsát.

De a sztori:

Kenny Wells szinte az apa anyatejjel szívta magába az érckutatás tudományát. Ám az apjától megörökölt bányászcéget mégsem tudta életben tartani. Lecsúszott piás válik belőle, akinek egy kocsma az irodája. Ám két dolog van Kenny életében amibe mindig bele tud kapaszkodni. Az egyik a – hozzá képest nagyon is csinos – barátnője, aki a bajban sem hagyja magára, illetve az álmai és a hite, hogy aranyat talál. Egy ilyen álomnak köszönhetően a maradék dollárjaiból utolsó utáni próbálkozásként elutazik Indonéziába, hogy a jóhírű érckutató Michael Acosta-val egy elmélet alapján, amiben már csak ők ketten hisznek aranyat bányásszanak a dzsungelben.  De minden rosszul megy, a jelentések szerint nincs a földben semmi értékes, a tetejében Kenny is maláriát kap, ám ekkor, mint egy csoda mégis aranyra lelnek. Egycsapásra megváltozik az életük, felkerülnek a nagykutyák közé, ahol vagy megtanulnak olvasni a sorok között, vagy felfalják őket vacsorára.

A film vége szerencsére meg van spékelve egy jó kis csavarral, ami nagyon hiányzott volna onnan, ha nincs. És mert megtörtént eseményt dolgoz fel, és mint tudjuk, az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, ezt jól odatette az biztos.

(Túl)Tökéletes színészi játék, érdekes sztori. Nálam 4/5. Jó szórakozást hozzá.

Zsüdike

(csatoltam egy szép M.M-t, csak hogy emlékezzünk rá, ilyen is tud lenni, ha épp nem egy piást játszik) 

A fegyvertelen katona

Hacksaw Ridge (2016)

Ennek a filmnek két érdekes pontja is van, ami már látatlanban felkelti az érdeklődést. Az egyik, hogy igaz történeten alapszik, a másik, hogy Mel Gibson rendezése. Illetve még egy személyes szempont, hogy tesóm is jószívvel ajánlotta megnézésre. Ezek után meg pláne nagy várakozásokkal ültem neki. 

Na lássuk:

Főszereplőnk, Desmond Doss nem túl rendezett családi hátérrel rendelkezik. Az első világháborút megjárt és az ott átélt borzalmak és veszteségek miatt alkoholistává vált édesapja rendszeresen bántalmazza az egész családot. Mindezek ellenére, Desmondból és öccséből rendíthetetlenül istenhívő és kiegyensúlyozott felnőtt lesz. Már folyik a második világháború, mikor Desmond megismeri élete szerelmét, Dorothy-t. Ám még ez sem tartja vissza attól, hogy a bajban szolgálja a hazáját és önként bevonul a hadseregbe. Már a kiképzés alatt mindenki legnagyobb megdöbbenésére kinyilatkoztatja, hogy a hite miatti lelkiismereti okból nem öl embert, ergo fegyverhez sem hajlandó nyúlni. Gyávának titulálják, és mint ahogy lenni szokott mikor valaki kilóg a nyájból, mindenki ellene fordul. Desmond végül sok nehézség árán, de eléri, hogy felcserként a seregben maradhasson. Innen már irány a japán front, ahol Desmond olyat visz véghez, ami valóban nem lehet más, csak Isteni csoda.

Mint már említettem Mel Gibson egy igaz történetet vitt filmre. Éppen ezért nehéz elfogadni, hogy ez  tényleg – kis túlzással – de pont így történt. Mert pontosan az ilyen történeteket szoktuk úgy említeni:  „ilyen is csak a filmekben van”. A Desmondhoz hasonló emberek, akik megingathatatlanul kiállnak a hitük mellett, akik az életüket kockáztatják másokért, és vakon bíznak Istenben, tudva, hogy nem eshet bajuk, ők léteznek egyáltalán? Ha csak a fele igaz annak, amit megtudtunk Desmond Doss életéről, már akkor is egy csodálatra méltó hős. És pont.   

Mindezek ellenére, ha a egész csodálatos történet szóról szóra igaz, így is rendkívül hatásvadásznak éreztem sok helyen. De ettől függetlenül tetszett. És a Pókemberből ismert Andrew Garfield is totálisan elnyerte a tetszésem. 4/5.

Zsüdike

Férfi kell!

Man up (2015)

Hogy milyen egy tökéletes vakrandi? Szerintem pont olyan, mint amit ebben a filmben átélhetünk a szereplőkkel. De hogy kifejtsem: Nancy egy 34 éves roppant cinikus szingli nő, aki félig-meddig akaratlanul ellopja egy másik nő, khm, illetve egy 24 éves lány vakrandis pasiját az orra elől. Valami megfogja Jack-ben és csak hagyja magát sodorni az eseményekkel. Míg nem az egyik helyen össze nem fut egy őrült volt osztálytárssal, aki miatt borul minden és kiderül, ki is ő valójában. A pasi kiakad, mégsem tudnak elszakadni egymástól, és továbbra is egyik kalandból keverednek a másikba. Előkerül Jack volt felesége, sőt még a 24 éves csaj is, akivel eredetileg randizott volna. És hogy ezek után egymásra találnak e? Azt hiszem, ez már a elejétől borítékolható mindenkinek.

Nagyon szeretem Simon Pegg filmjeit. Vannak közte jók, és vannak közte nagyon jók. Hogy ezt hova sorolom? Nekem ez a film tökkkéletes kikapcsolódást nyújtott vasárnap délután. Maga a sztori, hogy bármelyikünk lehetne Nancy helyében, nagyon megfogott. Utólag végiggondolva, még könyvben is szívesen olvasnék hasonlót. Hát még a film hangulata, a londoni éjszaka...

Újranézős lesz. Nálam csakis 5/5 

Zsüdike

Hivatali karácsony

Office Christmas party (2016)

Hol is kezdjem? A sztori nem bonyolult, pár mondatnál többet nem is érdemes rá pazarolni.

Ahhoz, hogy megmeneküljön a cég, egy hatalmas karácsonyi bulit kell szervezniük a dolgozóknak. Persze semmi sem úgy alakul ahogy kellene, de SPOILER mégis minden jól sül el SPOILER vége.

Ebből a filmből annyi mindent ki lehetett volna hozni, mivel a sztori jó. Láttunk már jó bulifilmet, sőt (Legénybúcsú, Projekt X stb.), de Jennifer Aniston ide vagy oda, a Hivatali karácsony a nyomukba sem érhet. A poénok gyengék, holott egy-két karakter még akár működhetett volna is (pl a titkárnő, vagy a HR-s), de még ők sem tudták megmenteni a filmet.

Nagyon gyenge. Sajnos csak 2/5.

Zsüdike

A Kaptár: Utolsó fejezet

Resident Evil: The final chapter (2016)

És igen, végre elérkeztünk a  Kaptár – ha jól számolom hatodik - , vagyis befejező részéhez. Véleményem szerint ezt a mindent megmagyarázó és lezáró részt be lehetett volna biggyeszteni közvetlenül a harmadik, vagy ha nagyon nem bírunk magunkkal, akkor a negyedik rész után is. De nem így történt. (ami amúgy tök érthető, amíg léteznek olyan hülyék, mint pölö én, akik az összes részre megvették a mozijegyet, és ha most kitalálnák, hogy lesz még egy ráadás rész, persze arra is. Menthetetlen L)

Tehát a sztorit tekintve Alice egyedül ébred a semmi közepén. Legyőz egy – számomra már túltolt – zombimadárdinoszaruszkeveréketvagymit – és fut is tovább. Aztán egy érdekes dolog történik, az eddig ellenségének tekintett Vörös Királynő (a kislány formájú program, ami a Kaptárt őrzi), ad egy tippet Alicenek, hogyan állíthatja meg a T vírust. Hogy ezt megtegye, vissza kell mennie a bölcsőhöz, vagyis Raccoon City-be, azon belül is a Kaptárba. Erre az akcióra 48 órája van. Alice versenyt fut az idővel, közben harcol, elájul, elkapják,  megszökik, nekimegy egy csapdának, elájul, megmentik, régi ismerősökkel találkozik, harcol, menekül, embereket veszít, Ő túlél, elárulják, rájön mindenre, üldöz, harcol, menekül, megmenti a világot.

Több észrevételem is van ezzel a résszel kapcsolatban (is).

Ami sok volt: a robbantás, a tűz, tűzön való sértetlenül átmotorozás, a robbantás erejétől való elugrás.

Ami már nonszensz: azt most hagyjuk, hogy Alice mindent túlél, mert az alap. Nem fog rajta a golyó se semmi. Ez már szinte fel sem tűnik. Na de, hogy mindig mindenhol csak a modellek és a jópasik élik túl a zombikat???? Oké nem panaszkodok, mert pölö most így ismerhettem meg egy igen tehetséges és professzionális színészt, akinek máris nagy jövőt jósolok. Ki veszi ezt be? Tehát William Levy, kurva jó pasi és pont. SPOILER - Csak sajnos túl hamar elpatkol – SPOILER vége. Kép csatolva. Ugye, mondtam?! J

Összefoglalva a Kaptártól azt kaptam, amit vártam, sőt most egy kicsit többet.

Amit vártam és kaptam: zombik, minimális fordulat, Alice ahogy mindenkit kinyír, és a szokásos: egy csapat ember elindul valahova, de ahogy összeállnak már tudjuk, hogy Alice-en és Claire-en kívül csak azért vannak ott, hogy látványos halált haljanak.

A plusz pedig, hogy kerek egésszé állt össze a történet. És egész elfogadható kis sztori lett belőle.

Ami hiányzott: a kurva jó – rezidentívölös - zene, amitől pölö a harmadik rész lett a kedvencem.

Nálam a Kaptár befejező része 4/5. De csak mert elfogult vagyok, kövezzetek meg.

Zsüdike 

A védelmező

Jodi Ellen Malpas - The protector

A sztori dióhéjban: Jake egy testőr, ex mesterlövész, akinek a múltja sötét titkokat rejt, és aki mindenkit megdug, aki csak mozog, hogy elterelje a figyelmét a démonjairól. Új munkája, hogy megvédje Camille-t, egy dúsgazdag üzletember lányát, akit halálosan megfenyegettek. Természetesen Camille múltja is sötét titkokat rejt. És természetesen Jake egy férfiisten aki köztünk jár, Camille pedig modell, de olyan gyönyörű, amilyet még nem látott a világ. És most jön a csavar, mindenki kapaszkodjon meg az asztal sarkában, ezek ketten összejönnek. Bár nem akarnak, sőt!, de hát már az első találkozásukkor a szemezéstől majdnem elélveznek, szóval nehéz kitalálni, hogy ebből csak dugás lehet. Félre ne értsen senki, tudtam én mire fizetek be, hisz olvastam már hasonló témájú erotikus könyvet. De most A védelmező valahogy betette nálam a kaput. Egy darabig nem vagyok hajlandó hasonló könyvet a kezembe venni. Időpocsékolás!!! Az egész történetet kb fele ennyi papír elpazarlásával is le lehetett volna tudni. De mivel kb 10 oldalankét felváltva győzködik magukat, hogy „nem, sosem jöhetünk össze”, és hogy „nem, nem érdemlem meg”, vagy hogy „nem, hazudik, eltitkol valamit”, stb és két oldalon keresztül monologizál magában erről, nagyon de nagyon dühítő. Szó szerint átlapoztam ezeket a részeket. Pedig maga a sztori annyi erotikát és izgalmat rejt magában, hogy miért nem sikerült ezt megvalósítani?! Na az a rejtély.  

Egy szó mint száz, talán túlzásba esek, vagy csak most telt be nálam a pohár, de ennél még én is jobbat írok. És pont.

2/5

Zsüdike

Amíg a lányod voltam

Elizabeth Little - Dear Daughter (2014)

Jane Jenkins 10 évet ült börtönben anyja meggyilkolásáért. Ártatlanul vagy sem, azt még ő maga sem tudja, bár ügyvédjén kívül mindenki bűnősnek tartja. Hogy kiderítse valójában mi történt azon a végzetes estén, mindennél előbbre való a számára. A nyomok egy kisvárosba vezetnek, ahol álnéven kezd kutatni, bár még maga sem tudja elképzelni, kőgazdag úrinő anyjának mi köze lehet egy istenháta mögötti helyhez. A sajtó a nyomában, nincs sok ideje. A helyiek barátságosak és Jane számára hamar kiderül, hogy jó nyomon jár. Leo, a jóképű helyi zsaru is kicsit megbolondítja a dolgokat, szóval lesz itt még érdekesség.

A könyv nem az a klasszikus krimi, legalábbis számomra, aki pl Agatha Christie-n nőtt fel. Mégis tetszett, többek közt mert Jane karaterét nagyon egyedire, és szórakoztatóra sikerült megírni. A szeremli szál sem az a most megszokott egymásnak esős, durr bele szerelem, hanem inkább – ami amúgy nekem is jobban bejön – az a macska-egér játékra hajazó egymást kerülgetős flörtölés.

Összefoglalva, én jól szórakoztam. Csajoknak jószívvel ajánlom. 4/5

Zsüdike 

A szoba

Room (2015)

Egy újabb könyv, amit megfilmesítettek, és egy újabb könyv, amit most már bánok, hogy nem olvastam el.

Joy-t hét éve tartja bezárva egy férfi, akinek még nevét sem tudja. Öt éves kisfia, Jack az egyetlen jó dolog az életében. Joy tudja, mi van a szobán túl. Jack nem. Neki a szoba jelenti a világot. És az anyja. Mikor Jack öt éves lesz Joy rájön, ez így nem mehet tovább, és tervet eszel ki a szökésre. Miután sikerül kiszabadulniuk, egészen más nehézségekkel kell szembenézniük. Jack számára minden új és ijesztő. Joy pedig nem tudja kezelni a történteket, érzelmileg összeomlik.    

Ez a film számomra nagyon felkavaró élmény volt, és nem csak azért, mert már magam is anya vagyok. Hanem mert ha belegondolunk, ez egy megtörtént eset is lehetne. Sajnos túl sok ehhez hasonló hírrel találkozunk nap mint nap, és sajnos el kell fogadnunk, sőt tudatosítani kell magunkban és gyermekeinkben, hogy rossz emberek igenis léteznek, köztünk járnak, és sosem lehetünk elég óvatosak. 

Na de vissza a Szobába.

A történéseket főleg Jack szemszögéből látjuk. Éppen ezért csak érintőlegesen derülnek ki számomra fontosnak tűnő részletek. Illetve, csak amíg végére nem értem a filmnek, egészen addig érdekelt, hogy rabolták el Joy-t, miért pont őt, vagy hogy alakult ki ez a mindennapos rutin, amit mi már kész tényként kapunk. Illetve a legfontosabb, hogy szabadulásuk után, mi lesz az elrablóval. Aztán mikor kikapcsoltam a tévét, csak akkor gondoltam bele, hogy a tények amiket hiányolok most nem számítanak. Ebben a filmben érzelmeket akartak bemutatni és nem egy elrablást dokumentálni.

A történetet két részre osztották. Az első részben csak a szobában vannak. Ez az érdekesebb, feszültebb része a filmnek. Az ezt lezáró szökési jelenet pedig igazán izgalmasra sikerült. A második rész már a kinti világ nehézségeiről szól. Itt egy kicsit lelassul az amúgy sem gyors sztori. Talán másnak ez már sok, nálam még ok volt.  

Ami tetszett, hogy egy ilyen típusú filmtől az ember azt várja, hogy a sztori majd folyamatosan ugrál az időben, beavat a részletekbe, de ezt nem kaptam meg. Sok minden az én fantáziámra volt bízva, a lényegtelen infokkal nem foglalkozott. A két főszereplő volt a központ, semmi más.

Az anyát játszó Brie Larson zseniális alakítását csak a kisfiú tudta túlszárnyalni. Mindketten szenzációsan játszották szerepüket, le a kalappal.

A film nálam 5/5. Nagyon emlékezetes és elgondolkodtató egy mű. 

Zsüdike