Elvis és Anabelle

Elvis and Anabelle (2007)

Drámain sokatmondnó és depressziósan romantikus film, ami már itt csücsül a gépemen egy ideje, és tegnap hogy miért éppen ezt vettem elő, azt csak Jóisten tudja, de Ő biztos, mert mint kiderült, most tényleg egy ilyen ébresztő pofonra volt szükségem, amit ettől a mozitól kaptam.

Elvis egy „apját egyedül nevelő”, felelősségteljes fiatal, aki a családi temetkezési vállalkozást viszi tovább. Magányos, depressziós életet él, bár apját szeretettel gondozza, vigyázza.

Anabelle anyja és nevelőapja nyomására sorra indul a szépségversenyeken, majd az utolsó megmérettetést is megnyeri, Texas szépe lesz. Meglepő fordulat, hogy miután a korona a fejére kerül, Anabelle evési zavarai miatt összeesik és meghal. Itt kapcsolódik össze a két fiatal sorsa, mikor Anabelle ki más, mint Elvis balzsamozó asztalán végzi. Ekkor üt be az első csoda: Anabelle feléled. Ebből persze hatalmas szenzáció lesz, amit Anabelle-t leszámítva, mindenki élvez a családjában. Egy nap a lány fogja magát, és megszökik. Elvis-éknél talál menedéket, akiket eddig nem ismert, ám most mégis felforgatja a nyugodt ritmusban folyó depresszív életüket. De ez az idilli összeköltözés nem tarthat soká, Anabelle-t ugyanis már a rendőrséggel is kerestetik.

Rendkívül egyedi történet, bár sajnos a film végén ellőttek egy-két klisét, de még így is lebilincselő a sztori, amivel nem találkozunk minden bokorban.

Elvis figurája számomra több izgalmat rejtett magában, mint Anabellé, a titokzatossága, szomorúsága érdekelt, elgondolkodásra késztetett.

És ami igazán érdekes, hogy a sok morbid, szomorú, depressziós jelenet után, a film mégis a szeretetről, a szerelemről szól, és arra hívja fel a figyelmünket, hogy a saját életünket kell élni, nem másét, és hogy csodák voltak vannak és mindig is lesznek.

Az egyetlen, végtelenségig idegesítő dolog Anabelle magyar hangja volt, ettől néhol még a karaktere is unszimpatikussá vált. Ennek ellenére, nagyon gyönyörűen morbid, nyomasztóan sokatmondó film, nálam 5/5.

Zsüdi

Tegnap éjjel

(Last night, 2010)

Michael és Joanna házasok. Miután egy partin Joanna látja Michaelt és annak új kolléganőjét beszélgetni, egyből látja, hogy férjének nem közömbös a nő, sőt egyértelműen vonzódik hozzá. Hazaérve számon kéri rajta, veszekednek, Michael megesküszik, hogy nincs köztük semmi, végül kibékülnek. Másnap Michael üzleti útra megy, ahova természetesen a dögös kolléganő is elkíséri. Azonban aznap Joanna is összefut egy rég nem látott, kedves ismerőssel. Akihez láthatóan érzelmileg kötődik. Így míg Michaelt Philadelphiában kísértik meg, addig Joanna volt szerelmével tölti az estét és az éjszakát.

Egy film az örök témáról. Vagyis a hűségről, a kísértésről, a "bűnbe" esésről. Vajon melyik a rosszabb? Melyik az igazi megcsalás? Amikor csak testi vonzalom van vagy amikor nem történik fizikai megcsalás, csak érzelmi kötődés? Vagy mindkettő ugyanakkora vétek? Ezt mindenki döntse el a saját értékrendjének megfelelően.

Igazából nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e a film. Alapjáraton lassúnak és unalmasnak tartanám, de valamiért mégis elérte, hogy végig nézzem és kíváncsi legyek az események alakulására. Lekötött és magával ragadott a hangulata. Mert bár melankólikus, valahogy mégsem éreztem unalmasnak. 

Mindemellett Keira Knightley még mindig nem tartozik a kedvenc színésznőim közé. Nem tehet róla, de idegesít a feje és az arckifejezései. Viszont Guillaume Canet, akit idáig nem ismertem, nagyon is elnyerte a tetszésemet. Bevallom bejövős.:)

Nehéz pontszámot adni, de legyen 4/5.

Andee

Elveszett

(Gone, 2012)

Jill egy fiatal lány, aki a nővérével él, éjszaka dolgozik, nappal, pedig leginkább a Forbes Parkot járja. Első ránézésre kissé borult és paranoid. Amikor egyik reggel hazaér a munkából és nem találja a nővérét Molly-t, egyből a rendőrségre megy. A nyomozók azonban nem túl segítőkészek. Nemsokára ki is derül, hogy miért. Egy évvel korábban Jill-t a Forbes Parkban találták meg sárosan, pizsamában. Azt állította, hogy elrabolták és egy gödörben tartották fogva, de sikerült elszöknie. Mivel a rendőrök nem találtak semmi használható nyomot és Jill-nek korábban már volt pszichés problémája, így nem nagyon hittek neki. Ahogy most sem...

De Jill hajthatatlan, biztos benne, hogy Molly-t ugyanaz az ember rabolta el, aki annak idején őt is. Mivel a rendőrségre nem nagyon számíthat, így egyedül kezdi el követni a nyomokat és keresni a nővérét. Eközben pedig a zsaruk, nem hogy segítenének, inkább őt kezdik el üldözni.

Hogy Jill tényleg csak képzelődik-e vagy az egész sztori igaz, az a film végére kiderül.

Megmondom őszintén, hogy én egy picit csalódott voltam a végén. Valahogy végig arra számítottam, az az érzés volt bennem, hogy lesz egy csavar, vagy egy jó kis csattanó, ehelyett csak egy sima lezárást kaptam. Biztos velem van a baj, talán túlságosan hozzászoktam a "csavaros" thrillerekhez, de úgy érzem ennél többet is ki lehetett volna az alaptörténetből. De hát nem vagyok forgatókönyvíró, ami valószínűleg nem véletlen, így én csak pontozni  tudok a képernyő innenső oldaláról.

A hiányérzetemtől függetlenül nem volt rossz film, a pontszámom 4/5, mert azért pörgős és izgi volt.

Ja, és tetszett, hogy a főszereplő csaj, miközben nyomozott, csípőből nyomta a kamu sztorikat mindenkinek.:)

Andee

Csatahajó

(Battleship, 2012)

A film egy tudományos felfedezéssel indul, mégpedig, hogy találtak egy naprendszert, melyben van egy bolygó, ami talán alkalmas lehet az életre, így üzenetet küldenek oda. Kérdés, hogy ez jó ötlet-e? Ugrás...

Alex Hopper Hawaii-n él, 26 éves, nincs munkája, eléggé öntörvényű és vonzza a bajt. Miután az egyik csajozási kísérlete szó szerint sokkoló (de legalább sikeres) véget ér, bátyja kijelenti, nincs mese, Alex is belép a seregbe. Újabb ugrás pár évvel későbbre, amikor is a RIMPAC nevű haditengerészeti hadgyakorlat zajlik, melyben 12 ország tengerészei vesznek részt. A gyakorlat közben azonban furcsa dolog történik. Öt ismeretlen objektum közelít a Föld felé, melyből egy megsérül és Tokióban zuhan le, négy pedig éppen a hadgyakorlat közepére. Igen, az idegenek jöttek le a Földre, valószínű a korábban küldött üzenet miatt, és arra készülnek, hogy "haza telefonáljanak" a többieknek, hogy ők is jöhetnek. Alex és aki illetve ami megmaradt a hadgyakorlatozókból, miután magukhoz térnek az első sokkból, felveszik a harcot az űrlények ellen.

Biztos sokan azt mondják, hogy ugyan, ez csak egy újabb amerikai tucat sci-fi, és bár bevallom, hogy egy-két párbeszédet én is elég együgyűnek véltem benne, ennek ellenére valamiért mégis magával ragadott. Teljesen lekötött, egy percig sem unatkoztam, és a látványosságával is lenyűgözött.

Érdekesnek találtam, ahogy az idegenek szemével láthattuk a világot. Mindaddig ártalmatlannak (zöldnek) látták az embereket és a hajókat is, amíg fegyvert nem fogtak rájuk vagy veszélyesnek nem érzékelték őket. Persze ettől függetlenül rengeteg ártatlan ember hal meg miattuk, ezért nem tekinthetőek éppen ártalmatlanoknak.

Igazi élmény volt! Bár lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy nagy vásznon néztem. Nem tudom, hogy tv képernyőn mennyire érvényesül a látvány.

Mindentől függetlenül a pontszámom 6/5.:)

Ja és mint a végén megtudtam, a film a Hasbro Torpedo játéka alapján készült.

Andee

Hallgass a szívedre! - (Listen to Your Heart) - 2010

Danny pincérként dolgozik egy étteremben, ahol zongora is van. Zárás után azon szokott játszani és dalokat is ír - egyelőre hobbi szinten.

 Megkeresett pénzéből álma megvalósítására gyűjt. Egy nap találkozik egy lánnyal, Arianával, aki gazdag családjával ebédel az étteremben. Első látásra beleszeret, mielőtt hallaná a lány hangját (ami kicsit furcsa, főleg egy pasitól ). 

Később kiderül, hogy Ariana hallás sérült, és ráadásul erős akaratú, túlságosan féltő anyja még ellenzi is a szegény fiúhoz fűződő kapcsolatát. 

Ők mégis megismerkednek ... :)

A film egyik legszebb mondanivalója benne van ebben az idézetben, Danny vallomása Arianná-nak:

„Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Mikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja.

És tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert nehéz.
Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki.”

 

Többet nem árulok el, találhatunk hibákat is - ha arra koncentrálunk, és itt-ott könnyfakasztó a film, de sok szép pillanatát érdemes észrevenni! 

Nekem 4/5. 

***Timity*** 

Fogadom – (The Vow) - 2012

Leó ( Channing Tatum, pl. a 2006-os Step Up-ból ismerős helyes pasi) felesége: (Rachel McAdams pl. a Szerelmünk lapjaiból) Paige súlyos autóbalesetet szenved, és hosszú ideig kómában fekszik. 

Mikor felébred, az utóbbi 5 év kiesik az emlékezetéből, és csak az azelőtti életére emlékszik, amikor még jogot tanult, más férfi volt a vőlegénye és a szüleivel élt – akikkel 5 éve teljesen megszakította a kapcsolatot.

Férje, Leó mégsem adja fel, vissza akarja szerezni szerelmét, és mindent meg is tesz érte... :)

 Igaz történet alapján készült a film, egy fiatal házaspár szerelméről szól - de nem csak a szokásos csöpögős romantika. 
Az élet nehézségeivel való küzdelemre és a problémák megoldására ösztönöz a történet. A reménysugár napjainkban, bár elég ritka az ilyen mély kapcsolat, de létezhet.

Csak meg kell érte dolgozni.

Nekem nagyon tetszett!

5/5

***Timity***

Coco Chanel

Coco avant Chanel (2009)

Audrey Tautou játssza Gabrielle „Coco” Chanel-t ebben az életrajzi drámában, ami hol unalmas, hol pedig lebilincselően érdekes élményt nyújt, miközben megerősítést nyerek, miszerint Audrey tényleg bájos a hatalmas fekete szemeivel, de mint színésznő, lapos és eszköztelen.

Gabrielle és nővére árvaházban nő fel. Kikerülve fiatal nőkként nappal egy szabónál varrnak, éjszaka egy füstös kávéházban énekelnek. Az egyik dal egy kutyáról szól, Coco-ról, innen a becenév. (Na, ezt például nem gondoltam volna. Már érdemes volt megnézni a filmet) Gabrielle itt ismerkedik össze Etienne Balsan-nal. Balsan gazdag és befolyásos, egyben egy felső körökben mozgó léhűtő. Jól kijönnek Coco-val, de szerelemről szó sincs köztük. Mikor Gabrielle testvére az udvarlójához, a báróhoz költözik, a lány magára marad. Vesztenivalója nem lévén útra kel, és meglátogatja Balsan-t. Hívatlan vendéghez képest pofátlanul sokáig marad, persze nem ingyen. Szolgáltatást nyújt, melybe beletartozik, hogy ha kell, szórakoztatja Balsan vendégeit, vagy éppen megosztja ágyát a férfival. Ottléte alatt egy ismeretlen világ nyílik meg a lány előtt, a gazdagok világa. Egy nap megismerkedik Arthur „Boy” Capel-lel, aki Balsan üzletfele. Vibrál köztük a levegő, és végre Gabrielle is megtapasztalja, mi a szerelem.

Egyik érdekes momentum a filmben, hogy Gabrielle sokáig nem is a varrásban, a divatban, hanem a színpad világában látja a jövőjét. Milyen szegény lenne ma a divat világa, ha Coco Chanel „csak” egy színésznő lett volna, ha még híres, akkor is.

Illetve ami még tetszett, hogy a divat, a stílus csöpögtetve, de folyamatosan jelen van a filmben. A stílus az, amit pénzért nem lehet megvenni, éppen ezért egy árva lány is válhat divatdiktátorrá, ha elhiszi, hogy sikerülhet.

Ez az életrajzi dráma olyan magánéleti mérföldkövekbe enged betekintést, ami számomra szokatlan, de egyben örvendetes is. Ez rendkívül elnyerte a tetszésem. Viszont maga a sztori sokszor lassúnak tűnt. Csak és kizárólag a vontatottság, és Audrey játéka miatt adok rá 4/5 pontot. Másképp max-ot kapott volna.

Zsüdi

Sose hátrálj meg

(Never Back Down, 2008)

Alapvetően nem vagyok odáig a verekedős filmekért, mert valahogy még nem sikerült rájönnöm, hogy mi a jó abban, hogy végignézed, ahogy két ember szétveri egymást. És bár a most pontozni készült film nagyon is a verekedésről szólt, mégis tetszett és a képernyő elé szegezett.
A sztori a következő: Jake új városba, Orlandoba költözik öccsével és anyjával. Az új iskolában a foci helyett a bunyó a menő. Jake-t nem érdekli a verekedés, azonban ezt a helyi menő csávó, Ryan nem akarja annyiban hagyni. Sikerül is annyira feldühítenie Jake-t (miután meglebegteti a vörös posztót, vagyis az apja halálát a szeme előtt) hogy az belemenjen a harcba. Persze nem kérdés, hogy elsőre ki húzza a rövidebbet. Miután Jake összehaverkodik az egyik iskolatársával Max-el, Max elviszi őt egy edzőhöz, aki segít neki uralkodni a haragján és megtanítja küzdeni.
Emellett persze képbe kerül egy lány is és a Kiverős, ami nem más, mint a helyi harcosok illegális bajnoksága. A film végére az is kiderül. hogy Jake-nek sikerül-e megnyernie harcait. Minden téren.

Nem egy Oscar-díjas alkotás, nekem valamiért mégis nagyon tetszett.
Mialatt ezt a filmet néztem egy percre sem unatkoztam, végig lekötötte a figyelmem. Ami nagy szó, mert mostanában alig tudok végig ülni egy-egy filmet. Pörgős (valószínű a sok verekedős rész miatt) és a zene is végig jó volt benne.

A rossz fiú szerepét Cam Gigandet-nek szánták, és ismét meg kellett állapítanom, hogy ez mennyire jól áll és jól megy neki. Ebben nyilván az is közre játszik, hogy kinézetre is egy tipikus rossz fiú. És azt hiszem kevés olyan nő van, aki ne szeretné, hogy egy ilyen pasi egyszer bele vigye a rosszba.:P
Na de visszatérve az eredeti témához, abszolút ajánlom a filmet, ha nem riadsz vissza a verekedős témától.
Ha jól láttam készült belőle egy második rész is - persze más szereplő gárdával - úgyhogy már fel is került a megnézendők listájára. Remélhetőleg arról is hasonló jót fogok tudni majd írni.
A pontszámom 5/5.

Andee

Az igazi kaland

(We Bought a Zoo, 2011)

Egy családi film, 2 óra kellemes időtöltés.

Benjamin felesége halála után egyedül neveli kamasz fiát Dylan-t és kislányát Rose-t. Miután Dylan-t eltanácsolják az iskolából és a munkahelyén is felmond, Benjamin úgy dönt változásra van szükségük, mégpedig költözés formájában. Meg is találja a tökéletes házat, azonban van egy kis bökkenő...A házhoz ugyanis tartozik egy állatkert és a tulajdonosok csak azzal a feltétellel adják el, ha az állatkert is tovább üzemel. Benjamint viszont ez sem rettenti el, úgy gondolja ez majd egy igazi kaland lesz. De mint ahogy azt gondolni lehet egy állatkert fenntartása és irányítása nem sétagalopp és nem is olcsó mulatság. Mégis amíg a nyitásra készülődnek Benjamin és a gyerekek is lassan elfogadják és feldolgozzák az imádott feleség és édesanya elvesztését.

Szerintem egy aranyos, "egyszernézhetős", megfelelő számú szívszorító jelenettel megtűzdelt kis film. A főszereplő kislány pedig egyszerűen imádni való, a szinkronhangját is tökéletesen eltalálták.

Ami zavart benne, hogy Scarlett Johansson végig egy arckifejezéssel játszik benne, persze amikor épp nem bárgyún mosolyog.

A film egyébként - mint ahogy az a végén kiderült - igaz történetet dolgoz fel.

Egy jó szívű 4/5-ös pontszámot kap Tőlem.

Andee

Álomháború

Sucker punch (2011)

„Mindenkinek van egy angyala. Egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt. Egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét. De ne hagyd, hogy becsapjon a látszat. Erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted, hanem, hogy a színpad széléről a füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világok felett.”

A Sweet Dreams egyedi feldolgozásával, és ezzel a monológgal indul ez a inkább érdekes, mint kiemelkedő lenyűgöző film.

A rendezői székből Zack Snyder komponálta az Álomháborút, aki többek között a 300 című, az utóbbi évek egyik legmeghatározóbb, megosztóbb filmjét is rendezte. Ha még emlékeztek a 300 stílusára, képi világára, akkor az Álomháború első öt perce után, már tudjátok, hogy Zack Snyder keze benne van a filmben, semmi kétség.

A történet maga lecsupaszítva végtelenül egyszerű. De a képzelet és a fantázia új dimenzióba repíti a sztorit, ettől válik érdekessé, vagy inkább szokatlanná a film.

Mikor Baby Doll édesanyja meghal, ő és húga a nevelőapjukra marad. A férfi, mikor megtudja, hogy mindent a lányok örököltek, az életükre tör. Baby Doll húga meghal, míg a lányt elmegyógyintézetbe záratja, ahol megegyezik egy ápolóval, hogy lobotómiát végeznek Baby Doll-on 5 nap múlva. Innentől a lány már nem egy intézetben, hanem egy bordélyházban éli az életét. Megismerkedik négy sorstársával, akikkel együtt kitervelnek egy szökést, öt napjuk van, hogy elérjék a céljukat, a szabadságot.

„És végül az utolsó kérdés. Ki lesz a történet főhőse? Ki húzza el a függönyt? Ki irányítja a tánclépéseinket? Ki kerget az őrületbe? Ki ostoroz és adja ránk a győzelmi koronát, ha túléljük a lehetetlent? Ki ő? Ki teszi mindezt velünk? …. Ki segít, hogy életünkkel tisztelegjünk a szeretet előtt? Ki küld ránk szörnyeket, azt énekelve, hogy sose halunk meg? Ki tanít meg rá, mi a való és mi a nevetséges hazugság? Ki dönti el, hogy miért élünk és miért halunk meg? Ki láncol le minket? És ki őrzi szabadságunk kulcsát? MI MAGUNK. Meg van minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!”

A tanulság az utolsó jelentben a fenti szavakkal van megfogalmazva. Nincs szükség önálló munkára mondhatni, szánkba rágja a lényeget. Valakinek épp erre van szüksége, tehát, talán jól is van ez így.

A filmnek érdekes a hangulata, figyelemre méltó a képi világa, és ez a kettőt zseniálisan kiegészíti, sőt megkoronázza a zene. Többször volt olyan érzésem, mintha egy számítógépes játékkal játszanék, a kép, a harci jelentek arra emlékeztettek.

Rég láttam már ilyen érdekes filmet. Nem mondom, hogy tetszik, de valamiért mégis végignéztem elkapcsolás nélkül. 4/5.

Zsüdi

Válogatott gyilkosok

(Killer Elite, 2011)

Danny és társai hivatásos gyilkosok. Megkapják a célszemélyt és kiiktatják. Amikor azonban az egyik akció során egy gyerek is majdnem meghal Danny úgy dönt, hogy kiszáll és maga mögött hagyja a múltat és az öldöklést. Egy évvel később azonban csomagot kap, korábbi társát és mentorát Huntert fogva tartják, mert vissza akart lépni egy megbízásból. Csak akkor engedik el, ha Danny elvégzi helyette a munkát, vagyis megbosszulja egy olajsejk fiainak halálát, hogy az visszatérhessen a törzséhez. 

Így felkeresi korábbi társait, összeáll a régi csapat és megkezdik a gyilkolást. Azonban vannak, akik ezt nem nézik jó szemmel, és a küldetés nem várt akadályba ütközik.

A film igaz történetet dolgoz fel, a hátterében az Oman-i háború áll, ami őszintén megvallom idáig kimaradt a történelmi ismereteimből.

Míg az elején picit unalmasnak találtam, a végére egész izgalmas lett. Sőt! A végére jó lett!:) Bár a 2 órás hosszat így is sokalltam egy kicsit.

Egy 4/5-öt kis jóindulattal megérdemel.

Zsüdi! Most esett le, hogy Clive Owen játszik benne, úgyhogy Neked muszáj lesz megnézned!;)

Andee

A tetovált lány

(The Girl with the Dragon Tattoo, 2011)

A történet egy az egyben megegyezik a Zsüdi által már megírt svéd eredetijével, így inkább csak azt osztanám meg veletek, hogy én milyennek láttam a filmet és sztorit.

Maga a történet, a nyomozás és ahogy egyre több dologra derül fény nagyon tetszett. Lisbeth vonala, a vele történő cselekmény nyers ábrázolása viszont néha sok volt. De talán pont ez adta meg azt a pluszt, amitől nem csak egy tucatfilm lesz belőle.

Az eleje kicsit lassan indult és bevallom azt vártam, hogy mikor és hogyan fog összeérni a két szál, vagyis a két főszereplő hogyan fog találkozni. A sok név között az elején le sem esett, hogy Lisbeth épp Mikael-t nyomozta le, csak amikor felmerült, hogy őt kellene felvennie asszisztensnek. Remekül sikerül is együtt dolgozniuk, viszont számomra meglepő volt, hogy nem csak a munka terén találnak egymásra. Nem éreztem úgy, hogy ez a szál szükséges lenne...és persze nem gondoltam, hogy Mikael vonzónak találná Lisbeth-et.

A vége csavarral is sikerült meglepniük, úgyhogy összességében bejött a film!

Aki egy jó kis thrillerre vágyik és nem riad meg a néha kevésbé emészthető, és - szerintem mondhatjuk, hogy - kicsit elvont filmektől annak mindenképp ajánlom.

A pontszámom 5/5.

Andee

A tetovált lány

Män som hatar kvinnor (2009)

Egy izgalmas svéd krimi. Ki gondolta volna? Én nem, annyi biztos.

Nem emlékszem, mikor hozott utoljára össze a sors egy jó krimivel. Kihalófélben lévő műfaj lenne? Vagy kevés emberhez szólna, és közönség hiányában nem erőltetik ezt az ágat? Bárhogy legyen is, A tetovált lány könyvben, és a vásznon egyaránt elnyerte a nézők tetszését, olyannyira, hogy még az amcsik is forgattak róla remake-et.

A film elején két szálon fut a történet, a főszereplők külön utakon járnak. Lisbeth 24 éves kivarrt, piercinges heckerlány, és Mikael, a pillanatnyilag munkanélküli újságíró, akinek lenyomozásával éppen Lisbeth-et bízzák meg. A két szereplő szála akkor fut össze, mikor Mikael-t egy gazdag család feje, Henrik Vanger megbízza, hogy nyomozza ki unokahúga 40 évvel ezelőtti eltűnésének esetét. Mikael jobb dolga révén, elvállja az ügyet, Lisbeth pedig a férfi laptop-ján keresztűl nyomonköveti az eseményeket. Mikor Mikael megakad a nyomozásban, Lisbeth segítségére siet és ő is beszáll a nyomozásba. Kapcsolatuk középpontjában az eltűnt lány esete áll, ám mégis közelebb kerülnek egymáshoz, fizikailag mindenképpen. Mikael próbál Lisbeth lelkéhez is közelebb férkőzni, de hamar rájön, hogy a lány túl sok borzalmas eseményen mehetett keresztül, mert a falak mögé, amiket maga köré húzott, csak résnyire enged betekintést a férfinak. És hogy haladnak a nyomozással? Mikor Mikael életére törnek, már biztosak benne, hogy jó nyomon vannak.

A film rettentően tetszett, bár egy-két jelentet súrolta a tűrőképességemet, ami köztudottan alacsony, tehát másnak talán még elmegy. Ezt leszámítva, tetszett, ahogy a film fel volt építve, a nyomozás menete, az infók, amik egymást követték. De a legizgalmasabb az mégis Lisbeth karaktere volt. Kemény és titokzatos. Lekötötte a figyelmet, olyan figura, amin a film befejezte után is még el-elgondolkodik az ember. 

De azért ajánlom, hideg élelemmel készüljön mindenki, mert két és fél órás a játékidő. 

És a pont? Nem kérdés: 5/5

Zsüdike

Egy csodálatos elme

A beautiful mind (2001)

John Nash professzor élete alapján készült film Russel Crowe – szerintem – zseniális alakításával, ami odabilincselt a képernyő elé. Általában félve ülök le Oscar és egyéb díjakkal kitűntett filmet nézni, mert vagy csalódok, és általában ez szokott lenni, vagy éppen elsírok egy százas zsebkendőt. Az Egy csodálatos elme esetében sem nem csalódtam, sem nem bőgtem, egyszerűen csak jó volt.

1947-ben járunk, az antiszociális, ám kivételesen okos, John Nash bekerül a Princeton egyetemre. Célja, hogy valami egyedit, valami eredetit alkosson, és minden idejét a nagy ötletnek szenteli. Az óráira nem jár be, barátnője nincs. Mindössze 21 éves korában már sikerül neki maradandót alkotni, mellyel áttörést hozott a játékelméletbe.

Ezután sok kapu megnyílik előtte, állást kap egy jó helyen, és a védelmi minisztérium is gyakran igénybe veszi Nash kódfejtő tehetségét. Mikor minden jól megy, még a szerelem is rátalál, amiből gyorsan házasság és gyermek is születik. Az élete sinen van, és ekkor köszönt be a nem várt, elképzelhetetlen betegség. Hogy bírkózik meg Nash a betegséggel? Sikerül e felülkerekednie rajta? A házassága elég szilárd alapkon nyugszik, hogy a felesége vele maradjon? A válasz természtesen a filmből kiderül.

John Nash élete kivételesen érdekes, természtesen betegsége miatt. Körülbelül a film felénél fény derül a problémájára, de mivel én magam is eléggé megdöbbentem rajta, szerintem ezt a csattanót meghagyom a nézőknek is.

Russel Crowe-ból nem néztem ki ilyen meggyőző színészi játékot. Belegondolva nem is értem, miért nem ezért a filmért (is) kapott Oscar díjat. 

Nálam a film 5/5, szóval tetszett.

Zsüdi

Kedves John!

Dear John (2010)

Épp az imént fejeztem be a Kedves John-t, ami egy Nicholas Sparks adaptáció. Romantikus, sírós, ki másé is lehetett volna?

A történet szerint John, a katona, és Savannah, a főiskolás, jómódú lány a tengerparton találkoznak. Nagyon különböznek, mégis vonzódnak egymáshoz. Mindössze két hetük van, amit együtt tölthetnek, mielőtt Savannah visszautazik a főiskolára, John pedig újra bevetésre, mert még egy éve van hátra a seregben. Felejthetetlen két hetük során Savannah megismerkedik John asperger-kórban szenvedő édesapjával, akivel a fiú sosem találta a hangot, John pedig Savannah közeli barátaival Tim-mel és a fiával Alan-nal, aki szintén autista. Kapcsolatukat nem hagyják megszakítani: az egy éves kényszer távollét alatt folyamatosan leveleznek. Mikor 2001-ben John-nak lejár a szolgálata, újabb két éves hosszabbítást kér szeptember 11-e miatt. A szerelmesek először azt gondolják, túl tudják vészelni ezt az időszakot, de egy nap John kap egy levelet Savannáh-tól, miszerint eljegyezték. Ám egy életre szóló szerelem ilyen könnyen nem érhet véget…

Ok, ez egy Nicholas Sparks regény alapján készült film. A könyvhöz még nem volt szerencsém, de azok alapján, amit olvastam róla, messze túlszárnyalhatja a filmet. Számomra kissé vontatott volt, kevés cselekménnyel. Értettem a mondanivalót, a John-ban lejátszódó változásokat, Savannah áldozatát, és az örökké tartó szerelmüket, de még ez is kevés ahhoz, hogy azt mondjam: ez a film tetszett.

A színészi játékok elmentek: John-t Channing Tatum alakította, aki most is, mint minden filmben faarccal játszik. Amanda Seyfried pedig inkább volt átlagos, mint kiemelkedő. A magyar hangja, Molnár Ilona pedig kimondottan irritáló.

Kövezzen meg minden Nicholas Sparks rajongó, de ez a film messze alulmarad egy Notebook mögött, nálam alig ért el 3/5 pontot.

Zsüdi