Egy csodálatos elme

A beautiful mind (2001)

John Nash professzor élete alapján készült film Russel Crowe – szerintem – zseniális alakításával, ami odabilincselt a képernyő elé. Általában félve ülök le Oscar és egyéb díjakkal kitűntett filmet nézni, mert vagy csalódok, és általában ez szokott lenni, vagy éppen elsírok egy százas zsebkendőt. Az Egy csodálatos elme esetében sem nem csalódtam, sem nem bőgtem, egyszerűen csak jó volt.

1947-ben járunk, az antiszociális, ám kivételesen okos, John Nash bekerül a Princeton egyetemre. Célja, hogy valami egyedit, valami eredetit alkosson, és minden idejét a nagy ötletnek szenteli. Az óráira nem jár be, barátnője nincs. Mindössze 21 éves korában már sikerül neki maradandót alkotni, mellyel áttörést hozott a játékelméletbe.

Ezután sok kapu megnyílik előtte, állást kap egy jó helyen, és a védelmi minisztérium is gyakran igénybe veszi Nash kódfejtő tehetségét. Mikor minden jól megy, még a szerelem is rátalál, amiből gyorsan házasság és gyermek is születik. Az élete sinen van, és ekkor köszönt be a nem várt, elképzelhetetlen betegség. Hogy bírkózik meg Nash a betegséggel? Sikerül e felülkerekednie rajta? A házassága elég szilárd alapkon nyugszik, hogy a felesége vele maradjon? A válasz természtesen a filmből kiderül.

John Nash élete kivételesen érdekes, természtesen betegsége miatt. Körülbelül a film felénél fény derül a problémájára, de mivel én magam is eléggé megdöbbentem rajta, szerintem ezt a csattanót meghagyom a nézőknek is.

Russel Crowe-ból nem néztem ki ilyen meggyőző színészi játékot. Belegondolva nem is értem, miért nem ezért a filmért (is) kapott Oscar díjat. 

Nálam a film 5/5, szóval tetszett.

Zsüdi