Elvis és Anabelle

Elvis and Anabelle (2007)

Drámain sokatmondnó és depressziósan romantikus film, ami már itt csücsül a gépemen egy ideje, és tegnap hogy miért éppen ezt vettem elő, azt csak Jóisten tudja, de Ő biztos, mert mint kiderült, most tényleg egy ilyen ébresztő pofonra volt szükségem, amit ettől a mozitól kaptam.

Elvis egy „apját egyedül nevelő”, felelősségteljes fiatal, aki a családi temetkezési vállalkozást viszi tovább. Magányos, depressziós életet él, bár apját szeretettel gondozza, vigyázza.

Anabelle anyja és nevelőapja nyomására sorra indul a szépségversenyeken, majd az utolsó megmérettetést is megnyeri, Texas szépe lesz. Meglepő fordulat, hogy miután a korona a fejére kerül, Anabelle evési zavarai miatt összeesik és meghal. Itt kapcsolódik össze a két fiatal sorsa, mikor Anabelle ki más, mint Elvis balzsamozó asztalán végzi. Ekkor üt be az első csoda: Anabelle feléled. Ebből persze hatalmas szenzáció lesz, amit Anabelle-t leszámítva, mindenki élvez a családjában. Egy nap a lány fogja magát, és megszökik. Elvis-éknél talál menedéket, akiket eddig nem ismert, ám most mégis felforgatja a nyugodt ritmusban folyó depresszív életüket. De ez az idilli összeköltözés nem tarthat soká, Anabelle-t ugyanis már a rendőrséggel is kerestetik.

Rendkívül egyedi történet, bár sajnos a film végén ellőttek egy-két klisét, de még így is lebilincselő a sztori, amivel nem találkozunk minden bokorban.

Elvis figurája számomra több izgalmat rejtett magában, mint Anabellé, a titokzatossága, szomorúsága érdekelt, elgondolkodásra késztetett.

És ami igazán érdekes, hogy a sok morbid, szomorú, depressziós jelenet után, a film mégis a szeretetről, a szerelemről szól, és arra hívja fel a figyelmünket, hogy a saját életünket kell élni, nem másét, és hogy csodák voltak vannak és mindig is lesznek.

Az egyetlen, végtelenségig idegesítő dolog Anabelle magyar hangja volt, ettől néhol még a karaktere is unszimpatikussá vált. Ennek ellenére, nagyon gyönyörűen morbid, nyomasztóan sokatmondó film, nálam 5/5.

Zsüdi